hirdetés
2016. május. 29., vasárnap - Magdolna.
hirdetés
MOL LUB 2016 M¡JUS - gyartastrrend.hu 300X250

Csillagászat

Példátlan méretű szupergalaxisokra derült fény

A tudomány jelenlegi állása szerint ekkora terjedelmű, hasonló képződményeknek „nem lenne szabad” egyben maradniuk.

hirdetés

Látván a lenti fotókon a koromsötétben fényesen izzó spirálgalaxisokat, nehéz elképzelni, hogy miként kerülhették el mostanáig az asztronómusok figyelmét. Márpedig mostanáig ez volt a helyzet, mígnem aztán egy égboltfelmérés a valaha észlelt legnagyobb és legfényesebb galaxisokként katalogizálta őket.

A képeken megörökített, esetenként „szuperspiráloknak” becézett formációkat a Sloan Digital Sky Survey fedezte fel.

Szuper spirálgalaxisok (Forrás: Sloan Digital Sky Survey)

A távoli adatok egy részét átfésülve a csillagászok rendesen meglepődtek, amikor kiderült, hogy az általuk megfigyelt alakzatok nem normálméretű és közeli spirálgalaxisok, hanem ezeknek a távoli, ámde hatalmas változatai voltak.

Patrick Ogle, a Kaliforniai Technológiai Intézet munkatársa és az Astrophysical Journal folyóiratban újonnan leközölt, egyik értekezés vezető szerzője úgy írta le a helyzetet, „mint ha csak most fedeztünk volna fel egy új, körülöttünk trappoló, elefántnyi méretű, ám a zoológusok számára furcsa módon észrevétlen, szárazföldi állatot.”

Bár alakjuk és viselkedésük szerint meglehetősen hasonlítanak kisebb társaikhoz, a spirálgalaxisok ma ismert egyedei eltörpülnek mellettük. Tömegük több mint tízszer nagyobb a Tejúténál, fényességük a galaxisunkénak nyolc-tizennégyszerese között mozog, csillagalkotó képességük pedig harmincszorosa az otthonunkként szolgáló égitesthalmazénak.

A csillagászokat egyébként főleg a képződmények hihetetlen csillagképző kapacitása nyűgözte le, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a spirálgalaxisokról idáig alkotott fogalmukat. A jelenleg érvényes teóriák szerint ugyanis az ekkora szuperspirálok elméletileg képtelenek lennének egyben tartani magukat. Növekedésük során a spirálgalaxisok egyre több környező gázt szívnak magukba a csillagok előállításához. Folyamatos húzóerejükkel aztán általában elérkeznek egy ponthoz, amikor már túl sok gáz veszi őket körül, és ez az anyag már inkább „kioltja”, mintsem létrehozza a csillagokat.

Titokzatos módon ugyanakkor e szuperspirálok a lehetséges nagyságukat, illetve a csillagképző potenciáljukat tekintve szemlátomást nem rendelkeznek korlátokkal.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Gizmodo)
hirdetés
Share on Tumblr
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés