Akit érdekel – és ma már a gyártástól a mezőgazdaságon át az oktatásig, az egészségügyig egyre több terület érintett –, izgalmas előadást hallhatott szeptember közepén Balatonalmádiban a témáról az Óbudai Egyetem Anyagtudományi és Gyártástechnológiai Intézetében dolgozó Szamosi Barnától.

A japán minőségfilozófiai iskoláról, amit elsősorban a szervezettség, az elkötelezettség, az innovatív képesség, a közösségi munkavégzés és a tömeges alulról építkezés jellemez. Az amerikai irányról, ahol a topmenedzsment minőségszemlélete számít.

Vagy éppenséggel a nyugat-európai modellről, amelyben a hibafeltáró és elemző módszerek, a minőségtervezés és a minőségbiztosítás tudatos elkülönítése, a teljes körű folyamatszabályozás és rendszerszemlélet dominál.

A magyar helyzet jellemzéséből csupán a nagyszámú és nem egy irányba húzó minőségügyi szervezetek versengésének kiemelésére van mód. Az előadás ugyanis csak egy volt a sok közül, melyeket a két nap során hallgathattak a XXI. Nemzeti Minőségügyi Konferencia vendégei. Az ISO 9000 Fórum Egyesület szervezésében zajló program a Minőség és Együttműködés Magyarország versenyképességének növeléséért címet viselte: tömény definíciója ez egy végiggondolt jövőképnek. Olyan jövőképnek, amelyben a minőség kulcsszerepe – a verseny függvényében – egyre meghatározóbb.

Ahány ház, annyi szokás

A konferencia szervezői annak jegyében állították össze a programot, hogy a résztvevők minél konkrétabb módon tudják hasznosítani az elhangzottakat: eredmények, alkalmazott jó módszerek, egymástól való tanulás – ahogy Rózsa András elnök foglalta össze beköszöntőjében. Mindhárom műfajban széles volt a kínálat. Akár különleges iparágakban is – ilyen a nukleáris világ, ez a globális tanuló szervezet.

A beszállítókkal szemben támasztott minőségi követelményekről – és a felkészüléshez szükséges jó gyakorlatokról – Paks kiemelt projektvezetője, Puskás László adott részletes képet: ennek jelentőségét az adja, hogy a hazai nukleáris ipar hosszú távú potenciált jelent a beszállítók számára.

A folyamatfejlesztés alapelveiről, a radikális átszervezés és az apró lépésekkel történő folyamatfejlesztés különbségeiről, a folyamat-kontrolling jelentőségéről az MVM OVIT Zrt. példájából kaphattunk betekintést, Nagypál Béla integrált rendszer vezető előadásából.

Már-már holisztikus élmény volt megismerni a „legvonzóbb munkáltató”, az Audi Hungaria stratégiáját az értékektől az üzletágakon, a célokon és a küldetésen keresztül a jövőképig. Hasonló szemléletfejlesztő erővel bírt a Grundfos kiválósági kultúrájáról szóló előadás. A Grundfos gyárigazgatójának, Kocsis Zoltánnak az előadásában az új vevőszolgálati szervezet kialakításán túl az egyedi gyártás témája merült fel. Egy olyan irány, amely más előadásban is jelentős hangsúlyt kapott: érzékelhető, hogy a gyártás mind felkészültebben és proaktívabban akar reagálni erre az erősödő piaci igényre.

Az egyedi gyártásról is, de elsősorban a kommunikáció jelentőségéről beszélt Kocsis Ernő, a Roto Elzett Certa gyárigazgatója. Sokatmondó című előadása – A gyár nem gép – a kommunikációval elérhető közösségi potenciál kiaknázásáról szólt. A minőség és a kommunikáció meghatározó kapcsolata egyre több területen válik nyilvánvalóvá. A nyílt közlés használatának tapasztalatait Pilling János, a SE Magatartástudományi Intézetének adjunktusa mutatta be az orvosi hibák, tévedések kommunikációs vonatkozásain keresztül.

Vírusszerűen terjedhet

A kommunikáció napjainkban mind jobban mérhető és feltárható, a gyártó szervezetek vezetői közül egyre többen veszik figyelembe a munkatársak együttműködésének alakításakor. Ennél is tovább ment Hortobágyi Csaba, a Continental minőségirányítási és gyártástámogatási rendszerek vezetője. Gondolatmenetének fő metaforája, a „Minfluenza” arra világít rá, hogyan lehet a minőségtudatosságot terjedékennyé, vírusszerűen fertőzővé tenni a vállalatban. A vírus fogalmát, a terjedést ritkán kapcsoljuk pozitív helyzetekhez: többnyire a krízis, a válság időszakában kelt félelmet.

Pedig, ahogy Gazsi Zoltán előadásában is hallhattuk: a cég akkor kerül válságba, ha az azt alkotó emberek nem fejlődnek tovább, nem reagálnak gyorsan és megfelelően a változásokra – az Eisberg ügyvezetője a lean emberi oldaláról beszélt. Arról, mennyire alapvető a munkatársak elégedettsége és elkötelezettsége, és ennek eléréshez mi a kulcs: a vezetők és a munkatársak közötti, a munkatársak viszonyában fennálló és magukban az emberekben meglévő egyensúly.

Ahány vállalat, annyi lean-tapasztalat. Van, ahol félnek tőle, van, ahol vágynak rá, egy biztos: sehol nem egyik napról a másikra történik meg a lean-esedés. A lean bevezetésének a tapasztalatairól szólt beszélt Németh Balázs, aki a lean filozófiai bemutatásától egészen alkalmazási példákig ölelte fel előadásában a témát.

A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói – Gelei Andrea, Losonci Dávid és Matyusz Zsolt – azt vizsgálták, milyen a magyar termelésvezetők hatékonysága lean környezetben. Munkájuk eredményeképpen azt emelték ki, hogy roppant fontos a mikrovezető magatartása, valamint a kommunikáció – vagyis, a vezetési magatartás erősen hat magára a lean rendszerre. Ha az emberi kapcsolatokban feszültségek keletkeznek, az aláássa a kívánatos lean kultúra építését.

Összetett világ

A minőségirányítás összetett világából számos szeletet mutatott be a konferencia. Hogy teljes legyen a kép, Rózsa András előadásában a MIR-rendszerek működtetésének tapasztalatait mutatta be a 2014-es, Mártha Csengével készített felmérése alapján. A korábbi felmérések bemutatásakor kiderült: az eredmények vitát váltottak ki, a valóságot még a MIR rendszerezett világában is sokféleképpen érzékelik. Kérdés az is, hogy a cégek, szervezetek kényszernek, vagy inkább presztízskérdésnek tekintik az ISO szabvány követelményrendszerének teljesítését.

Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy a minőség bővített fogalmának elterjesztésére lenne szükség – e bővített fogalom hátterében a társadalmi megfelelőség, a szolgálatkészség (complience) áll. Mert a minőségmenedzsment élettér, amely nélkül nincs lean, nincs Six Sigma – ahogy Rózsa András Király Zoltánt, a Jabil Kft. vezetőjét idézte.

Két dolog mondható el bizonyossággal – amúgy sokféleképpen jellemzett – világunkról. Egyfelől: komplex, és a komplexitása egyre nő. Másfelől: változik, és a változás egyre gyorsul. Ez két olyan megatrend, amelyre a minőségirányításban érintett valamennyi terület – és mint erről már esett szó, az érintett területek száma egyre nő – szakembereinek fel kell készülni. Az pedig kétségbevonhatatlan, hogy amit ehhez a felkészüléshez meg lehet adni, azt az ISO 9000 Fórum Egyesület idei konferenciája maradéktalanul teljesítette.