Az építőipar egyike a légkört leginkább szennyező ágazatoknak, és így egyre sürgetőbb igény, hogy a szektorban használatos anyagokra és módszerekre a kutatók mind több környezetbarát alternatívát találjanak.

Egyebek mellett az ausztráliai Flinders Egyetem munkatársait is ez a célkitűzés vezérelte, amikor ipari hulladékból kifejlesztettek egy olyan, polimer téglatípust, amelyből habarcs nélkül is fel lehet húzni az épületeket.

Magát az anyagot kén, illetve repceolaj és diciklopentadién (DCPD) változó arányú összekeverésével hozzák létre. Míg az újfajta téglákban a kőolaj-finomítás melléktermékeként hátramaradt ként és DCPD-t hasznosítják a szakemberek, a bekevert repceolaj akár háztartások konyhai hulladékából is kinyerhető.

Az innovatív polimertéglák legyártása a cement előállításánál messze kevesebb energiát igényel.

Az egész megközelítésben a legérdekesebb újítás talán mégis az, hogy az építőelemek egyszersmind kötőanyagként is funkcionálnak, amennyiben némi ösztönző beavatkozás hatására egymásba kapaszkodnak.

„Egy amin katalizátort permetezünk a felületükre – ecsetelte a módszert a New Atlas interjúalanyaként Justin Chalker professzor, a tanulmány szerzője. – A katalizátor a téglában a kén-kén kötéseket újrarendeződésre kényszeríti, és összekapcsolja a kockákat.”

A szakember szerint a felvitt ágens feladata csupán annyi, hogy a kezdő lökést megadja a reakciónak, és az új kapcsolódások kialakulása után már el is párolog az építőelemekről.

Az ausztrál fejlesztésű polimertéglák állítólag víz- és savállók, illetve az időjárás egyéb viszontagságaival szemben még a hagyományos falazóköveknél és a betonnál is rezisztensebbnek mutatkoznak.

Bár további fejlesztésekre még mindenképpen szükség lesz, a végső cél a technológia piaci bevezetése lesz. Ahhoz, hogy a gyártás léptékét a kereskedelemben megkövetelt szintre felfuttathassák, a Flinders éppen ezért egy Clean Earth Technologies nevű céggel már együttműködésre is lépett.

(Forrás: New Atlas)

A nyitókép forrása: Adobe Stock