Az új anyag modelljeként a főzéshez gyakran használt keményítő szolgált. „Amikor összekeverem a kukoricakeményítőt és vizet, a kanál nem tapasztal ellenállást az edényben. Ha keverés nélkül rakom bele a vízbe a keményítőt, a kanalat bele tudom állítani a masszába, olyan kemény marad" - mondta Jessica Wang kutatásvezető.
A négy polimer közül kettő pozitív, kettő negatív töltésű. Mivel a pozitív töltésű molekulák nem szeretik a vizet, húsgolyószerű mikrostruktúrákba állnak össze. A keverékből egy kis réteget elkülönítettek, és hagyták megszáradni, hogy filmet képezzen. Azt tapasztalták, hogy rendkívül gyors ütközések hatására az anyag inkább megnyúlt vagy eltorzult, de nem tört el. Ráadásul a filmanyag az ütközés sebességének növekedésével egyre rugalmasabbá és tartósabbá vált. A csapat szerint a mikrostruktúrák elnyelik az ütközési energiát, melynek hatására ellapulnak.
Az előzetes eredmények azt mutatták, hogy az 1,3-propán-diamin alapú, pozitív töltésű nanorészecske volt a legjobb adalékanyag, amelyek a leginkább alkalmazkodó funkcionalitást kínálták. A kutatók reményei szerint az új anyagból ruhába szőtt, viselhető eszközök, például integrált szalagok, illetve különféle szenzorok gyárthatók az okoseszközökhöz.
Forrás: Interesting Engineering
A borítókép forrás: Yue (Jessica) Wang
