Valódi fordulat kell!

Jövőre azonban ez csak a visszaesés csökkentéséhez lesz elegendő, a pénz- és működőtőke bizalmának visszaszerzése legjobb esetben is csak 2013-ra hozhat eredményeket. Az IMF-fel való tárgyalások bejelentésének azonnali kedvező pénzpiaci hatását szinte pillanatok alatt semmivé tette a kormány kiállása eddigi gazdaságpolitikája mellett, ami a folyamatok megnemértésére vagy az elhatározást hiteltelenítő kettős beszédre utalt. Ezt követően a magyar gazdaság leminősítése tovább gyengítette a forintot, s rontotta Magyarország amúgyis negatív nemzetközi megítélését.

A III. negyedévben a magyar gazdaság az egy évvel korábbihoz képest 1,5%-kal, az EU 1,4%-os átlagánál minimálisan jobban bővült. Ez azonban kizárólag a jó időjárás okozta kiugró mezőgazdasági termésnek volt köszönhető. Ráadásul a régió számos országa sokkal gyorsabban - Szlovákia 3,2%-kal, Románia 4,5%-kal, a balti államok 5-8%-kal fejlődtek. A magyar gazdaságot ugyanis nemcsak a külső konjunktúra romlása, hanem a magyar gazdaságpolitikának a növekedést mind erőteljesebben fékező hatása is sújtja.

A bankrendszer hitelezési képessége a különadók, majd a devizahitelek kedvezményes végtörlesztése okozta veszteségek miatt mindinkább gyengül, a legjobb ügyfelek kivételével a hitelek megújítása is egyre nehezebb, a friss forráshoz jutás pedig szinte reménytelen. Az egykulcsos adórendszer az alacsony jövedelműek széles körében csökkentette a belföldi keresletet, ahol pedig szűk körben növelte, ott a jogbiztonság megrendülése miatt nem vagy alig vezetett hazai befektetéshez. Jövőre - még az IMF-fel folytatott tárgyalások sikeres lezárása esetén is – kb. 1%-os visszaesés várható.

Ez nem elsősorban a külső konjunktúra romlásának következménye, az ipari kivitel ugyanis az új autóipari beruházások kezdődő belépése következtében feltehetőleg tartani tudja idei, 10% közeli ütemét. A csökkenő szociális juttatások, az adóemelések, a növekvő hiteltörlesztési és végtörlesztési terhek valamint az infláció azonban mintegy 3%-kal csökkenti a fogyasztást. A bankokat és általában a befektetői bizalmat ért csapások pedig legfeljebb stagnáló beruházást valószínűsítenek. A nyáron a konjunktúra romlása miatt már az üzleti szférában is megállt a foglalkoztatás növekedése.

2012-ben a visszaesés nyilvánvalóan tovább fogja rontani a helyzetet, amin legfeljebb csak statisztikailag javíthat a részmunkaidős, segélyt helyettesítő közfoglalkoztatás kiterjesztése. Az infláció 2009-2012 folyamán a 4-5%-os sávban ingadozik. Idén 3,9%, jövőre - az adóemelések és a gyengülő forint hatására, a csökkenő vásárlóerő ellenére - ennél magasabb, 4,8% körüli éves átlagos áremelkedés várható. A 2012-re tervezett 2,5%-os államháztartási hiány elérése valószínűtlen. Recessziós viszonyok között ugyanis a gazdaság adótermelő képessége - az újabb és újabb adónemek ellenére - romlik.

Bár az IMF tárgyalások sikeréhez elengedhetetlen látszik a Széll Kálmán Tervben előirányzott, de időközben részben feledésbe ment rendszerszerű kiadáscsökkentések legalább részleges beindítása, de feltehetőleg ez és más kiegészítő lépések is csak ahhoz lesznek elegendők, hogy ne emelkedjen 3% fölé a deficit. Ráadásul a GDP-arányos államadósság még ebben az esetben is növekedni fog a GDP zsugorodása miatt. A külső egyensúly viszont (a viszonylag dinamikus kivitel és a gyenge belföldi kereslet miatt szerény importbővülés hatására) kedvezően alakul. A piaci kamatok az elmúlt hetekben jelentősen emelkedtek, több sikertelen állampapír-kibocsátásra került sor. A jegybanknak legalább követnie kell a piaci folyamatokat. 100 pontnál kisebb alapkamatemeléstől nem várható érdemi hatás.