hirdetés

Német acélipar

Váltóállítás közben

„Sínen van az acélipar, de most állítjuk a jövőjét meghatározó váltókat! Az ágazati konszernek és vállalatok intenzív erőfeszítéseket tesznek az egyre komplexebb és kihívásokkal teli globális környezetben versenyképességük megőrzése és erősítése érdekében. A változások ugyanakkor újabb lehetőségeket is hordoznak, de az acéliparban rejlő magas potenciálok kiaknázásának alapfeltétele a stabil és tervezhető keretfeltételeket nyújtó politikai szabályozási környezet.”

hirdetés

A bevezetőben adott helyzetértékelés Hans Jürgen Kerkhoffnak, a Német Acélipari Egyesülés (Stahlinstitut VDEh) elnökének a szövetség múlt év őszén Düsseldorfban tartott éves kongresszusán, több mint háromezer fős hallgatóság előtt elmondott beszédéből származik. A kongresszus előadói és résztvevői kiemelten foglalkoztak az ágazat aktuális fejlődési irányaival és olyan perspektíváival, mint a digitalizáció, az acélipar szerepe az infrastruktúra-fejlesztésben, az energiafordulat, az energiahatékonyság és a klímavédelem összefüggései, valamint – nem utolsósorban – a globális kereskedelempolitikai kihívások.

Európa iparának jövője és a kontinens társadalompolitikai fejlődése tekintetében ez idő szerint három tényező játszik meghatározó szerepet: a technikai és technológiai innovációk felgyorsulása, a politikai keretfeltételek változása és a globális piacokon tapasztalható versenynek az európai acélipar számára egyre nehezebben elviselhető, annak egyre több veszteséget okozó erősödése.   

Hogyan látja a bankelnök?

Bevezető előadásában Werner Hoyer, az Európai Beruházási Bank (EIB) elnöke elmondta, hogy a bank – mint az uniós országok közös tulajdonában levő intézmény – olyan uniós célok megvalósításához nyújt finanszírozást, mint Európa foglalkoztatási és növekedési potenciáljának javítása, az éghajlatváltozás megfékezése és az uniós szakpolitikai törekvések érvényre juttatása. A bank évi 80 milliárd euró értékben nyújt főként hosszú lejáratú hitelt, amelyből több mint 2 milliárd euró jut az acéliparra: a termelői kapacitások korszerűsítésére, technológiai fejlesztésekre, kapacitásbővítésre és a légkörvédelmet szolgáló beruházásokra.

Hoyer szerint az ágazat, illetve az acél mint alapanyag továbbra is kulcsszerepet tölt be az iparban. Kedvezőtlen hatásként értékelte a világgazdasági növekedés visszaesését Kínában, Latin-Amerikában, Kelet-Európában és Ausztráliában, amit az Egyesült Államokban tapasztalható konjunktúra sem tud teljes mértékben ellensúlyozni. Az EU távol áll egy igazi uniótól – folytatta Hoyer –, ami a versenyképesség romlását és a gazdasági teljesítmény stagnálását, sőt akár visszaesését is kiválthatja. Az európai beruházások volumene csökken, s ez egyes infrastrukturális fejlesztések elmaradását is jelenti. A kitűzött klímavédelmi célok teljesítése mellett a migrációs hullám is kihívások elé állítja Európa gazdaságát, és ezalól az acélipar sem tudja kivonni magát. Ezen folyamatokat ellensúlyozva remélhetően pozitív változást indikál az Európai Bizottság új, a hatékonyságra, az átláthatóságra és az értékekre épülő kereskedelmi és beruházási stratégiája, amelynek egyik fontos aspektusa a k+f és az innováció támogatása.

Ipar és szakképzés együttműködése

A technikai és technológiai innovációk felgyorsulása és a globális versenyben való helytállás szempontjából a szakképzésben és a kutatásban-fejlesztésben is egyre jelentősebb szerepet kap a nemzetközi ipari együttműködés szélesítése. Mindez a több mint 40 000 hallgatót számláló Aacheni Műszaki Egyetem számára is fontos stratégiai törekvés – hangsúlyozta Ernst Schmachtenberg, az egyetem rektora.

Az acélipari, kohászati és technológiai, valamint anyagtechnológiai szakok integrált kezelése révén sikerült az iparág iránti érdeklődést növelni az egyetemi hallgatók körében, hozzájárulva a szakképzett munkaerő számának növeléséhez ebben a hagyományos, tendenciájában azonban kevésbé népszerű ágazatban. Az iparral való együttműködés szélesítése céljából hozta létre az egyetem az úgynevezett Innovation Factoryt, amelynek 16 klasztere 16 különböző ágazatban alakít ki és ápol k+f-kapcsolatokat a gazdaság szereplőivel. A hosszú távra megkötött együttműködési szerződések célja az innovációk támogatása mellett a szakmai képzés terén való együttműködés, a hallgatók gyakorlati ismereteinek mélyítése és pilotprojektek realizálása. Alátámasztandó, hogy az acélipar modern, innovatív és attraktív ágazat, ez évben első alkalommal került átadásra a Young Academics’ Steel Awards díj, amelynek odaítélésével az ágazatban benyújtott diplomamunkákat és disszertációkat versenyeztetik. Az idei díjazottak a nagy szilárdságú acél témájában folytatott kutatásaikért kapták az elismerést.

Témakörök a konferencián

A Német Acélipari Egyesülés említett konferenciáján az általános megnyitó szekciót követő előadások hat nagy témakör köré csoportosultak.

1. Útban az acél 4.0 felé – az ipar 4.0, azaz a negyedik (digitális) ipari forradalom kihatásai az acéliparra Az ipar 4.0 a hálózatosodás, a termelési folyamatok alapvető automatizálása és a digitális technika térnyerése szinonimájává vált. Mindez nagymértékű, átfogó változásokat okoz a gazdaság minden területén, amely egyben a k+f- és innovációs tevékenységek erősítését feltételezi. A negyedik ipari forradalom lehetővé teszi az összetett gyártási technológiákkal kapcsolatos költségek csökkentését, a minőség és a rugalmasság javítását és optimalizálását az acéliparban is.

2. Az acélipar szerepe az infrastruktúra-fejlesztésben Az acélipar nem csupán az említett digitális transzformáció és infrastruktúra kiépítése, hanem a közlekedéstechnika és az úthálózatok modernizálása terén is kulcsfontosságú szerepet kap. A konferencia keretében az acél mint a hídépítés fontos konstrukciós eleme került bemutatásra. A jól működő közlekedési infrastruktúra a városiasodás mint aktuális trend jegyében is egyre nagyobb kihívást jelent, ez ugyanakkor egyben a gazdasági fejlődés alapfeltétele is.

3. Innovatív hengereltacél termékek jelentősége a német „energiafordulatban” Az úgynevezett energiafordulat keretében a német kormány célja az atomerőművek folyamatos lekapcsolása és a hagyományos, fosszilis (főként szén-) alapú energiatermelés csökkentése a megújuló források felhasználásának egyidejű növelése és az erre alkalmas létesítmények kiépítése mellett. Közelebbről a ténylegesen betáplált villamos energia tekintetében a megújuló energiaforrások részarányának a jelenlegi 25-ről 2025-ig 45, illetve 2035-re minimum 55 százalékra történő emelése. A konkrét lépéseket az EEG, azaz a megújuló energiákról szóló törvény szabályozza.

Az anyag- és gyártástechnológiai fejlesztések révén az innovatív hengereltacél termékek fontos szerepet játszanak a megújuló alapú energiatermeléshez szükséges létesítmények, ezen belül főként a szélerőművek fejlesztésében, hatékonyságuk növelésében, és egyben hozzájárulnak az energiafordulat sikeréhez.

4. Energiahatékonyság az acéliparban Az ágazatra jellemző magas energiaigényből kifolyólag az energiahatékonyság már csak a költségtakarékosság szempontjából is rendkívüli fontossággal bír. A nagyolvasztóban zajló folyamatok optimalizálása az elmúlt évek során csaknem teljességgel elérte a lehetőségek határát. A direkt redukciós, illetve az olvasztási redukciós eljárások az acélgyártási folyamatok rövidülését eredményezik, a gazdaságosságot biztosító keretfeltételek hiányában azonban Európában nem kerülnek alkalmazásra.

5. A környezeti, klímavédelmi és nyersanyag-politika jövőbeni hatásai az acéliparra A 2021 utáni időszak tekintetében az unió a CO2-kvótakereskedelem szigorítását tervezi, ami az acélipart rendkívül kedvezőtlenül érintené. Heinz Jörg Fuhrmann, a Salzgitter AG elnöke előadásában elmondta, hogy cége esetében ez évi 120 millió euró többletköltséget jelentene. Mindehhez a kvótaárak növekedéséből következő olyan egyéb közvetett költségek növekedése is hozzájárulna, mint az energiaárak, valamint a saját kokszolókemence- és nagyolvasztógázt hasznosító erőművek kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésével kapcsolatban felmerülő kvótaköltségek emelkedése. Mindent összevéve a 2014-ben 9 milliárd euró forgalmat realizáló, 7,3 millió tonna nyersacélt előállító és 25 ezer főt foglalkoztató Salzgitter esetében az éves többletköltség akár a 300 millió eurót is elérheti.

A klímavédelem szempontjából érdekesnek tekinthető, gázzal történő redukciós eljárási technológiák csak olyan helyen kifizetődőek, ahol a földgáz kellő mennyiségben és kedvező árak mellett áll rendelkezésre. A hulladék vasat hasznosító elektromos kemencékben Németországban a recycling részaránya ma már eléri a magasnak számító 30 százalékot.

Az acéltermékek életciklusa szempontjából figyelemre méltó a 100 százalékos visszaforgathatóság. Az autóiparban ugyan a meghatározott CO2-határértékek betartása csak a járművek üzemére vonatkozik, ugyanakkor az úgynevezett magas szilárdságú acéltermékek a kisebb súlyú karosszéria gyártásának lehetősége révén még az alumínium- és karbonmegoldásokkal szemben is rendkívül versenyképes, jól feldolgozható és nagy mennyiségben rendelkezésre álló, környezetkímélő megoldást jelentenek.

A német acélművek már most is a világon legmagasabb környezetvédelmi standardok betartása mellett termelnek. Ez nem csupán a legyártott acél magas minőségében, hanem a gyártástechnológia klímakímélő jellegében is megmutatkozik. Az európai keretfeltételek a fentebb leírt módon történő szigorítása ugyanakkor lehetetlenné tenné az itt honos ágazati cégek számára a versenyképességet, és a termelés „kivándorlását” vonzaná maga után. Az alacsonyabb környezetvédelmi követelményeket támasztó, Európán kívüli régiók térnyerése viszont összességében káros hatást gyakorolna a globális környezetvédelemre.

6. Acéltermékek külkereskedelme – aktuális trendek Az acélipar helyzete jelenleg világszerte rendkívül nehéz, és ebben több tényező is szerepet játszik. A kínai túltermelés és acélexport folyamatosan kiszorítja az európai termékeket a globális piacról. Karl-Ernst Brauner, a Világgazdasági Szervezet (WTO) vezérigazgató-helyettese szerint fontos a rendelkezésre álló, WTO-konform dömping- és szubvencióellenes kereskedelemvédelmi eszközök tényleges és hatékony alkalmazása az európai piac védelme érdekében. Ez pedig különösen érzékenyen érinti a német kohászatot, amelynek termelése a német acélszövetség számítása szerint 2015-ben 3 százalékkal annak ellenére csökkent, hogy a két fő megrendelő, a gép- és berendezésgyártók, de különösen az autógyárak részéről emelkedett az acélfelhasználás.

A visszaesés oka az Európába irányuló kínai acélexport erőteljes növekedésére, 2012 óta több mint megduplázódására, a korábbi egyensúlyi állapot felbomlására vezethető vissza. Hans Jürgen Kerkhoff, az acélszövetség elnöke szerint az Európai Bizottság által bevezetett, a szállítások csak egy részére kiterjedő antidömpingvámok nem bizonyultak eléggé hatásosnak, további vámok bevezetéséről pedig csak 2016 tavaszán döntenek. Így a 2015-re számított 41,5 millió tonnás termelésnél alacsonyabb mennyiséget csak két, súlyos válságról emlékezetes évben, nevezetesen 1996-ban és 2009-ben jegyeztek fel; ráadásul 2015 októberében alacsonyabb volt az ágazat rendelésállománya, mint 2009 óta bármikor.

A kínai viszonylatból jelentkező nyomás, valamint az energiaárak és a légkörvédelmi terhek növekedése számottevően rontja a (még mindig) 90 ezer főt foglalkoztató ágazat jövedelmezőségét. A Thyssen-Krupp munkatársai már évek óta lemondanak jövedelmük egy részéről annak fejében, hogy megőrizzék munkahelyüket, miközben a Salzgitter konszernnél egyelőre elégnek bizonyult a nyereségre vonatkozó várakozások mérséklése. Mindemellett a kérdés légkörvédelmi összefüggései sem elhanyagolhatók: ha az elmúlt évben Kínából importált acélt az EU-ban állították volna elő, az európai technológiák fejlettebb volta miatt 4,2 millió tonnával kevesebb szén-dioxid terhelte volna a Föld környezetét, ami megegyezik 2,1 millió közepes kategóriájú személygépkocsi éves szén-dioxid-kibocsátásával.

Szabó Katalin, Düsseldorf
a szerző cikkei

Share on Tumblr
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés