Magyarok a csúcson

A rendezvényre több magyar csapat is nevezett, hogy összemérhessék tudásukat a világ minden tájáról érkező ellenfelekkel. Végül hat napnyi megfeszített munka és küzdelem után két magyar csapat is a dobogóra állhatott a Festo Logistics Competition ligában. A Pécsi Tudományegyetem Pollino csapata a harmadik, míg a Budapesti Műszaki Egyetem MOGI tanszékének újraalakult HHT-Budapest csapata a második helyet hozta el. A Festo Logistics Competition a robotok ipari alkalmazásának egy teljesen új megközelítése.

Az idei gyárszimulációs feladatban egy 5,6 x 5,6 méteres pályán kellett egy kezdetben szinte teljesen ismeretlen gyártórendszer kiszolgálásának logisztikai problémáját megoldani. A csapatoknak három Robotino felhasználásával kellett meghatároznia az egyes gyártócellák típusát, majd biztosítania az alapanyagok optimális áramlását, hogy azok a megfelelő időben, a megfelelő helyen legyenek. Ezt a viszonylag egyszerű képet azonban tovább bonyolította a gyárterület dinamikus változása.

A 15 perces mérkőzések során egyes állomások véletlenszerűen üzemen kívüli állapotba kerülhettek, a késztermékek leszállítási pontja időben változott, és előre nem meghatározott időpontokban sürgősségi termékeket is le kellett gyártani. Ezek után már csak hab a tortán, hogy a felhasznált alapanyagok újrahasznosítására szolgáló állomások is helyet kaptak a rendszerben. Érezhető, hogy az optimális megoldás közel sem triviális, ami teljes mértékben megmutatkozott a csapatok gyökeresen különböző megközelítési módjában.

Voltak olyan csapatok, akik minél hamarabb próbáltak készterméket gyártani, míg mások távolsági sorrendben kezdték felölteni a gépeket. Egyesek a sürgősségi termékekre helyeztek minden hangsúlyt, és akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem foglalkoztak az újrahasznosítással. Mit sem ér azonban egy optimális gyártó algoritmus, ha a robot nem tud eligazodni a pályán. A Robotino platform ugyan egy szabványos kialakítás, de azon felül a rendezők szabad kezet adtak a felhasználható szenzorok terén.

Mindenki maga dönthette el, hogyan próbálja meghatározni a robotok pozícióját és az egyes állomások visszajelzéseit. Közkedvelt kiegészítő volt a giroszkóp és a webkamera, de láthattunk ötletesen elhelyezett infra szenzorokat és optokapukat is. Egy német csapat pedig nem volt rest, és három lézerszkennerbe is beruházott a globális pozíció folyamatos meghatározásának érdekében. A programozáshoz felhasznált fejlesztői környezetek is viszonylag nagy diverzitást mutattak.

Bár a legtöbben RobotinoView alapra építkeztek, láthattunk C-ben írt, a BME MOGI csapata által pedig LabView-ban készített programot is. A kész programmal szemben csak egy, ám annál nagyobb követelményt támasztottak a szervezők. A szoftvernek teljes mértékben a Robotinon kellett futnia, azaz a start gomb megnyomása után azoknak tökéletesen autonóm módon, egymással kommunikálva kellett megoldaniuk a feladatot. Mindent összevetve idén egy színvonalas versenynek lehettünk részesei, és személyes véleményem szerint tökéletes megoldás nem született, így jövőre is bőven marad még kiaknázatlan lehetőség. Ha a körülmények engedik, akkor 2012-ben a helyszín Mexico City, a cél pedig az arany.