hirdetés

A szerencsés szerencsétlenségek folytatása

Az RMS Olympic balesetei – 2. rész

Cikkünk első részében a Titanic testvérhajójának, a kalandos sorsú Olympicnak a megszületéséről, illetve az első világháború előtti baleseteiről volt szó. Most a háborús eseményekről, illetve a hajó szolgálatának későbbi éveiről számolunk be. 

hirdetés

Az Olympic – testvérhajójával, a Britannickal (amely 1916 novemberében aknára futott, és szintén elsüllyedt), illetve korábbi riválisával, a Lusitaniával ellentétben – különösebben veszélyes kalandok nélkül vészelte át az első világháborút, egészen 1918 tavaszáig. Május 12-én a hajó éppen Franciaországba tartott, amikor a figyelők alig 500 méterre egy német tengeralattjárót pillantottak meg, amint éppen a felszínre emelkedik. Az Olympic azonnal tüzet nyitott a naszádra, majd ráfordult, hogy legázolja (az ellenséges tengeralattjárók legázolása ebben az időben nem volt szokatlan dolog; a néhány száz tonnás, az óceánjárókhoz képest lassú és sérülékeny búvárhajók nem tehettek semmit egy több tízezer tonnás utasszállító ellen, a brit nagyhajók kapitányának pedig a korlátlan tengeralattjáró-háború értelmében parancsba volt adva, hogy így tegyenek).

Az RMS Olympic legázolja az U-103-as német tengeralattjárót 1918. május 12-én
Az RMS Olympic legázolja az U-103-as német tengeralattjárót 1918. május 12-én

A tengeralattjáró – amint meglátta, hogy a hatalmas hajó feléjük tart – azonnal megpróbált lemerülni, de erre nem maradt ideje; az 53 ezer tonnás, 20 csomó sebességgel száguldó Olympic pont középen ütközött neki a félig már lemerült U-103-nak, középső hajócsavarja gyakorlatilag miszlikbe metélte a tengeralattjáró külső héját. A súlyosan sérült német naszád menthetetlen volt, így a túlélők elárasztották az épen maradt ballaszttartályokat, és elhagyták a fedélzetet. Az Olympic a háború végi szokásnak megfelelően nem állt meg felszedni őket, a 35 túlélőt később az USS Davis amerikai romboló vette fel. Később derült ki, hogy a legázolt tengeralattjáró éppen megpróbálta megtorpedózni az Olympicot, de ez nem sikerült (műszaki hiba miatt nem lehetett elárasztani a torpedók indítására szolgáló vetőcsöveket).

A háború végével az Olympicot visszaalakították utasszállítóvá, és visszatért a transzatlanti személyszállításhoz. 1919-ben teljesen felújították a hajót, melynek keretében többek között az eredeti széntüzelésűről olajtüzelésűre alakították át. A felújítás során a munkások egy addig ismeretlen horpadást fedeztek fel a hajó oldalán a vízvonal alatt, amely valószínűleg egy, a hajónak ütközött, de fel nem robbant, és minden bizonnyal észre sem vett torpedótól származott. A sikertelen torpedótámadások egyébként – a korai torpedók rossz üzemkészsége miatt – az I. világháborúban nem voltak ritkák, de az, hogy egy ilyen incidenst észre sem vettek a megtámadott hajón, már akkor is szokatlan volt (emiatt egyébként néhányan kétségbe vonják, hogy torpedótól származhat a sérülés).

A Nantucket világítóhajó elsüllyesztése

Nagyobb balesete volt még az Olympicnak, amikor már szolgálata legvégén, 1934. május 15-én összeütközött a LV-117-es számú Nantucket-világítóhajóval (ezek a kicsi hajók úszó világítótornyként és rádióállomásként szolgáltak az amerikai partok közelében). A 16 csomóval haladó gőzös az óriási ködben nem vette észre a nála csaknem 100-szor kisebb, mindössze 600 tonnás világítóhajót, és lassítás nélkül beleütközött. Az Olympic függőleges orrtőkéje gyakorlatilag kettészelte a kishajót, amely azonnal elsüllyedt. A LV-117-en 7 halálos áldozatot követelt a baleset, az Olympicon viszont az utasok észre sem vették az ütközést, csak a gépek leállásából, a felszínen úszó gázolaj szagából és a törmelékekből sejtették, hogy valami baj van (az Olympic néhány apró horpadástól eltekintve nem sérült meg). A balesetért az Olympic kapitányát hibáztatták, a vizsgálatok szerint túl gyorsan ment a ködben. Az üzemeltető társaságnak ki kellett fizetnie a 117-est leváltó új hajó, az LV-112-es megépítését.

Az Olympic és a Nantucket-világtóhajó összeütközése (rajz)
Az Olympic és a Nantucket-világtóhajó összeütközése (rajz)

Apró érdekesség, hogy az LV-117 néhány hónappal korábban már részese volt egy hasonló incidensnek; akkor a szintén nem kicsi SS Washington amerikai gőzhajóval horzsolódott, de csak apró károk keletkeztek benne. Néhány héttel az Olympic-baleset előtt az egyik rádiós állítólag megjegyezte, hogy a hatalmas forgalom miatt csak idő kérdése, mikor fognak komolyan ütközni egy nagy hajóval.

Az Olympic későbbi évei

Mivel a háborút követően sokáig nem épültek igazán nagy és fényűző hajók, az Olympic a 20-as években is megőrizte népszerűségét, annak ellenére is, hogy a németektől elrekvirált új White Star-hajó, az RMS Majestic (eredetileg az Olympic nagy riválisa, az SS Bismarck) nagyobb és gyorsabb volt nála, és fényűzőbb volt a berendezése is. A háborús szolgálata nyomán a veterán hajó kiérdemelte az „Old Reliable” (Megbízható Öreg) becenevet, felújításának köszönhetően nem is maradt el túlzottan a 20-es évek elején elkészült (vagy a háború előtt elkezdett, és csak utána befejezett) nagyhajóktól. A Titanic testvérhajója transzatlanti utazások százait hajtotta végre, és utasok százezrei fordultak meg a fedélzetén (köztük a legnagyobb amerikai és brit filmsztárok). A hajónak az egyik nagy vonzereje volt, hogy mivel majdnem úgy nézett ki, mint a Titanic, a rajta utazók úgy érezhették, hogy a híres-hírhedt testvérhajó fedélzetén vannak.

A 20-as évek végére azonban már érezhetővé vált az elmaradás a modern hajókkal szemben. A vadonatúj német, francia, olasz és holland hajók elhomályosították az Olympic dicsfényét, ráadásul a ’29-es világválsággal az üzemeltető White Star Line (WSL) feje felett is összecsaptak a hullámok. Új hajóinak építése meghiúsult, a háború előtt épült régiek pedig ekkorra kezdtek komolyan elöregedni. Az új amerikai bevándorlási törvények miatt ráadásul az utasszám is megcsappant, az Olympic sok transzatlanti utat veszteséggel teljesített.

Az RMS Olympic és az RMS Mauretania utolsó útjukra várva 1935 őszén Southamptonban
Az RMS Olympic és az RMS Mauretania utolsó útjukra várva 1935 őszén Southamptonban

A sorozatos pénzügyi nehézségek miatt a White Star végül nem bírta tovább a versenyt, és 1934-ben beleolvadt korábbi nagy riválisába, a Cunardba. A másik nagy brit társaság szintén anyagi gondokkal küzdött, és csak úgy tudott állami támogatást szerezni új hajóira (köztük az ekkor pénzhiány miatt félkészen a sólyán rozsdásodó Queen Mary-re), ha átvette a WSL hajóit. A két társaság Cunard-White Star néven üzemelt tovább (a „White Star" név végül 1950-ben tűnt el, amikor a Cunard felvásárolta a néhai társaság részvényeit).

A fúzió után a vezetőség úgy döntött, hogy a régi, háború előtti hajókat kiselejtezi; ez a döntés az Olympicnak és néhai riválisának, az egykor szintén igen híres Mauretaniának a végét jelentette. Az Olympic 1935. május 5-én fejezte be utolsó menetrendszerinti útját (mindössze 150 utassal a fedélzeten); az öreg óceánjárót az év nyarára félreállították, hogy berendezéseit és szerelvényeit árverés útján értékesíthessék. 1935 októberében befűtötték utoljára a kazánjait, és a sokat megélt hajó útnak indult a vesztőhelyre, az északkelet-angliai Jarrow-ba, ahol felépítményét és a hajótest egy részét elbontották. A szinte a vízvonalig lebontott acéltestet 1936-ban átvontatták skóciai Inverkeithing hajóbontójába, ahol végül szétdarabolták. Az Olympic bontásával 1937-ben végeztek, ezzel gyakorlatilag véget ért az utolsó Titanic-testvérhajó története.

A vég. Az Olympic maradványainak átvontatása a vesztőhelyre
A vég. Az Olympic maradványainak átvontatása a vesztőhelyre

Nem tűnt el azonban teljesen a Föld színéről a hajó. Berendezési tárgyai egy részét beépítették a ma is üzemelő Celebrity Millennium kirándulóhajóba, amelynek az egyik éttermében a falak borítása az Olympic diófa paneljeiből készült, illetve az angliai Alnwick városában található White Swan Hotelnek is van az egykori óceánjáró berendezési tárgyaival berendezett szobája. Számos Olympic-ereklye pedig gyűjtőknél pihen.

Az Olympicról elnevezett étkező a 2000-ben megépült, ma is közlekedő Celebrity Millenium kirándulóhajón
Az Olympicról elnevezett étkező a 2000-ben megépült, ma is közlekedő Celebrity Millenium kirándulóhajón

Kisebb balesetek az Olympicon

Az írásban bemutatott nagyobb baleseteken kívül ismertek még más, kisebb incidensek a hajó életéből:

1921. december 12-én az Olympic a franciaországi Cherbourg partjainál járt, amikor a nagy hullámzásban több ablaka betört, és egy vészmentőcsónak megsérült. Ugyanebben a viharban sziklának is ütközött, és mikor a vízzáró ajtókat leengedték, az egyik ajtó odazárta az egyik harmadosztályú utas lábát. Az utas később belehalt a sérülésébe (a viharnak volt még egy utas-áldozata egyébként).

Az Olympic 1925-ben, pályafutása derekán
Az Olympic 1925-ben, pályafutása derekán

1924. március 22-én New York-ot elhagyva összeütközött a Fort St. George nevű gőzhajóval. Az Olympic kettétörte a kisebb hajó elülső árbocát, károkat okozott a mentőcsónakjaiban, a fedélzetben és a korlátokban 150 láb (kb. 50 méter) hosszan. Az Olympicnek ez volt a harmadik nagy ütközése, számos oldallemez és a tat is megsérült.

1925 februárjában egy nagy hullám 72 láb (22 méter) magasra csapott, és egy ablakot betört az Olympic hídján.

1926 februárjában, egy újabb viharban megrongálódott a korlát, az orr és két fedélzeti létra a csónakfedélzeten, valamint betört 4 ablak a hídon, egy óriási hullám pedig letépte a híd mellvédjét. A vihar erejére jellemző, hogy az Olympic 27 méter (9 emelet) magasan elhelyezkedő árbockosara színültig megtelt vízzel.

A hajóban nem okozott ugyan károkat, de mindenesetre érdekes esemény volt, amikor 1929 novemberében az Olympic éppen az Új-Fundland partjainál járt (nem messze onnan, ahol a Titanic elsüllyedt), és a fedélzeten tartózkodók furcsa rázkódásra lettek figyelmesek. A jelenség kb. két percig tartott, károkat és személyi sérülést nem okozott. Később derült ki, hogy éppen egy 7,2-es erősségű, tengeralatti földcsuszamlás okozta földrengést éltek át az utasok a hajón. A földrengés keltette szökőárnak Kanada keleti partvidékén halálos áldozatai is voltak, és mintegy 10 000 embert tett hajléktalanná. 

 
Veit András
a szerző cikkei

Share on Tumblr
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[181913] galéria
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés