Az MIT kutatói kidolgoztak egy számítógépes látórendszert, amely az életében még soha meg nem pillantott tárgyakat is azonosítani tudja.

A találmány nagy lépést jelent az emberekhez hasonlóan gondolkodó robotok megszületése felé.

Az ötletgazdák Dense Object Nets-nek (kb. Sűrű Objektumhálók), vagyis DON-nak nevezték el a technológiát. A DON azért „lát”, mert a tárgyakról begyűjtött pontokat összekötő szövevényből háromdimenziós képeket alkot. Amikor a DON egy általa már megtekintett tárgyra hajazó objektumot lát, ez utóbbi részeit is azonosítani tudja.
Miután például a kutatók a rendszernek megmutattak egy cipőt, és megtanították neki, hogy a nyelvénél fogva miként tudja felemelni a lábbelit, az összes többi, számára tökéletesen ismeretlen surranóval is önállóan el tudta végezni a feladatot.

Sok manipulálásra kidolgozott módszer képtelen a tárgyak egyes részeit felismerni, ha a számára megszokottól eltér az orientációjuk. A meglévő algoritmusok például képtelenek a fülénél megragadni a bögrét, ha ezt fejre állították, vagy az oldalára fektették. A DON számára ez nem jelent kihívást.

A komputeres látás ezen új formájával felvértezve a robotok a jelenlegieknél sokkal több féle feladatot hajthatnának végre. Egy újrahasznosító központban például az ilyen apparátusok a futószalagon utazó objektumokat immár óriási adatállományok bemagolása nélkül is képesek lehetnek szétválogatni.

A gépek fejlődését figyelve bizton kijelenthetjük, hogy az „emberré válás 2.0” korszakát éljük, és ha a masinák múltbeli felhasználási területeit nézzük, mindez adhat némi okot a nyugtalankodásra. Amíg viszont egy kritikus határ átlépését el tudjuk kerülni, egyebek mellett a számítógépes látórendszerek alkalmazása is drasztikusan megkönnyítheti a mindennapjainkat.