George Eastman szegény kifutófiúból küzdötte fel magát milliomossá és gyártulajdonossá. Apját korán elvesztette, ezután tizennégy évesen az iskola mellett egy biztosítónál kezdett kifutófiúként dolgozni heti egy dollárért. Belátván, hogy e pályán nem áll nagy jövő előtte, esténként könyvelést kezdett tanulni, és 1874-ben banki alkalmazottként már 15 dollár fizetést kapott.

Huszonnégy évesen egy nyaralásának emlékeit fényképen akarta megörökíteni, de alaposan megdöbbent, mert az ehhez szükséges, még üveglapos felszerelés több zsákot töltött meg, ami egy málhás lónak is nehéz lett volna. Otthon maradt inkább, és azon kezdett töprengeni, miként tudná egyszerűsíteni a technikát és a képek előhívását. Háromévi szakadatlan kísérletezés után, amikor többször a laboratóriumként szolgáló konyha kövén aludt el, rájött a megoldásra.

Az addig használatos nehéz és sérülékeny üveglemezek kiváltására feltalálta a zselés alapú hordozóanyaggal bevont filmtekercset, szabadalmának hasznosítására alapította meg a Kodak vállalatot. A világ egyik legismertebb márkanevéről azt mondta: – Mindig is tetszett a K betű, mert erős és kifejező. Olyan nevet akartam, ami k-val kezdődik és k-val végződik, amiről mindenkinek ugyanaz a dolog jut eszébe.

A Kodak, amelyet az Ontario tóhoz közel fekvő Rochesterben, Eastman lakóhelyén jegyeztek be, 1885-ben piacra dobta a brómezüst alapanyagú papírnegatív tekercset és az ehhez tartozó kazettát, így megnyílt a lehetőség a nagy tömegek előtt a fotózásra. A feltaláló ezután a fényképezőgépek méretének csökkentésére összpontosított, így született meg a korabeli masinákhoz képest apró és könnyű, 25 dollárba kerülő kézi kamera, amelybe a gyárban már száz felvételre elegendő nyersanyagot tettek, a vevőnek csak a zárat kellett felhúzni, exponálni, végül pedig továbbítani a filmet.

A betelt filmet a géppel együtt postára adták a vállalatnak, amely 10 dollár munkadíj felszámolása mellett visszaküldte a gépet és a kidolgozott képeket. Később megjelentek azok a fényképezőgép-típusok is, amelyekben a fotós maga cserélhette a kazettát, és papírnegatív helyett cellulózszalagot használtak. Eastmannek a reklámokhoz és a menedzseléshez is jó érzéke volt. Elsőként foglalkoztatott főállásban hirdetési szakembereket, ők ötlötték ki a Kodak szlogenjét: – Ön megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk. A Kodak 1897-ben hatalmas feltűnést keltett a londoni Trafalgar téren elhelyezett elektromos hirdetésével, amely az azóta már híressé vált Kodak Lányt ábrázolta, csak éppen évente újabb és újabb masinákkal a kezében.

A múlt század elején már Amerika egyik legtehetősebb üzletembere volt, aki vagyonából nagy összegeket fordított jótékony célokra, Rochesterben zenei akadémiát alapított, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatásait hatalmas pénzekkel támogatta. és műgyűjtőként is ismert volt. 1925-ben visszavonult a Kodak közvetlen vezetésétől, "csak" az igazgatótanács elnöki tisztét látta el. Idős korára bénulással fenyegető súlyos betegség támadta meg, ezért 78 évesen, 1932. március 14-én önkezével vetett véget életének, hatalmas vagyonát a Rochester Egyetemre hagyta.