Kökény Attilával, a Talajmegújító Gazdák (TGM) Egyesület alapító tagjával beszélgettünk, aki a regeneratív no-till, más néven talajmegújító mezőgazdaság (TMMG) egyik magyar szakértője. Az Amerikában a 40-es évektől ismert no-till technológiát világszerte már több mint 205 millió hektáron alkalmazzák, és felhasználási területe megduplázódott az elmúlt tíz évben. 

No-till, a túlélés záloga? 

„A termőtalajok a világon mindenhol leromlott, kimerült állapotban vannak. Az elmúlt évtizedekben sok millió hektár esett ki a termelésből, vált terméketlenné. A fokozott talajművelés és a túlzott műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás együttesen járulnak hozzá a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenéséhez, továbbá fokozzák a víz- és széleróziót, a tömörödést és a talaj kémiai paramétereinek (kémhatás, tápanyagtartalom) romlását. Ma már örülhetünk, ha a nyolc-kilenc százalékos humusztartalom helyett háromszázalékost találunk” – ismertette a mezőgazdaság legnagyobb kihívását Kökény Attila. Hozzátette, hogy az intenzív talajművelés miatt elveszett talajélet vezet oda, hogy műtrágya nélkül már nem tudnak hatékonyan termelni a gazdák. Csak a magas szerves széntartalmú földek tudják biztosítani a nagy termékenységet hosszú távon, amit a regeneratív no-till technológiával lehet megvalósítani. „A talajmegújító mezőgazdaság technológiája képes ezeket a problémákat felszámolni, miközben a javuló talaj eredményeként öt-nyolc év után alacsonyabb költséggel, kevesebb munkával, átlag feletti hozamokat érhetnek el talajtípustól szinte függetlenül” – foglalja össze a szakember.

Ne bolygasd a talajt! 

Míg a tömörödött, a csapadék befogadására alkalmatlanná váló talajszerkezet, a csökkent biológiai aktivitás és a tápanyagok egyensúlyának felborulása arra készteti a gazdálkodókat, hogy költséges talajmunkákat végezzenek a vetés előtt, és külső input anyagokra támaszkodjanak – ami sok pluszmunkát és költséget jelent –, a no-till technológia alapja éppen az, hogy kerülni kell az élő talaj bolygatását, a felesleges és a talaj egységét megbontó talajművelést, hogy az így újrainduló talajélet hatására annak tápanyag- és csapadékmegtartó képessége javuljon. Hosszú távon ez lehet az aszály ellenszere is, a vízmegtartás, a gyökértér mélysége nem hasonlítható össze a hagyományos művelésű szántóföldekével. 

Nem gyökerek nélküli és gyümölcsöző technológia

„Amerikai példákban már az 1940-es évek óta említik a no-till technológiát, az első hivatalos termelő táblát 1962-ben regisztrálták Kentuckyban” – ismerteti a technológia történetét Kökény Attila. De Dél-Amerika is élen járt, szinte fej-fej mellett haladtak a technológia egyre hatékonyabbá tételében, mindezt úgy, hogy a korai alkalmazó úttörők egymást is segítették. A no-till technológia támogatása a 80-as évektől indult be a szakember elmondása szerint, majd ez a 90-es és 2000-es évekre vezetett annak berobbanásáig Amerikától egészen Ausztráliáig.

A téma szakértői által hitelesnek tartott becslések szerint az elmúlt tíz évben 93 százalékkal nőtt a no-till művelésű területek mérete, ami azt jelenti, hogy jelenleg a világon legalább 205 millió hektáron termelnek bármiféle talajmunka nélkül. Az amerikai földrész vezető ebben, Dél-Amerikában a termőterületek 68 százalékán folyik így a gazdálkodás, többek között innen importálja az állattartáshoz szükséges szóját Európa is. De Kökény Attila rámutat arra, hogy nem kell messzire menni, Ukrajnában és a volt orosz utódállamokban is széles körben alkalmazzák ezt a módszert, és némi tanulással például itthon is megtermelhető volna a szükséges növényi fehérjeigény. 

Mindenhol működik. Nálunk miért nem? 

A technológiát sok helyen kipróbálták, és Amerikától Ausztráliáig sokféle talajtípuson működik, Magyarországon mégis csak nagyon kis területen alkalmazzák, összesen kb. ötezer hektáron gazdálkodnak no-till technológiával a közel 4,3 millió hektáros hazai termőföldterületből, pedig a szántóföldterület hatvan-hetven százalékán át lehetne állni ilyen művelési formára. A szakember szerint ennek oka összetett, és három fő tényezőre vezethető vissza: az oktatás hiányára, az ismeretszegénységre és az új technológiák bevezetésétől való félelemre. Kökény Attila kiemeli, hogy a gazdák nem meggyőzhetők, amíg nem találkoznak a módszerrel. Az iskolákban szántóversenyeket rendeznek, miközben „az apám is ekét használt”-szemlélet érvényesül. Az agrárlapokban is csak elszórtan lehet erről olvasni. 
Csendben azonban egyre többen veszik át a minden szempontból gazdaságos módszerre való átállás elemeit. Sok nagybirtokon már nem szántanak a magas üzemeltetési költségek miatt, forgatás nélküli műveletekkel operálnak, de ezt nem verik nagydobra. A kevesebb talajművelés ugyanis kevesebb üzemanyagköltséget is jelent, nincs szükség a sok speciális mezőgazdasági gépre, valamint a lecsökkent munka kevesebb humán erőforrást is igényel. Magyarországon a helyzet érdekességét mutatja, hogy a gödöllői gépészeti kutatóintézetben is csak nagyon elsüllyesztve lehet több gazdaságban lebonyolított 1999-es sikeres no-till üzemi kísérletről olvasni –mutat rá Kökény Attila. A sikeres no-till technológia elsüllyesztésének okai között azonban a támogatási rendszer és a gépgyártók lobbiereje is megtalálható a szakember szerint. 

Nincs szántás, van talajnedvesség

A szakember rámutat arra, hogy a klímaváltozásnak kitett régiókban, mint Magyarország, létfontosságú volna a no-till technológia alkalmazása az aszálykárok és az eróziós talajvesztés csökkentésére. Az idei nagy aszály is jól megmutatta, hogy a no-till területek tovább bírták a csapadékhiányt, és nagyobb terméshozamokat is tudtak produkálni az intenzív művelésű területekhez képest. „Aszályos évben mindenkit megverünk, normális években az átlagos terméshozamot produkáljuk, de a világrekord terméshozamú búza- és kukoricatáblák többnyire no-till technológiával műveltek. A kulcs abban van, hogy a regeneratív no-till földterületek mindig be vannak vetve, azaz a takarónövények a vetések között is gondoskodnak arról, hogy a talajban legyen életet jelentő gyökér, azaz folyamatosan kapjon tápanyagot, megkössön nedvességet, és gyarapodjon a természetes termékenysége.

Műtrágyázás, növényvédelem

„Az általam képviselt regeneratív mezőgazdasági szemlélet alapja a no-till technológia, de műtrágyák helyett törekszik a természetes technológiák használatára” – mondja Kökény Attila. Vannak kísérletek arra, hogy növényvédő szerek és tápanyag-utánpótlás teljes elhagyásával műveljenek, de ez nem minden esetben járható út, főleg a legeltetett állattartással kombinált no-till esetén működik, amire a magyar széttagolt birtokszerkezet miatt kevés a lehetőség. 

„Haszonnövények termelésénél a gyomkérdést itt is meg kell oldani, a műtrágya-felhasználást igyekszünk szerves szénbázisú tápanyagokra cserélni, a talajélet javulása miatt tápanyag-utánpótlásra azonban kisebb mértékben van szükség, hiszen a talaj mindig takart, így a gyökerek folyamatosan stabilizálni tudják a szenet. A növényvédelem is egyszerűsödik, a mulcs vagy a takarónövények miatt az egynyári gyomok kevésbé tudnak teret nyerni, és a takarónövények elég kompetitívek, működik az ökológiai gyomkontroll. Mivel a legtöbb gyomirtó hatással lehet a következő kultúrára a talajforgatás elhagyása miatt, a legrövidebb tartamhatású szereket alkalmazzák csak” – magyarázza a szakember. 

A kórokozók és fertőzések kapcsán is építenek az élő talaj egyensúlyára. A néhány patogén fajt elnyomják a sokkal nagyobb számban a talajban jelen lévő nem patogén fajok, hiszen tápanyagkonkurensek. Ezek a főnövényt nem károsítják, ez figyelhető meg például a fuzárium gombák esetében is. „A rovarkontrollban is építünk a hasznos rovarokra, a pókok és a mulcsban felszaporodó ragadozó rovarok lerabolják a rovarlárvákat, de a petefürkészek is besegítenek, alapvetően egy élő, ökológiailag kiegyensúlyozott közösség jön létre, amelyben működik a természetes immunitás és védekezőképesség.” 

Minden kezdet nehéz

Kökény Attila minden gazdálkodót óva int attól, hogy megfelelő alapok nélkül belevágjon, és egyik napról a másikra abbahagyja például a szántást. A TMG egyesület tagjai minden gazdát segítenek az átállásban, mert szinte minden szántóföldre egyedi stratégia kell, egy hosszú folyamatról van szó, amelynek az első lépése csak a szántás elhagyása. 180 éve még nem volt elterjedt a mélyen forgató vaseke, így a nagy mélységű, szántásos forgatásos talajművelés mai formája fiatal, ez veszélyezteti leginkább a talaj felső öt centiméteres részében összpontosuló talajéletet, amit a szántás elhagyásával meg lehet óvni az okszerűen fokozatosan egyre kisebb mélységű és intenzitású talajbolygatással. Fontos, hogy biológiai talajlazítókkal, talajragasztókkal, szerves aggregátumokkal támogatják meg a talajélet visszaépülését, hiszen a kőzetlisztté vált, tömörödött talajba a gyökér képtelen behatolni. Minden táblának külön élete van, amikor már szerkezetesedik, akkor jó úton jár. Egy jó minőségű mezőségi talajjal akár egy-két év alatt át lehet állni, de például egy agyagos, erodált, savanyú erdőtalaj már sokkal több munkát igényel. A no-tillbe befektetett munka mindenképp megéri: „A szezon elejére kialakult három-négyszeres műtrágyaárak, többszörös növényvédőszer- és gépalkatrészárak, megduplázódott gázolajár a termelési költségeket olyan szintre emelte, amelyet az aszály miatt elvesző termés maradéka még a rekordárakon sem tudja kompenzálni” – foglalja össze a szakember, miért érdemes a technológiával foglalkozni. 

Szerző: Myat Kornél 

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin decemberi lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.