Jánosi Marcell 1931. december 5-én Budapesten született. 1954-ben a Műegyetem Gépészmérnöki Karán nappali tagozaton végzett, ahol 1951-től az egyetem matematika tanszékén óraadó demonstrátorként esti tagozatos egyetemi hallgatókat oktatott. 1954-től a Telefongyár technológia fejlesztési osztályán dolgozott, 1955-ben a Kohó és Gépipari Minisztériumban a Híradástechnikai Igazgatóságon csoportvezető mérnökként új technológiai eljárások célkitűzései és azok bevezetései képezték legfontosabb feladatait.

1957-ben a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) főtechnológusa lett. Közben különböző tervezéseket vállalt; felépített egy saját tervezésű automatákkal berendezett, gyémánt fúrására szolgáló üzemet, ahol dróthúzáshoz alkalmazott gyémántokat készítettek 10-15 mikron furattal. 1960-ban a BRG-ben főkonstruktőreként a magnótechnikával kezdett foglalkozni. Első munkája - az akkori nemzedék számára féltett kincsként őrzött - Calypso magnetofon volt. Tevékenysége során a készülékből körülbelül harminc-féle típust terveztek mintegy 150 milliárd forint termelési értékben.

1965-ben fejezte be levelezőn folytatott tanulmányait a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen; addigi munkásságát 1975-ben Állami Díjjal ismerték el. 1970-től számítástechnikával kezdett foglalkozni. Irányította a lyukszalagos gépek kiváltására az SLK-4 típusú kazettás adatrögzítő, az EC 9006-os kazetta-mágnesszalag konverter, a MCD típusú mikro floppy, ABC 80 típusú svéd PC-hez kazettás adattároló, MC 3810 típusú adattároló (Commodore, Sinclair, Atari, Acorn PC-khez) Fokgyem plotter gyártását. Mindezen számítástechnikai termékek összértéke kb. 3 ezer millió forint volt.

Alkotásai közül kiemelkedik az MCD típusú mikro floppy, a 3,0”-os, úgynevezett kazettás floppy. Jánosi Marcell szabadalmat nyújtott be egy új adattárolóra, az úgynevezett kazettás lemezre, vagy ahogy akkoriban nevezte, a hajlékony merevlemezre. A találmány újszerűségét az adta, hogy egy olyan merevlemezt készítettek, amelyet ki lehetett venni a számítógépből, bárhová magával vihette a felhasználó, és természetesen más gépekbe is illeszthető volt. Amikor a szabadalmi idő lejárt, Jánosi nem hosszabbította meg azt. Ezért bárki felhasználhatta találmányát.

Elsőként az amerikai IBM érdeklődött a floppy után, és később készítettek egy, a Jánosiénál nagyobbat, 8 inch-est. A japán gyártók is kíváncsiak voltak rá, majd el is készítették a Jánosiéra leginkább hasonlító floppyt. A magyar hardveripar Rubik Ernőjének nevezett Jánosi Marcell a korát évtizedekkel megelőző, 3 hüvelykes floppylemezzel örökre beírta magát a számítógépes perifériák történelmébe.