1903-ban az újonnan alapított L'Auto című sportnapilap szerkesztőségében válságértekezletet tartottak, hogy kitaláljanak valamit az eladási példányszámok növelésére. Utolsóként kapott szót a legfiatalabb újságíró, a biciklisporttal foglalkozó Géo Levefre, aki jobb ötlete nem lévén, egy többnapos kerékpáros verseny, Le Tour de France megszervezését javasolta.
Henri Desgrange főszerkesztő a tervet kockázatosnak tartotta, de a pénzügyi igazgató fantáziát látott benne, ezért 1903. január 19-én közzétették a versenyfelhívást. Eredetileg egy öt szakaszból álló, május 31. és július 5. között megrendezendő, Párizstól-Párizsig tartó körútra gondoltak. A felhívásban szereplő éjszakákon át tartó kerekezés és a magas költségek azonban elijesztették a jelentkezőket, csupán 15-en neveztek. Desgrange-nak végül mentő ötlete támadt és új feltételekkel ismét kiírták a versenyt, amelynek időtartamát 19 napra csökkentették, kezdési időpontját későbbre, július 1-jére tolták és napi járandóságot ígértek a 20km/óra átlagsebességnél gyorsabban hajtó versenyzőknek.
A nevezési díjat az eredetileg kiírt felére, 10 frankra csökkentették, a verseny győztesének 12 ezer, a napok győzteseinek háromezer frankot ígértek. (A fődíj hatszor annyi volt, mint a munkások többségének egész éves keresete.) A felhívásra nyolcvanan jelentkeztek, hivatásos versenyzők, amatőrök, munkanélküliek és kalandorok. Az első Tour de France kerékpáros körverseny 1903. július 1-jén 3 óra 16 perckor rajtolt el a Párizs közeli Montgeron-ból.
A hat szakaszos verseny útvonala Lyon, Marseille, Toulouse, Bordeaux és Nantes érintésével a Párizs széli Ville d'Avray-nál ért véget. A 2428 km-es táv leghosszabb szakasza 471 km volt. Az elindult hatvan versenyző közül 21-en értek célba, elsőként az esélyesnek tartott Maurice Garin, aki 25,68 km/h átlagsebességgel, 94 óra 33 perc 14 másodperc alatt teljesítette a távot, két óra 49 perccel előzve meg a második helyezettet. (Azóta is ő tartja a legnagyobb időkülönbséggel megnyert verseny rekordját.)
A Tour de France-t ezután (a háborús évek kivételével)minden évben megrendezték, és a kisebb-nagyobb botrányok és hányattatások dacára a legrangosabb kerékpáros körversennyé nőtte ki magát, bár az utóbbi időben a sorozatos doppingbotrányok megtépázták hírnevét. A korzikai Porto Vecchióból éppen most, 2013. június 29-én indítják el századik futamát. A Tour de France-t napjainkban általában 21 szakasszal és 2-3 pihenőnappal bonyolítják le. A versenytáv kb. 3200 km, a verseny útvonalán páratlan években az óramutató járása szerint, páros években azzal ellenkezőleg halad a mezőny. Általában 20-22 profi csapat indul, csapatonként kilenc biciklissel.
A versenyt bonyolult szabályok szerint rendezik meg. Vannak sík, normál és hegyi szakaszok, valamint időfutamok. A versenyzőket és a csapatokat az egyes szakaszokon és összetettben is értékelik. Az időeredményeket versenyzőnként összesítve állapítják meg a végső sorrendet, s hirdetik ki az összetett győztest. A győzelem megszerzéséhez nem csupán kitűnő fizikai erőnlétre, hanem a versenyző és csapata jó taktikájára is szükség van. A csapattársak támogatása nélkül még a legkiválóbb biciklista sem nyerhet.
A legtöbb, szám szerint öt összetett győzelemmel eddig négyen büszkélkedhetnek: a francia Jacques Anquetil és honfitársa Bernard Hinault, a belga Eddy Merckx és a spanyol Miguel Indurain. Az első és eddig egyetlen magyar versenyzőként Bodrogi László jutott ki a Tour-ra, ahol 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben versenyzett.
