A juniorok és a kadettek mezőnyében több magyar érem, köztük aranyak is születtek a múlt hónapban Szegeden rendezett görkorcsolya-Európa-kupán. A nem is olyan régi sportág történetét több évtizedes múltra visszatekintő világversenyek tarkítják. A görkorcsolyázást már a felfedezésekor is sportolási céllal, a jégen siklás nyári megfelelőjeként találták ki. A XVIII. század hajnalán a holland Hans Brinkének jutott először eszébe, hogy a nyáron is hódolhatna kedvelt sportjának.
Igaz, a jégkorcsolyázás korántsem csak sportolási és rekreációs célokat szolgált Hollandiában: a fémélek az egyik legkedveltebb közlekedési eszközt jelentették a befagyott csatornákon. A Hans Brinke ötlete nyomán készült első, cipőre erősíthető szárazföldi korcsolyát rövid falécekből és faorsókból eszkábálták össze. Az ötlet nemcsak Hollandiában merült fel, Londonban az első nyári korcsolyát 1743-ban mutatták be egy színpadi show keretében. Az első olyan görkori, amelynek a kreátora is ismert, alig 15 évvel később készült el, a belga John Merlin szerelte össze acélkerekekből. Találmányát egy jelmezbálon mutatta be.
A belga feltaláló hatásos belépőn törte a fejét, ezért döntött úgy, hogy görkorcsolyázás közben hegedül majd. Alig egy évszázaddal később már nemcsak Nagy-Britanniában volt divatos az új sporteszköz. Az első szabadalmat például egy francia fejlesztő, bizonyos M. Petibled adta be, bár műve nem terjedhetett el széles körben. Hiányosságai közé tartozott például, hogy roppant nehéz volt vele a manőverezés, így különösen a kanyaroknál vált nagyon instabillá. A görkorcsolya és a színpad kapcsolata egyébként még a XIX. században sem szakadt meg: Németországban még később is újszerű látványosságként vonultatták fel egyes darabokban.
Egy berlini produkcióban például 1918-ban azért használták, mert ekkoriban még nem tudtak efféle körülmények között jeget előállítani. A mostanában leginkább amerikai filmekben látható görkoris felszolgálás egyébként szintén német találmány. Egy Berlinhez közeli sörcsarnokban már az 1840-es években is kerekeken guruló felszolgálónők egyensúlyoztak a sorok között a korsókkal.
Az első újításra 1863-ig kellett várni. James Leonard Plimpton New York-i sportszergyártó ekkor állt elő a kvad elrendezésű, vagyis a görgőket nem a jégkorcsolyát imitáló módon egy sorban, hanem két párban felvonultató sportszerrel. Nagy sikert aratott az is, hogy egy gumi beiktatásával olyan csuklószerkezetet alakított ki, amely lehetővé tette, hogy a görkorizó pusztán a testsúlya áthelyezésével változtasson irányt, sőt, akár egy sarkon is befordulhasson.
Hét évvel később a brit fejlesztőknek sikerült továbblépni, a birminghami William Brown tökéletesítette a tengelyt a párba rendezett kerekeknél, Joseph Henry Hughes pedig először alkalmazott gördülőcsapágyat. Fék elsőként csak 1876-ban került a sportszer orrára, ahol a mai napig alaptartozéknak számít a kvad kialakítású görkoriknál. A tömeggyártást azonban csak a tengerentúlon kezdték meg, az indianai Richmondban, 1880-ban. Heti több ezer pár, csavarokkal szabályozható korit fabrikáltak az amerikai üzemben. A profi versenyzők igényeit az 1889-ben alakult Richardson Ball Bearing and Skate Company tudta kielégíteni. A kvad típusú korcsolyák technikailag nem sokat változtak, csakhogy – vagy talán éppen ezért – a XX. század második felében ismét az egysoros korcsolyák kezdtek hódítani.
A ma divatos görkorik alaptípusát 1979-ben fejlesztette a minnesotai Scott és Brennan Olson. Az addig cipőre erősíthető sportszerre hokicsizmákat szereltek. A legfontosabb újítások azóta is főképp a csizma anyagát és kiképzését érintették. A görkorcsolyázás nemcsak remek kikapcsolódás, hanem továbbra is megihleti a szórakoztatóipart. A Nagy kékség, valamint a Nikita és a Leon, a profi című klasszikusairól ismert, az amerikai közönséget Az ötödik elem című mozival meghódító Luc Besson francia filmrendező például Metróra! című mozijában egy görkoris zsebtolvajt szerepeltet. Kevin Smith amerikai rendező Shop-Stop című kultfilmjében pedig a cselekménynek helyet adó bolt tetején rendezett görkoris hokijelenet kap kiemelt szerepet. A magyar mozikban Gothár Péter Tiszta Amerika című mozija emeli szimbólummá a New York-i görkoris diszkót.
