Az IKEA bútorok összeeszkábálása komplex mozgást igényel, amihez a látás, a végtag-koordináció és az erőszabályozás képességeinek egy bizonyos minőségi szintjére azért szükség van. Maga a feladat éppen ezért mostanáig még a legkifinomultabb robot számára is kihívást jelentett.

A tudósoknak most mégis sikerült áttörni ezt az ügyességi gátat, amikor is erőszenzorokkal és 3D-kamerával feltuningolt, kereskedelemben is hozzáférhető hardverrel eszkábáltak össze egy IKEA széket.

Megépítéséhez a robotok először fényképek rögzítésével azonosították az objektum egyes alkotóelemeit. Egy algoritmus ezt követően megtervezte, hogy megfogóikban a szerkezetek miként is forgathatják koccanás nélkül az egyes komponenseket. Ez után a robotkarok már egymással összhangban tudták elvégezni a lépéseket.

Az erőszenzorok felől érkező visszacsatolások fontos szerepet játszottak az akcióban. Amikor például a gépek feladata az volt, hogy egy csapszeget egy lyukba becsúsztassanak, a kis rögzítő eszközt egészen addig húzogatták ide-oda a komponens felszínén, ameddig változást nem érzékeltek az ellenerőben.

Mindent összevetve a robotok kicsit több mint 20 perc alatt rakták össze a széket. Míg az akcióterv kidolgozása 11 percet és 21 másodpercet vett igénybe, a kivitelezés 8 percig és 55 másodpercig tartott.

A székalkotó robotok nem voltak tökéletesen önállóak, mivel a tudósoknak előre be kellett programozni a végrehajtandó lépéssorozatot. A szakemberek mindamellett úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia további fejlődésével egyszer akár a kézikönyvből is össze tudják majd szerelni a bútorokat.