Tengernyi lehetőség

Az Európa legnyugatibb csücskében, a breton partok mentén található Finistere megyében mintegy ötven kis- és középvállalkozás a tengeri biotechnológia államilag is támogatott úttörő jellegű fejlesztéseivel foglalkozik az orvos- és gyógyszerkutatástól kezdve az élelmiszeriparon át a kozmetikai újításokig. A Finistere-ben ezer főt foglalkoztató ágazat kutatói - a megyében működő tíz felsőoktatási intézmény laboratóriumaival együttműködve - 124 világszabadalmat jegyeztek már be az utóbbi évtizedben.

Ágymelegítő moszatok

Bretagne tengeri forrásait a helyiek korábban is hasznosították. A partok mentén összegyűjtött, ásványi sókban gazdag tengeri moszatokkal a XIX. században a termőföldet javították fel, a XX. században pedig elégették az algákat, majd a száraz, meleg anyagot zsákokba tömve, ágymelegítőként vagy - jódtartalma miatt - sebgyógyításra használták hagyományos népi gyógymódként - mesélte gyermekkori élményeit Marie-Francoise Le Guen megyei képviselő.

A tudományos szintű felhasználás a kilencvenes években kezdődött, amikor is molekuláris szinten kezdték kutatni a tengeri moszatok összetételét. Az algák szinte minden létfontosságú elemet koncentrált formában tartalmaznak, ezért alig találni ezeknél jobb vitaminforrást. A megye 1200 kilométeres partszakaszán fellelhető több száz algafajból azonban csak mintegy tucatnyi hasznosítható. Mivel csak tudományos módszerekkel lehet ezeket azonosítani, a szépségápolásban és az élelmiszeriparban közkedveltté vált vörös- és barnaalgákat - amelyeknek a víz mellett csak egy kis napsütésre van szükségük a gyors fejlődéshez - általában színük alapján különböztetik meg a közönséges zöldalgáktól.

A megye északi csücskében, egy apró településen, Plouguerneau-ban működik az a cég, amely alig 15 év alatt a kozmetikai ipar egyik legfőbb algatermelőjévé vált. André Prigent évi 9 millió eurós forgalmat lebonyolító családi vállalkozásának előnye, hogy a teljes feldolgozási folyamatot kézben tartja. A kitermelést követően 24 órán belül tartósítják az algában található hatóanyagokat (ásványi sók, nyomelemek, poliszacharidok, vitaminok, aminosavak, proteinek), az ipari jellegű szárítási folyamat után porokat vagy kivonatokat készítenek belőlük vizes oldat formájában, majd ezeket használják fel a különböző szépségápolási készítményekben. Az évi 10 ezer tonna algából előállított termékek 75 százaléka exportra készül. Az ötven megrendelő ország között előkelő helyet foglal el Magyarország: a Thalion márkát ötven hazai szépségszalonban és wellness szállodában forgalmazzák.

Pirítósra kenhető algakrém

Az alga fokozza az anyagcserét, ezért alapvető összetevője a narancsbőr elleni bőrfeszesítő és karcsúsító, alakformáló bőrápoló termékeknek. Az arcápoló kozmetikumok közül - elsősorban A- és E-vitamintartalma miatt - az öregedő bőr ápolására használják, de a levegő szennyezettség okozta bőrkárosodások ellen, sőt hidratálására is kiváló alapanyag az alga. A tengeri moszatokból készült Alginate évtizedek óta közkedvelt természetes étrend-kiegészítő, illetve tartósítószer az élelmiszeriparban.

Az algát önmagában pár évvel ezelőtt azonban még egyáltalán nem fogyasztották a franciák. A népszerű japán konyha hatására viszont mára egyik alapanyaga lett az egészséges táplálkozás jegyében folyamatosan megújuló francia gasztronómiának. A breton partvidéken ma már hét sikeres vállalkozó termeli és forgalmazza az elsősorban bioboltokban kapható, hagymával vagy uborkával ízesített, pirítósra kenhető algakrémeket, -salátákat és -tésztákat. Marie Dominique és Patrick Plan akkor kezdett az algatartalmú élelmiszerek előállításával foglalkozni a kilencvenes években, amikor azoknak még egyáltalán nem volt piacuk Franciaországban.

Akkoriban évi néhány kiló algát dolgoztak fel, jelenleg több száz tonna moszatból készítik a Marinoe márka mintegy negyven termékét. Az alapítók szerint az alga olyan, mint bármelyik más zöldség: mindenre felhasználható, még süteményben is kiváló töltelék lehet, de ők elsősorban kecskesajthoz ajánlják.

A természetes megoldás a tengerparton hevert

A breton halászok egyszerű csaliként használták azt a közönséges tengeri férget (Arenicola marina), amelyben Franck Zal, a tudományos akadémia megfelelőjének számító CNRS kutatója valóságos kincsre lelt. Több évig tartó vizsgálatai során bebizonyította, hogy az állat hemoglobinja kísértetiesen hasonlít az emberi vörösvértestekre, így csökkenthető a világszerte egyre súlyosabb gondot jelentő vérhiány. A gyógyszeripari cégek akkor már közel negyven éve keresték a megoldást a vér utánpótlására, és addig a legígéretesebbnek az ember és a szarvasmarha hemoglobinjából származtatott mesterséges molekulák ígérkeztek.

Pedig a természetes megoldás az ember orra előtt, a tengerparton hevert. A találmány szabadalmaztatása után a kutató 2007-ben egy breton városban, Morlaix-ban létrehozta saját kutatócégét, a Hemarinát. Meg volt arról győződve, hogy a tengeri féreg hemoglobinja kiválóan alkalmazható szervátültetésnél a szervek szállításához szükséges tartósítószer összetevőjeként, illetve a vér pótlására a nagy vérveszteséggel járó baleseteknél vagy harci sérülések esetén. Mégpedig közvetlenül a sérülést követő másfél órában, hogy az emberi agy ne szenvedjen maradandó károsodásokat a szakszerű segítség megérkezéséig.

Egy amerikai tudományos konferencián tartott előadása után a kutatót a repülőtéren érte az amerikai hadsereg képviselőjének hívása: azonnali szerződést ajánlott a breton cégnek, hogy por formájú művért szállítson az amerikai katonák számára, akiknek azóta van legalább egy tasakkal ebből a hátizsákjukban. A franciaországi transzplantációs műtétekhez pedig várhatóan 2013-ban kerül kórházi forgalomba a találmány.

Biogyógyszereké a jövő

Zal egyébként bizonyos abban, hogy a biogyógyszereké a jövő, mert azokat nem lehet másolni, csak jogvédelem alatt álló szabadalomként forgalmazni. A mesterséges molekulákból kifejlesztett gyógyszerekre ugyanis csak viszonylag rövid ideig vonatkozik védettség, azt követően olcsón hozzáférhető generikumokká válnak, és az a fejlesztőnek már nem hoz anyagi hasznot. Ezért véleménye szerint a befektetőknek is a természetes megoldásokat kínáló tengeri kutatások támogatása áll az érdekében.

A ManRos biotechnológiai kutatócéget is egy korábbi CNRS-kutató, Laurent Meijet hozta létre a párizsi Descartes Egyetem professzorával, Hervé Galons-nal közösen közvetlenül az Atlanti-óceán partján, Roscoffban. A magánvállalkozásként működő laboratórium tengeri szivacsok molekuláiban keresi egyes rákbetegségek és a leukémia, az Alzheimer-kor, valamint a genetikus vesebetegségek ellenszerét.

Az év egy részét New Yorkban töltő kutatók sajnálatosnak tartják, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor a kiváló francia szakembereket a közpénzből fizetett kutatóhelyek azonnal nyugdíjazzák. Ezért többségük már ötven éves kora előtt elhagyja az egyetemi pályát, és saját céget alapítva a magánszektorban helyezkedik el, ahol élete végéig kutathat, és a nemzetközi piacon szabadalmaztathatja fejlesztéseit.