A két űrhatalom között versenyben sokáig a szovjetek voltak előnyben: Jurij Gagarin 1961. április 12-én, mint az első ember az űrben, aki a Földet is megkerülte, történelmi repülést hajtott végre, az első amerikai űrhajós, Alan Shepard 1961 május negyedórányira kijutott ugyan a kozmoszba, de a Földet nem kerülte meg. John F. Kennedy amerikai elnök 1961. május 25-én 25 milliárd dolláros programot hirdetett, hogy az első ember a Holdon már amerikai lehessen.
Az amerikai emberes űrprogram a hatvanas években a Mercury-programmal kezdődött – ez még egyszemélyes űrhajó volt. Ezt követően 1965-ben megkezdték a kétszemélyes Geminikkel a repüléseket, emellett tanulmányozták a több órás űrséták hatását az emberi szervezetre. A program betetőzését az Apollo-szakasz jelentette. Az űrhajócsalád első tagjai még utasok nélkül repültek, az Apollo-7 1968 már három űrhajóssal indult Föld körüli útjára, a következő sorszámú űrhajót pedig már a Hold felé indították. Ekkor fordult elő első alkalommal, hogy emberek tervezetten letértek a földkörüli pályáról.
Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil A. Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrin űrhajóssal. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó július 19-én pályára állt a Hold körül, Armstrong és Aldrin másnap a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkomppal megkezdte a Holdra szállást. holdralep2 Kis híján kudarcot vallottak: a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről tűnt síknak, közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják.
Már a két perc manőverezésre elég üzemanyag végén jártak, amikor alkalmas helyet találtak és jelenthették: – A Sas leszállt. 1969. július 20-án washingtoni idő szerint 22 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Neil Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére. Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek – hangzottak szavai. Húsz perccel később Edwin Aldrin is csatlakozott hozzá, s a két űrhajós kitűzte az amerikai zászlót.
Elhelyeztek néhány műszert, egy nemesfémből készült lemezt ezzel a felirattal: Az ember ezen a helyen lépett először a Holdra 1969-ben. Békével jöttünk az egész emberiségért., továbbá egy féldollárosnak megfelelő méretű szilíciumtáblát, 73 nemzet üzenetével, valamint idézetekkel három amerikai elnök beszédéből. Lefényképezték a Hold felületét, összegyűjtöttek 21 kg holdkőzetet, sétáltak és élvezték a földinél hatszor kisebb gravitációt. Az expedíció idején Michael Collins az anyaűrhajóval Hold körüli parkolópályán keringett. A Holdkomp két és fél óra múlva szállt fel újra és kapcsolódott össze az anyaűrhajóval.
A parancsnoki kabin július 24-én sikeresen leszállt a Csendes-óceánon, a hősöket a Hornet anyahajó fedélzetén Nixon amerikai elnök várta. Az űrhajósok azonnal biológiai védőruhát kaptak, és csak augusztus 12-én "szabadultak", miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet. A Holdra szállás hatalmas tudományos és propaganda siker volt az Egyesült Államok számára, az eseményt 528 millió ember látta a tévében, ennek ellenére még ma is sokan úgy vélik, hogy "senki nem járt a Holdon".
A Holdra még hat expedíció indult. Az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak Holdon. A közelmúltban a Science tudományos lapban közzétett kutatás szerint azok a kövek, amelyeket az Apollo-program – köztük 1969-ben az Apollo-11 – űrhajósai a Holdról hoztak magukkal haza, idegen bolygó nyomairól árulkodnak. Feltételezések szerint egy Mars-méretű bolygó, a Theia a fiatal Földdel ütközve hozhatta létre a Holdat 4,5 milliárd évvel ezelőtt. A kutatók úgy becsülik, hogy a Hold körülbelül fele-fele arányban a Theia és a Föld kőzeteiből állt össze.
