hirdetés

Biotechnológia

Ráncfelvarrás nélkül

A világszerte folyamatosan bővülő szépségipar meghatározó részét jelenti a kozmetikumok fejlesztése és forgalmazása. Mivel a teljes iparág éves szinten hét százalékkal nő, a cégek mindent megtesznek a növekedés fenntartása érdekében. A biotechnológia ma a kozmetikai célú termékek fejlesztésében egyre nagyobb szerephez jut.

hirdetés

A szépség mesterséges úton való előidézése korántsem új keletű; 6000 éves leletek bizonyítják, hogy már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is alkalmaztak különféle kenőcsöket és szereket, amelyek által igyekezték megőrizni, illetve előidézni a szép, egészséges bőrt.

A mára sok milliárd dolláros üzlet szereplői azonban a hatalmas piaci versenynek köszönhetően újabb és újabb kutatási irányokat keresnek, hogy kitűnjenek, miközben a termékek vásárlói egyet szeretnének: valóban hatásos terméket, amely által megőrizhetik fiatalságukat.

Kommunikáló sejtek

A kozmetikai ipar szinte naponta megjelenő újdonságai ma jelentős számban biotechnológiai innovációk eredményeként születnek.

A határvonal mára az orvosi és a kozmetikai célú kutatások között egyre jobban elmosódik; a kozmetikai cégek laboratóriumai olyan területeken végeznek kutatásokat, mint a mátrixbiológia vagy az öregedési folyamatok vizsgálata.

A fejlesztéseknek köszönhetően a tudósok már képesek elkülöníteni a bőrsejteket, hogy még behatóbban és alaposabban tanulmányozhassák a bőröregedés folyamatát. Ezáltal jóval hatékonyabban tudják megoldani az egyes bőrproblémákat, és lassítani a bőröregedést.

Nemcsak az egyes sejtek önmagukban való vizsgálata jelentett azonban hatalmas előrelépést.

Már 1986-ban Nobel-díjat érő eredményre jutott a Rita Levi-Montalcini és Stanley Cohen kutatópáros, amely a sejtek közötti kommunikáció mibenlétét vizsgálta az Epidermális Növekedési Faktorokon (EGF) keresztül. Ezek a sejtek szabályozzák a sejtszaporodást, a sejtek túlélését és differenciálódását. A bőrsejtek a sejtfelszínhez kötődve elősegítik az emberi bőrsejtek növekedési ciklusainak rövidülését, így jelentősen felgyorsítják a regenerálódást.

Ez óriási lépést jelentett a gyógyászatban, a sebgyógyításban, s ebből kiindulva kezdődtek el a kozmetikai ipar fejlesztései is, amelyek által az EGF a különböző bőrápolók összetevőjévé válhatott.

A titok a vízben van

A kozmetikai ipar kutatásaiban jelentős szerepet játszik a tengeri biotechnológia. Míg a szárazföldi élővilág a kutatók számára legnagyobbrészt ismert terület, addig a Föld jelentős részét beborító tengerek, természetes vizek többnyire még felfedezés előtt állnak.

A kozmetikai ipar egy ideje előszeretettel alkalmazza a tengeri eredetű hatóanyagokat, az algák pedig, melyek a Föld első növényei voltak, ezek közül is kiemelkednek. Mivel testük a tengervízben található elemeket ezerszeres koncentrációban képes megkötni, így az algák nagyon hatékonyak számunkra, hiszen rendkívül gazdagok biológiailag aktív vegyületekben. 

Franciaországban, a breton partoknál lévő Finistere megyében található a tengeri biotechnológia egyik legnagyobb központja. Az itt működő vállalkozások a kutatási területek széles spektrumán tevékenykednek – beleértve a kozmetikai célú kutatásokat is – együttműködve a közeli egyetemek kutatólaboratóriumaival.

Az algák kitermelésekor egy napon belül tartósítják az azokban található ásványi sókat, vitaminokat, aminosavakat, proteineket, azaz a hatóanyagokat, majd ezt követi az ipari jellegű szárítás folyamata.

A következő lépésben vizes oldat formájában kivonatokat készítenek, melyek aztán felhasználhatók a különböző szépségápolási termékekben.

Ám nem csak a tengerek vízi világa, az édesvizek is tartogatnak értékeket.

Hazai példa a hévízi gyógyítás egyik alapanyaga, a gyógyiszap. Ez tulajdonképpen növényi és ásványi eredetű tőzeg, mely a tó fenekén 1-3 méter mélységben található. Ahol a két eltérő hőmérsékletű víz találkozik, széles iszapnyereg helyezkedik el, amelyben huminsav képződik – ez növényi üledékekből mikrobiológiai érés során jön éltre. Ez az anyag – egy hosszú szénláncú, nagy molekulájú szerves anyag – hasznosítható aztán a kozmetikai iparban.

Őssejtekben a túlélés

Az őssejt ma már nemcsak a legújabb gyógyítási technológia kiemelkedően fontos szereplője, de a kozmetikai ipar egyik legújabb felfedezettje és fegyvere is lett.

Az őssejt gyógyászati sikerein felbuzdulva a kutatók a szépségipar felé fordultak és a növények előnyös tulajdonságait igyekeznek a modern technológiára alapozva kihasználni.

A növények egyrészt a felnőtt emberi őssejtekhez hasonló genetikai faktorral bírnak, másrészt őssejtjeikben hordozzák a képességet, hogy nagyon sajátos körülmények között is megélnek.

Az iparág legújabb trendje, a bőrazonos anyagok minél szélesebb felhasználási köre a növényi őssejtek segítségével megvalósulhat.

Tesztelés állat- és emberkísérletek nélkül

Ahhoz, hogy a fentiekhez hasonló újabb és újabb fejlesztések hatékonyságát teszteljék, alternatív módszerekre volt szükség, hiszen az unióban 2013 márciusa óta nem hozható forgalomba olyan kozmetikai készítmény, amelyet állatokon végzett kísérletek által fejlesztettek.

Tenyésztett emberi bőrminta
Tenyésztett emberi bőrminta

A legnagyobbak azonban már jóval a határidő előtt áldoztak az ez irányú kutatásokra; a L’Oréal 1994-ben beszüntette az állatkísérleteket, helyette egy több évtizedes munkával kifejlesztett tenyésztett emberi bőrmintát, az Episkint használja. Az Episkinhez a plasztikai sebészeti beavatkozások bőrmaradványait használják fel: a legfelső sejtsorokat összegyűjtik, inkubátorba helyezik, ahol azok az állandó hőmérsékleten szaporodni kezdenek, majd összekapaszkodva hámréteget alkotnak. Ezeket a mintákat aztán egy olyan táptalajra helyezik, amely alatt kollagénmátrix található. A sejtek így élő szövetet hoznak létre, amely lefagyasztva igen hosszú ideig tárolható.

A hám után a mélyebb réteget, a dermis modellezését is megoldották: ún. fibroblasztok hozzáadásával egy a valódi emberi bőrrel megegyező vastagságú bőrt állítottak elő, így sokkal könnyebben kutathatók az olyan kérdések, mint a bőr öregedési folyamata.

Újdonság, hogy idén a L’Oréal az Organovóval együttműködve már nyomtatott szintetikus bőrrel rukkolhat elő, amely ismét új dimenziókat hozhat mind a kozmetikai célú termékek tesztelésében, mind a 21. századi bőrápolásban.

Az egészség védelmében

A nagy ívű kutatások, sokéves fejlesztések mellett azért fontos megjegyezni, hogy az újítások – így a kozmetikai ipar biotechnológiai fejlesztéseinek – egyik legfőbb hajtóereje, hogy a szépségiparban a cégeknek nem kell megfelelniük a költségek szempontjából meghatározó hosszadalmas klinikai vizsgálatoknak, ahogyan az a gyógyszerek fejlesztése esetében kötelező.

Habár az eljárás hasonlít a gyógyszerfejlesztésnél alkalmazottakra, azoknál jóval egyszerűbb, és mivel állatvédelmi okokból az állatkísérleteket sem kell elvégezni, lényegesen olcsóbb is a fejlesztési munka.

Mindezek tették szükségszerűvé, hogy lépést tartva a haladó tudománnyal és a kozmetikai iparral, az Európai Unió néhány évvel ezelőtt a korábbi, kissé elavult irányelvi szabályozást egy valamennyi tagállamra teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó rendelettel váltotta fel.

A rendelet elsődleges célja az emberi egészség fokozott védelme és a kozmetikumok biztonságos felhasználásának megteremtése volt.

Az etikai alapok lefektetése már csak azért is kiemelt fontosságú, mert a jövőben a technológia fejlődése egyelőre elképzelhetetlen távlatokat nyithat.

Az ugyanis talán csak a kezdetet jelenti, amikor majd a különböző alkalmazások figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a bőrünk dehidratált, és alkalmazzuk a biotechnológia vívmányaival kifejlesztett bőrtípusunknak tökéletesen megfelelő bőrápolót.

A legidősebb Nobel-díjas

Rita Levi-Montalcini 1986-ban a növekedési faktorokban tett felfedezéseiért részesült fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban kutatótársával, Stanley Cohen neurológussal együtt. Rita Levi-Montalcini a történelem viharain átívelő életével a szenvedélyes, fáradtságot nem ismerő kutatói szellem szimbóluma.

A torinói zsidó családba ikertestvérével 1909-ben született Rita 1930-ban iratkozik be az orvosi egyetemre, melyhez motivációként szolgál a család egyik közeli barátjának rákbetegsége és halála. Orvosi diplomája megszerzése után akadémiai karrierjét megakasztja Mussolini törvénye, mely meggátolja a „nem árják” szakmai érvényesülését, karrierjét. Rövid ideig Brüsszelben kutat, majd, amikor a németek lerohanják Belgiumot, visszatér Torinóba, és a háború alatt hálószobájában kialakított genetikai laboratóriumában a csirkeembriók idegrost-növekedését tanulmányozza, s ez szolgál későbbi felfedezéseinek alapjául. A bombázások és a betörő németek elől a család Firenzébe menekül, majd amikor az amerikaiak kiűzik a németeket, Rita Levi-Montalcini a hadifogolytáborban orvosként kezd dolgozni.

Rita Levi-Montalcini
Rita Levi-Montalcini

A háborút követően egy amerikai egyetem meghívására az Egyesült Államokban tevékenykedik, s bár egy szemeszterre érkezik, szakmai életét innentől az Olaszország és az USA közötti ingázás jellemzi. 1962-ben megkezdi egy római kutatóközpont kiépítését, 1969-ben az olasz Nemzeti Tudományos Tanács Sejtbiológiai Intézete igazgatójává nevezik ki.

Nyugdíjba vonulás után is folytatja kutatói tevékenységét, és már ebben az időszakban kapja meg felfedezéseiért a Nobel-díjat.

Számos díjat és kitüntetést tudhat magáénak, 103 éves korában bekövetkezett haláláig aktív részese az olasz közéletnek, mint a szenátus örökös tagja.

„Élesebb az elmém százévesen – a tapasztalatoknak köszönhetően –, mint húszéves koromban” – mondta 2009-ben.

Kárpáti Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Share on Tumblr
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés