Koncentráljunk az értékteremtésre!
Lean és a konvejoralapú gyártásközi anyagmozgatás
A versenyképesség fokozása a korszerű technológiák mellett egyre jobban szervezett gyártáslogisztikai rendszert igényel. A magyar származású Galamb József volt az első a világon, aki – a Ford híres T-modelljének gyártásánál – sikerrel alkalmazta az autóiparban ma is használt mozgás közbeni szerelést.
A T-modell óta természetesen tovább finomodott a módszer, de alapjaiban semmit sem változott. Hívhatjuk leannek vagy TPS-nek (Toyota Production System), a vezérelv teljesen egyszerű és közérthető: változtassuk meg a szemléletet, és a termelés során csak olyan értékteremtő műveleteket végezzünk, amelyért a vevő hajlandó fizetni. Más irányból megközelítve a cél az, hogy szüntessük meg (vagy minimalizáljuk) a termék előállítása közben létrejövő veszteségeket a teljes folyamatban.
Ez a folyamat igencsak összetett, és felöleli a vevői megrendelések kezelésétől kezdve a szállítói megrendelések kezelésén át a klasszikus logisztikát (azaz alapanyagok és késztermékek szállításának szervezését), valamint a gyártás- vagy más néven termeléslogisztikát. A gyártással kapcsolatos – a lean és a TPS által is nevesített – veszteségek csökkentésében vagy megszüntetésében a legtöbb iparágban fontos szerepe lehet egy megfelelően megtervezett és kivitelezett, konvejorokon alapuló gyártáslogisztikai rendszernek. Az alábbiakban áttekintjük, hogy miként valósul ez meg a gyakorlatban.
Veszteségek hét forrása
Szállítás A szállítást – legyen az üzemen belüli vagy azon kívüli – lehet és kell mérsékelni, de teljesen megszüntetni nem lehet. Az üzemen belüli szállítást lehet rekeszekben, konténerekben kiskocsival vagy targoncával végezni. Ez azonban rögtön két problémát vet fel: az egyik a felesleges mozgás, hiszen akár kiskocsiról, akár targoncáról van szó, ahhoz ma még emberi erő szükséges (bár a targoncás szállításnál már elterjedőben van az önműködő targoncák alkalmazása).
A másik probléma az, hogy kisméretű termékek esetében természetesen nem egyesével fogják egyik géptől a másikig vinni a terméket, hanem ládában összegyűjtve. Ennek hátránya, hogy készletfelhalmozással jár, ami lekötött tőkét jelent, felboríthatja a FIFO-elvet, a tárolás közben sérülések keletkezhetnek a termékeken stb. Az elvárt egydarabos termékáramlás egyik megoldása lehet – az autóalkatrész- és részegység-, valamint az elektronikai és mechanikai iparban – a palettás (más néven tálcás) rendszer, amely a terméket azonosítható módon, megfelelő pozícióban, előre tervezhetően juttatja el az egyik munkaállomástól a másikig.
Mozgás Ha a dolgozók kézzel mozgatják a terméket, az nem minden esetben hatékony. Kis sorozatú, nagyobb méretű termékek esetében természetesen ez a helyénvaló, de nagyobb sorozatoknál már érdemes elgondolkodni az automatizált anyagmozgatás bevezetésén. A dolgozók felesleges mozgása azáltal is csökkenthető, hogy a konvejorrendszer az adott pozícióban a megfelelő magasságba emeli a terméket vagy a megfelelő szögbe forgatja.
Várakozás Többnyire akkor merül fel, ha a dolgozó nem kap idejében munkadarabot. Tipikus jelenség az olyan üzemekben, ahol rekeszekben vagy ládákban továbbítják a félkész terméket. Az ok többnyire az, hogy a szállításért felelős dolgozó egyszerűen elfelejti, hogy várnak rá, vagy mással van elfoglalva. A norma teljesítésében erőteljesen érdekelt operátor a várakozás megelőzésére nyomást gyakorol a munka szervezését végző munkatársra annak érdekében, hogy legyen egy „biztonsági” tartalék a művelet előtt. Ugye egyértelmű, hogy ez mivel jár…
Túlmunkálás Felesleges megmunkálási (szerelési) műveleteket jelent, amelyekért nem fizet a vevő. Ezek csökkentése termék- és gyártástervezési, valamint gyártásszervezési feladat. Konvejorokkal csak áttételesen érhető el veszteségcsökkentés.
Túltermelés Többet gyártanak, mint amennyit adott idő alatt el lehet adni. A túltermelt készlet jó esetben raktárba kerül és egy idő után vevőre talál, de addig is jelentős veszteséget termel a lekötött tőke, a raktározás, a nyilvántartás és az anyagmozgatás költsége.
Ha csökkenteni tudjuk a félkész termékek mértékét azáltal, hogy átállunk az egydarabos termékáramlásra, úgy sokkal rövidebb idő alatt lehet reagálni a piaci igények változására. Ha ezerdarabos batch-ekben gyártanak (ami egyáltalán nem ritka például az autóalkatrész-gyártásban), és öt műveleten keresztül nyeri el a termék a végső formáját, akkor ezek között (minimum) négy félkésztermék-felhalmozási hely található.
Selejt Csökkentésében elsősorban az alkalmazott technológia, az alapanyagok és a dolgozók felkészültsége játssza a fő szerepet. Gyakoriak azonban az olyan esetek, amikor a termékek kézi mozgatása a félkész termék sérülését okozhatja, míg egy erre kialakított konvejorral szállítva azokat mindenféle sérülés kiküszöbölhető. Gondoljunk például a csapágygörgőkre, ahol az ömlesztett vagy csövön keresztüli szállítás során a görgők sérülhetnek.
De említhetnénk például autóelektronikai termékeket is, amelyeknél az egyik fázisban tömítőpasztát hordanak fel a ház peremére, majd a következő fázisban egy automata ráilleszti és ráperemezi a termék fedelét. Könnyen belátható, hogy az élén pasztázott termék kézzel történő mozgatása igen nagyszámú selejtet okozhatna a paszta véletlen megérintése folytán.
Csak összefüggő rendszerként kezelhető
A konvejorrendszerek természetesen csak nagy volumenű, külső geometriájában egymáshoz hasonló termékek gyártásközi anyagmozgatásánál jelentenek hathatós megoldást. Ahhoz azonban, hogy ez tényleg a veszteségek csökkentését és a hatékonyság növelését szolgálja, a konvejorokat komplex, az egész gyártással összefüggő rendszerként kell kezelni.
Ha azokat csak amolyan, a gépeket összekötő szalagnak tekintik, az elvárt eredmény el fog maradni. Éppen ezért érdemes kellően felkészült partnert választani a termelés gyártáslogisztikai rendszerének kifejlesztésére.
