Az ultranagy-felbontású képalkotó technológiával beszkennelt tekercseket az interneten keresztül már 210 ország polgárai tanulmányozhatták, köztük jó néhányan olyan helyekről - például Afganisztánból, Iránból, Irakból vagy Szíriából -, amelyek érthető okoknál fogva alig delegálnak valós látogatókat az Izrael Múzeumba. - Elképesztő mértékben bővül a célközönségünk - lelkendezett James S. Snyder, a múzeum igazgatója, hozzáfűzve, hogy ilyen színvonalú megvalósításhoz a saját műszaki lehetőségeik mindenképpen kevésnek bizonyultak volna. A tekercsek digitalizálását a Google végezte, egy olyan kezdeményezés keretében, amely az internetes nagyhatalmak újfajta megközelítését hivatott bemutatni: megértik, hogy a kultúra feszegeti a hagyományos határokat.

A Google Kulturális Intézet azt tervezi, hogy a tekercsekhez hasonlóan a világ múzeumaiban, archívumaiban, egyetemein és más gyűjteményeiben fellelhető tárgyakat is elérhetővé tesz minden internethasználó számára. - Olyan szolgáltatásokat és eszközöket fejlesztünk, amelyek segítségével az emberek online elérhetik és megőrizhetik, online ajánlhatják és végül létre is hozhatják a kulturális tartalmakat - nyilatkozta a The New York Times tudósítójának Steve Crossan, a párizsi székhelyű intézet igazgatója.

Eszköztár a kis magángyűjteményeknek is

A kulturális intézet tervei részben a holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos kezdeményezésből nőttek ki, részben pedig egy másik izraeli kísérleti programbóll: utóbbi keretében a Google a Jad Vasem holokauszt-emlékmúzeum fotóinak és dokumentumainak az internetre vitelében működött közre. A Google korábbi kulturális programjai is a párizsi központhoz kerültek, beleértve a Google Art Projectet, amely egy digitális képadattár olyan múzeumok kincseiből, mint a londoni National Gallery, a berlini Gemäldegalerie vagy a firenzei Uffizi képtár. Az intézet eddig leginkább egyfajta mérnökcsapatként működött: az izraelihez hasonló vállalkozásokon dolgoztak.

Az első projektek között alakult ki a partnerség a versailles-i kastéllyal - segítendő a kastély történelmének feldolgozását - és a dél-afrikai Nelson Mandela Alapítvánnyal. Amellett, hogy önálló múzeumokkal és archívumokkal működnek együtt, Crossan szerint a mérnökök egy olyan, szabványos eszköztár kialakításán is dolgoznak, amelyet minden intézmény használni tud saját gyűjteményének digitalizálásához. Így még a kis magánarchívumok vagy -gyűjtemények tartalma is könnyen hozzáférhetővé tehető online a széles nagyközönség számára.

Amikor megnyílik majd a párizsi kulturális intézet új épülete, fizikai jellemzőitől és adottságaitól függetlenül - beleértve a galériákra emlékeztető területet is - azt igyekszik majd demonstrálni, hogy a Google szerint miként kell megjelennie a kultúrának a digitális világban. Alkalmanként tervezik jelentős kulturális személyiségek meghívását is, az élő közönség előtt folyó beszélgetések anyagát pedig értelemszerűen a YouTube-on szándékoznak megosztani. - Mindenféle olyan dologról szó lesz, amelyek érintik a Google tevékenységét, de ezeknek ténylegesen relevánsaknak kell lenniük mind a kulturális, mind általában a technológiai világ számára - fogalmazott az intézet létrehozásának bejelentésekor tett nyilatkozatában Crossan.

Ez az egyik módja annak, ahogyan csatlakozni szeretnénk a kultúra világához. Mérnökök, műszaki emberek vagyunk, úgy gondoljuk, hogy megvan a kompetenciánk a nagy mennyiségű adat tárolására és szolgáltatására, biztosítva a megfelelő élményt a felhasználók számára, de nem vagyunk profi kurátorok, történészek vagy művészek, így szükségképpen ki kell építenünk a kapcsolatot ezzel a világgal.

Akármennyire baráti, nagy és amerikai is…

A Google-nak időnként alaposan meg kellett küzdenie azért, hogy sikerüljön meggyőznie a kulturális vezetőket a terveiről. A céget könyvdigitalizálási kezdeményezése miatt már az Atlanti-óceán mindkét partján perbe fogták a szerzők és a kiadók, 2009-ben pedig Nicolas Sarkozy francia elnök több száz millió eurót ígért egy önálló digitalizálási program elindításához, mondván: nem engedi, hogy Franciaországot megfossza örökségétől egy nagy cég, akármennyire baráti, nagy és amerikai is.

Amikor a Google nemrégiben megállapodást írt alá a legnagyobb francia kiadóval, az Hachette Livre-rel könyvek digitális kiadásáról, Frédéric Mitterrand kulturális miniszter egy sajtóközleményt adott ki, megismételve a szerzői jogok fontosságát, amelyeket mind az Hachette-nek, mind a Google-nak tiszteletben kell tartania.

A kulturális intézet tevékenysége különbözik más Google-kezdeményezésekétől: kevés külső jel árulkodik a cég közreműködéséről. Miközben például a Google dolgozta ki a holt-tengeri tekercsek digitalizálásának teljes technológiáját és azt is, hogy ezt a tartalmat fogadni tudják a szerverek, mindössze a "powered by Google" az egyetlen utalás a cég közreműködésére - a Google ezzel is igyekszik feledtetni egykori "rossz fiú" státusát. Régebben olykor nem vették a kellő fáradságot szándékaik megfelelő kommunikációjára, de tanultak az egykori keserű tapasztalatokból. Crossan elmondta, hogy a Google ingyen nyújtotta szolgáltatásait a kulturális intézményeknek, teljesen kizárva a közvetlen pénzügyi megtérülés lehetőségét. Hogy mi vezet egy profitorientált céget ilyen lépésre? - Nem a jótékonyság vagy a pr-népszerűség az egyetlen szempont - közölte Crossan.

A kultúra esete a pénzgyárral

Természetesen működik egyfajta befektetési logika is - részletezte. - Ha jó a tartalom az interneten, ez a nyílt szabványok körülményei között jót tesz a webnek, jó a felhasználóknak. Ha pedig valaki olyasmibe fektet be, ami jó a webnek és a felhasználóknak, az busásan megtérül. Vajon jó dolog-e, hogy a múzeumok és más nonprofit kulturális intézmények ilyen szoros együttműködést alakítanak ki egy, a Google-hoz hasonló pénzgyárral?

Abban természetesen nincs semmi új, hogy különböző vállalatok szponzorálják a művészeteket. Elizabeth Merritt, az amerikai múzeumok szövetsége által létrehozott Center for the Future of Museums nevű szervezet alapító igazgatója szerint a Google-féle támogatás csupán evolúciós lépcsőfok a múzeumok és a szponzorok közötti hagyományos viszonyban, és a múzeumoknak értő módon kellene felhasználniuk az ilyen jellegű kapcsolatokat. Michael Lieber, a Jad Vasem informatikai vezetője szerint egyik középponti céljukkal - a lehető legszélesebb körben terjeszteni az információkat a holokausztról - találkozik a Google önként vállalt missziója, miszerint: szervezetté kell formálni a világban létező információkat, és általánosan elérhetővé, illetve használhatóvá kell tenni őket.

Az Izrael Múzeumhoz hasonlóan a Jad Vasem is azonnali látogatószám-növekedést tapasztalt, amint az év elején megnyitotta weboldalát a nagyközönség előtt. Korábban évente mintegy 60 ezren ismerkedhettek meg a gyűjtemény anyagával, most ennyien keresték fel a virtuális tárlatot - egyetlen hónap alatt.