Néhány évvel ezelőtt, amikor először lehetett olvasni olyan, elsőre furcsának tűnő kifejezésekről, mint palaolaj, palagáz, hidraulikus kőzetrepesztés, vagy épp horizontális fúrás, még kevesen gondolták, hogy a jelen évtized valóságos energiaforradalmat hoz majd el az Egyesült Államokba, ami ráadásul az élet legtöbb területén valóban húsba vágó változásokkal jár. 

A föntebb említett technológiai újítások lehetővé tették ugyanis az Egyesült Államokban, hogy az eddig elérhetetlen olaj és gázlelőhelyek megnyíljanak, és olyan mennyiségben váljanak elérhetővé a fontos energiahordozók, amiről az eddigi olajnagyhatalmak is csak álmodoztak. Az USA olajtermelése például egy meredek emelkedő trendnek köszönhetően – lásd fenti grafikon - 24 éves csúcsra ugrott, emellett a különböző energiahordozók – olaj, gáz, finomított termékek – kitermelése terén az Egyesült Államok zsinórban hetedig hónapja mondhatja magát világelsőnek, amivel a saját igényeinek már több mint 90 százalékát fedezi, erre pedig 1987-óta nem volt példa – mutat rá elemzésében Mark J. Perry, a University of Michigan professzora.

Az amerikai olajtermelés tehát valósággal robban, a munkahelyek szaporodnak, a beruházások pörögnek, a külkereskedelem egyenlege javul, az USA energiafüggősége csökken, sőt hamarosan nettó exportőr lehet, a nagyon olcsóvá váló gáznak köszönhetően – grafikon föntebb – a feldolgozóipar versenyképessége javul, a háztartások és vállalatok energiaköltségei csökkennek…

Lehetne még sorolni a pozitívumokat, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a pénzügyi és gazdasági válság utáni évek valóságos olajipari forradalmat hoztak az USA-ban, ami nem csak a tengerentúlon, de a világ legtöbb országában érezteti, éreztetni fogja hatását. Az olaj, és úgy általában az energiahordozók ugyanis még mindig a legfontosabb természeti erőforrásnak számítanak, ennek megfelelően a nemzetközi gazdasági és politikai sakkjátszmák egyik legfontosabb mozgatórugójának tekinthetők.

Hogyan változik meg például az USA külpolitikája - különösen a közel-keleti régióban -, ha az olajtermelése tovább növekszik, és már nem importőr lesz a fontos energiahordozóból, hanem a legnagyobb kitermelőként masszív exportőrré lép elő? Hogyan változnak a Kínával szembeni kereskedelmi pozíciói és tárgyalási feltételei? Hogyan viszonyul majd az olajárhoz az USA, ha az elmúlt évtizedek gyakorlatával ellentétben már elemi érdeke lesz az olajárak emelkedése?

A válaszokat egyelőre csak sejteni lehet, annyi mindenesetre bizonyos, hogy az amerikai energiaforradalom igencsak érdekes időszakot vetít előre a világ számára, mind gazdaságilag, mind politikailag.