„Megráztuk magunkat és folytattuk az időmérőt abban a hiszemben, hogy versenyautóink legalább olyan erősek, mint a tankok, és bár megkarcolódhatunk, komolyabb bajunk nem eshet”. Damon Hill sok versenyztőtársa érzéseit tolmácsolta nyilatkozatával 1994-ben, a San Marinó-i Nagydíj pénteki időmérő edzése után. Az apropó Rubens Barrichello aznapi ijesztő balesete volt: a brazil pilóta az imolai pálya Variante Bossa kanyarában a levegőben többször megpördülve csapódott a kerítésnek.

A nagy ijedelem után a kórházi diagnózis (orrtörés) lehűtötte a kedélyeket, de csak rövid időre, mert másnap Roland Ratzenberger, a vasárnapi versenyen pedig Ayrton Senna vesztette életét. Legutóbb Jules Bianchi október 5-ei balesete miatt szorult ökölbe a rajongók gyomra, de összeállításunkból kiderül, a Forma-1 történetében többször voltak forró pillanatok.

Tűz, jöjj velem!

A legnézettebb autóverseny-sorozat egyik legborzalmasabb baleseteként emlegetik az 1976-os Német Nagydíjon történteket. Az akkor 27 éves, a tabellát vezető Niki Lauda már a verseny előtt jelezte, hogy a valamivel több mint 22 kilométeres pálya – amelyet átlag 7 perc körüli idővel teljesítettek a pilóták – biztonsági okokból alkalmatlan a Forma-1-es körözésre, ám a bojkottkezdeményezését a pilóták szűk többséggel leszavazták. Pedig egy hónappal a nagydíj előtt már voltak vészjósló jelek: júliusban a német Ernst Raetz a túraautó-bajnokság egyik betétfutamán leszakadt kerékkel a korlátnak csapódott és szörnyethalt.

A „Zöld Pokolnak” nevezett aszfaltcsíkon az augusztus eleji időjárás ráadásul tovább nehezítette Laudáék – és a szervezők – dolgát. A rajt után visszaesett osztrák versenyző az első kört követően beállt a boxba, hogy az időközben javuló időjárási körülmények miatt az esőgumikat szárazra cserélje, majd megkezdte a felzárkózást. A jobbos Bergwerk előtt azonban elveszítette uralmát a Ferrari 312T2-es fölött, és hatalmas sebességgel, teli tankkal csapódott a pályát szegélyező korlátnak, ami visszalökte a lángoló versenyautót az aszfaltra.

A Ferrarit a Lauda mögött versenyző amerikai Brett Lunger már nem tudta kikerülni a Forddal, és az ütközés hatására még nagyobb lángok csaptak fel az osztrák versenyző pilótafülkéjéből. Ha a pálya biztonsági személyzetén múlt volna Niki Lauda élete, akkor nem valószínű, hogy élve száll ki az autójából, a tűzhaláltól ugyanis három pilótatársa mentette meg, akik 37 másodperccel a szerencsétlenség után kihúzták a roncsból.

A mentőautóba még a saját lábán szállt be, a kórházban azonban rohamosan rosszabbodott az állapota, és kómába esett. A súlyos égési sérülések ellenére hat hét múlva már újra a Ferrariban ült, és visszatérését egy 4. hellyel tette emlékezetessé. A horrorbaleset után a Nürburgring sorsa megpecsételődött: az alaposan átépített és lerövidített pálya aszfaltját legközelebb csak 1984-ben koptatták F-1-es autók, többek között Niki Lauda McLarenje, amelyet a 4. helyen intettek le.

„Egyszer itt meghal valaki”

13 évvel Lauda balesete után honfitársa, Gerhard Berger is hasonló borzalmakat élt át, ráadásul szintén egy Ferrariban. Az 1989-es San Marinó-i Nagydíjon 290 kilométer per órás sebességgel csapódott a falnak a Tamburello-kanyarban, miután eltört a felfüggesztése. A ripityára tört Ferrari 640-es többször megpördült, majd lángba borult, az osztrák mégis kisebb égési sérülésekkel és néhány törött bordával megúszta az incidenst.

Pár nappal később telefonon beszélt Ayrton Sennával, aki azt firtatta, hogy mennyire veszélyes a kanyar, és biztosra vette a brazil, hogy elég egy kis technikai hiba, és egyszer meghal ott valaki. 1994-ben be is következett jóslata: először az imolai verseny szombati kvalifikációján vesztette életét az osztrák Roland Ratzenberger, majd egy nappal később Ayrton Senna is a Tamburellóban szenvedett halálos balesetet.

Amikor Senna életet mentett

A brazil élőben közvetített tragédiájának bizarr jelenete volt, amikor a Tamburello-kanyarban – ahova addigra már megérkezett az orvosi személyzet és egy mentőhelikopter is – teljes sebességgel váratlanul berobbant egy versenyző. A francia Erik Comas-t a piros zászlós jelzés ellenére engedték ki a boxból, így kerülhetett a pályára, ahol a baleset helyszínén lefékezett, majd végignézte, ahogy Senna éltéért küzdöttek. A sors fintora, hogy éppen a brazil volt az, aki 1992-ben megmentette Comas életét.

A francia a pénteki kvalifikáción a pályát övező gumifalnak csapódott, majd visszapördült az aszfaltra. A mögötte autózó Senna lefékezett, kiszállt az autójából, levette az eszméletlen Comas lábát a gázpedálról, stabilizálta a fejét és leállította a Ligier-Renault motorját. A francia pilóta még két évig versenyzett a Forma-1-ben; Senna halála napján akasztotta szögre bukósisakját.