A nyilvános telefon, a telefonfülke közvetlen elődje az első előfizetőkkel együtt jelent meg. A kereskedők, vendéglátósok felismerték a távbeszélőben rejlő forgalomnövelési lehetőséget. A kávéházak vendégei legtöbbször ingyen, az utcáról betérők pénz ellenében telefonálhattak a készülékekről. A nyilvános telefonállomások alacsony száma a húszas években egyre nagyobb gondot okozott, mert kevés magánszemély fizetett elő saját készülékre. 1927-ben végül az IBUSZ Rt. kért és kapott engedélyt felállításukra, megalapítva a Magyar Telefonautomata Rt-t.

A cég magyar építészirodákat kért fel, hogy álmodják meg Budapest telefonfülkéjét. A Farkas és Társa Rt. négyzet alaprajzú, kupolás tetővel ékesített fülkéje győzött. Az első úgynevezett „MaTaRt-fülkét" 1928. december 13-án állította fel a cég a Váci út 6. számú épület előtt, a Nyugati pályaudvarral átellenben. Éjszakai világítás, a Duna-korzón levő állomások esetében beépített ventilátor emelte a szolgáltatás színvonalát. A készülék mögötti oldalra kívülről reklámot lehetett helyezni. Első körben 50 nyilvános telefont a székesfővárosi hirdetővállalat oszlopaiban helyeztek el, később további 150 darab önálló fülkét állítottak fel, zömmel a Nagykörút és a Duna által közrezárt területen.

1930-ban további kétszáz fülkét üzemeltek be, a háború alatt ez a szám már kétezer körül mozgott. A városi beszélgetés díja eleinte húsz, majd 1943-tól harminc fillér volt, ami sok meghibásodást okozott, mert két eltérő nagyságú érmét kellett bedobni a készülékbe. Így vetődött fel egy speciális, erre a célra vert érme, a tantusz bevezetésének gondolata. A tantusz 1964-ig szolgált kizárólagos fizetőeszközként a hívásokért, amikor kísérleti jelleggel felszereltek egy filléreket is elfogadó készüléket. A hívás díja ekkor 60 fillér volt. Budapest ostroma alatt az összes nyilvános készülék tönkrement, és a fülkék több mint fele megsemmisült.

A háború után az első nyilvános telefonfülkét 1946 augusztusában, a Dob utcai modern postaépület előtt adták át. A MaTaRt-ot 1950. március 1-jével feloszlatták, a fülkék kezelése a Magyar Posta feladata lett. 1967-ben a Posta saját tervezőivel készíttetett egy, a MaTaRt-fülke formavilágát és színezését korszerű külsőben visszaadó típust. Érdekes adalék a nyilvános telefonok 1945 és 1990 közötti történetéhez, hogy ez idő alatt összesen húszféle típust gyártottak és helyeztek el országszerte.

Az 1980-as években a Posta megkezdte a háború előttről megmaradt állomások felújítását, időnként újragyártását. A nyilvános telefonálás korszaka az 1990-es évek végén, a mobiltelefonok megjelenésével kezdett leáldozni, a nyilvános állomások száma erősen lecsökkent. A Magyar Telekom például 2010-ben kilencezer fülkét működtetett. Ugyanakkor a hatályos törvények azt is előírják, hogy a városokban 2500 lakosonként egyet, ennél kisebb lélekszám esetében pedig településeken egyet működtetnie kell a szolgáltatóknak.