Ingyen

Valami azért lehet benne. A modern gazdaságokban lépten-nyomon ingyen kínálnak nekünk termékeket, szolgáltatásokat; van, amelyikről azonnal tudjuk, hogy később komolyan kell fizetnünk érte, de van, amelyikről nem. A válság előtt például nulla forintért vihettünk haza kitűnő autókat – ma már tudjuk, hogy ezek ára – ha a hitelünk devizaalapú – a befizetett részletekkel nem hogy csökkenne, hanem éppen hogy emelkedik. De nem minden ingyenes ajánlat ilyen fenyegető. Gratis mennyiséget számolnak a gyártók például a samponokhoz, az üdítőitalhoz, a pizzát ingyenesen kiszállítják, ha egy bizonyos összeg felett vásárolunk, ha veszünk két könyvet, egy harmadikat ingyen ajánlanak hozzá és így tovább.

Persze sejtjük, az ingyenesség látszólagos. Egy-egy terméket, szolgáltatást adott pillanatban valóban ellenszolgáltatás nélkül kaphatunk meg, de valahol tudjuk, ennek az árát vagy mi fizetjük meg egy másik termék, szolgáltatás megrendelésével, vagy egy másik vásárló.  És nem tévedünk. Mert olyan nem létezhet, hogy bárki üzleti érdekeltség nélkül állítson elő termékeket vagy szolgáltasson – a profitnak valahol jelentkeznie kell. De mikor és hogyan? Ennek jár utána könyvében Chris Anderson, aki a Hosszú farok című könyvével már kivívta a gazdaság iránt érdeklődő olvasók elismerését. Abban a kötetben az on-line piacok összgazdasági viszonyokra gyakorolt hatását vizsgálta, az Ingyen! című munkában pedig hű maradt a témához: a radikális árképzés jövőjének felvázolást ígéri a könyv borítója, és az olvasó valóban megsejthet valamit a következő trendekről ebből a szellemesen megírt, jól átgondolt műből.

Anderson szórakoztató módon vázolja fel az ingyenesség legkorábbi időkig visszanyúló történetét. Ahelyett, hogy rögtön kronologikus felsorolásba vágna, jellemző példaként a zselatin és a borotvapenge történetét meséli el. Mindkettő olyan termék, amelyet valamilyen új ötlettel sikerült bevezetni a piacra, és nyilván nem lepődünk meg azon, hogy ebben az ingyenesség bevetése segített. A zselatint például egy, a háziasszonyoknak térítésmentesen osztogatott szakácskönyv, a pengét pedig a boldog-boldogtalannak ajándékba kiszórt borotva adta el. Anderson a két historikus példával egyben egy üzleti modellt is bemutat, amely a mai napig nagy szerepet játszik a nyugati gazdaságban.

Emellé felsorakoztat még hármat, amelyeket ő az ingyenességre alapuló üzletpolitika alapvető modelljeinek tart. A szerző azonban nem azért vágott bele ennek a tisztességes terjedelmű és alaposan szerkesztett kötetnek az összeállításába, hogy e modellek múltjáról beszéljen, hanem – mint azt ígéri – a XXI. század lehetséges irányvonalait próbálja kitapintani. Az olvasó bizonyára nem tartja váratlan fordulatnak, ha Anderson úgy véli, ezek az irányvonalak elsősorban az on-line piacokat szelik majd át. Az ingyenességre alapozott stratégia már a XX. század végén is ezt a területet hatotta át a legnagyobb mértékben, és gyakorlatilag napról napra tapasztalható, hogyan válik ennek még fontosabb és fontosabb elemévé.

A kötet az egymást követő szerkezeti egységekben mind mélyebbre hatolva vizsgál olyan nagy hatású területeket, mint a reklám vagy a média. Ez utóbbi igazán jó példa arra, miképpen válik az ingyenesen kínált termék, vagyis a tartalom egyre nagyobb mennyiségben elérhetővé, és éppen ezért természetessé a fogyasztó számára, ami viszont átalakítja a versenyhelyzetet (az ingyenesnél nem lehet valamit olcsóbban adni), egyben újra és újra felveti a profit megszerzésének kérdését.

Kívülállóként esetleg azt gondolnánk, az on-line üzletág emiatt nagy bajban van – Anderson könyve viszont ennek az ellenkezőjét mutatja ki, tudniillik azt, hogy ennek a piacnak a szereplői kiemelkedő haszonra képesek szert tenni éppen az ingyenességen alapuló üzleti modelleknek köszönhetően.Hogy miképpen, azt mondja el maga a szerző. Chris Anderson kötete sikerre számíthat – akkorára talán nem, mint az Elfújta a szél, de egészen biztos, hogy az uralkodó gazdasági trendek szakszerű, ugyanakkor szellemes elemzésére kíváncsi olvasók örömmel veszik majd kézbe.

Kiadó: HVG Könyvek