Kétféle palackozott nedű dönti meg saját népszerűségi rekordjait évről évre az utóbbi időben: az ásványvíz mellett az energiaitalok gyártóinak sikerül bővíteni termékeik rajongóinak táborát. Ásványvízből a magyarok az 1980-as évek végéig mindössze egy-másfél litert ittak évente. Manapság minden magyarra több mint 120 liter jut évente. Előbbitől eltérően korántsem a jó hírnevüknek köszönhetik sikereiket, az energiaitalok ma már mégis az üdítőital-piac mintegy negyedét uralják. Az első igazi energiaitalt Japánban „keverték” 1962-ben.
Az új italt a Taisho Pharmaceuticals Lipovitan-D-nek nevezte el. Az eleinte rekreációs céllal, a gyógyászatban alkalmazott üdítő a B1, a B2 és a B6 vitamin mellett taurint és niacint tartalmazott, és Japánon kívül hamar népszerű lett Kínában, Koreában, sőt Thaiföldön is. Főleg a riksák itták előszeretettel, a Lipovitan-D-t elsősorban egyébként is az ázsiai munkásosztály kedvelte. Nem az energiaitalokat használták először a termelékenység fokozására: a brit nagyvállalatok ingyen adták munkásaiknak a gyarmatokról behozott kávét a produktivitás növelése érdekében – hoz példát Éhség és bőség című táplálkozás-történeti kötetében Massimo Montanari.
Az első mai értelemben vett (japán) energiaitalhoz hasonló folyadékot egyébként Skóciában már 1901-ben készítettek, Irn Bru, vagyis vasfőzet néven – írta Grósz Andor és Szatmári Ákos Az energiaital-fogyasztás repülőorvosi vonatkozásai című tanulmányában. Az Egyesült Államokban az üdítőitalgyártó óriások is felismerték az energiaitalokban rejlő lehetőségeket. Leggyorsabban a Pepsi Cola kapcsolt, Josta néven dobtak piacra energiaitalt. Európában az egyik legismertebb márkát Ausztriában gyártják, de a magyar riválisa is piacvezetőnek számít.
Az energiaitalok elsődleges fogyasztói a fiatalok, 65 százalékban 13 és 55 év közöttiek, előszeretettel turbózzák fel magukat efféle italokkal a főiskolások, az egyetemisták, sőt a sportolók is. Az energiaitalok négy éve már a pszichológiai szakirodalomban is helyet vívtak ki maguknak. Mint kiderült, előfordul, hogy az efféle üdítők elfogyasztása után egyesek indokolatlanul kockázatvállalók, túláradóan maszkulin magatartásúak lesznek. Az energiaitalok leggyakoribb összetevői a B-vitaminok, a magas koffeintartalmú vegyületek (például taurin, guarana, ginzeng), a cukrozott víz, a gingkobiloba-kivonat, további vegyületek, olykor a folsav, illetve különféle nyomelemek.
Grósz és Szatmári „a tápcsatorna vonatkozásában a különféle üdítőitalok bélhámsejtekre kifejtett hatásairól” szóló tanulmányukban az ásványvíz, a frissen facsart narancslé, a dobozos narancslé, a kóla, az energiaital, a fekete, a zöld és a kamillatea, valamint a kávé vonatkozásában nem talált az egyes italok között jelentős különbséget toxicitás és sejtnövekedés-elősegítő hatás szempontjából. Igaz, míg például a frissen facsart narancslé fokozta a sejtek mitokondriális aktivitását, az energiaitalok nem váltottak ki efféle hatást. A részletezésből az is kiderül, hogy a taurin, a karnitin és a guarana nem jelentenek veszélyt az egészségre.
Figyelemre méltó lehet viszont a koffein hatása, amely jelentős, vagyis egy gramm feletti mennyiségben „motoros agitációhoz, görcsökhöz, izgatottsághoz (…) és alvászavarokhoz vezet. (…) Legtöbb fogyasztójánál szerfüggőség alakul ki, ami megvonásnál fejfájás, irritabilitás, megnövekedett fáradtságérzet, depresszív tünetek, csökkent figyelem és koncentrálóképesség formájában jelentkezik. A tünetek a megvonás után 12-24 órával kezdődnek, 20- 48 órával később tetőznek és általában 1 hétig tartanak”. Nemcsak az energiaitalok mérgező voltával, hanem a szénhidrát-tartalmukkal kapcsolatban is jó néhány – olykor leginkább csak városi legendaként értékelhető – vélemény kering.
Igaz, a főbb összetevőkkel kapcsolatban nem mutattak ugyan ki toxicitást, Grósz és Szatmári arra figyelmeztet, hogy „nem mindegyik energiaital-összetevő ismert részletesen, csak kevésnek vizsgálták meg mélyrehatóan az emberi szervezetre kifejtett hatásait, egyéb anyagokkal való kölcsönhatásait. Mivel az egyének fogékonysága e vegyületekkel szemben eltérő, rendszeres, teljesítménynövelés céljára történő fogyasztásuk komoly lehetséges veszélyeket rejt.”
