A tipikus vasúti tengelyt általában minden lehetséges feszültségorientációban vizsgálni kell. Leggyakrabban olyan terheléseknek vannak kitéve, mint például a hajlítás, nyomás, húzás, csavarás és nyírás. Azonban a fáradási repedések orientációját nehéz megjósolni csak a felületi vizsgálatok alapján. Ennek kiküszöbölésére a fő ötlet az, hogy a hagyományos anyagvizsgálatot lecseréljük felületi fázisvezérelt ultrahangos ellenőrzésre, mely korrekciót alkalmaz ívelt felületek esetén.
A korrekció előnyei
Nagyon fontos megérteni, hogy az alkatrész átmérőjétől függően a sugárnyaláb terjedése és ezáltal a szögfelbontása is nagymértékben változik. Lépcsőzetes kialakítású csöveknél a második csőszakasz szögfelbontása jelentősen és egyenetlenül csökken, aminek hatására a térbeli lefedettség kisebb lesz, ezáltal a hibák nehezebben észlelhetők. Minél kisebb a cső átmérője, annál nagyobb a nyalábok közötti távolság a második csőszakaszban. Sőt, az első visszaverődés után a nyalábok energiasűrűsége is gyengül az úgynevezett domború lencsehatásnak köszönhetően. Ugyanezen okokból a fókuszpontok is érintettek, minek hatására a kép életlenebb lesz.
Hasonló módon a sugárnyaláb a külső átmérőjű visszaverődéseken is rövidül, így nő a szögfelbontás és a térbeli lefedettség. Ezenkívül az egymást követő külső átmérőről származó visszaverődések megtartanák a nyaláb energiasűrűségét, és növelnék a hiba észrevételének valószínűségét az adott területen.
Állandó felbontású fókuszálás
Az állandó felbontású fókuszálásnak két fő előnye van a hagyományos állandó útvonal fókuszáláshoz képest. Az első az a képesség, hogy a visszaverődés előtt közvetlenül a felület külső átmérőjére tudunk koncentrálni. Ezek a fókuszpontok maximalizálják a nyaláb energiáját, mielőtt a hengeres geometria által keltett természetes fókuszhatást előidézik, és növelik a nyaláb pontosságát az adott területen. A második előny a szkennelési felbontás maximális értéke, amelyet már nem a szög felbontása vezérel, hanem a kívánt felbontás és távolság szerint számítható ki.
Példaként tekintsünk két azonos ellenőrzési konfigurációt, amelyek a 60°-os és a 80°-os szöget fedik le. A hagyományos fókuszálási módszer maximális felbontása a szögfelbontási paraméter maximális értékénél vett sugár mennyisége lenne, ami körülbelül 201 nyaláb. Az állandó felbontású fókuszálási móddal a rendszer akár 928 nyalábot is képes létrehozni a maximális fókuszfelbontás értékén. Ez négyszer több a hagyományos módszerhez képest.
Ha maximalizálni szeretnénk a nyalábok számát, akkor ezzel a fókuszálási módszerrel az új szkennelési felbontási határ a Veo+ elektronika által kezelt nyalábok száma, amely szondánként 1024 lenne. A sugárkövető minden egyes sugár esetében figyelembe veszi a különböző visszaverődési szöget. Megfelelő szkennerrel az összes adat kódolható és időben tárolható. Ezenkívül – a vizsgálati korlátozás szerint – valószínűleg a tengelyfelület 100 százalékát egy érintkezési ponttal is meg lehet vizsgálni anélkül, hogy kerületi szkennelésre lenne szükség.
Összefoglalva: ha az ívelt felületi korrekciót kombináljuk a tengelyvégek fázisvezérelt ellenőrzésével, akkor a két vizsgálat együtt lefedi az összes lehetséges hibaorientációt. Így várhatóan növeli a kifáradás korai felismerésének esélyét, az értékelési képességet és a produktivitást.
