A logisztikai ágazatban a csomagolási hulladékok vagy a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése és majdani teljes kiiktatása, valamint a digitális megoldások alkalmazása mellett a különféle társadalmi összetevők – mint a korrekt munkakörülmények, a kellemes munkahelyi légkör, a munka- és egészségvédelmi szempontok – is mindinkább az üzleti stratégia részét képezik.
Egyetérthetünk egy, az UmweltDialog című folyóiratban még 2020 elején (azaz még a koronavírus-járvány európai elterjedése előtt) megjelent elemzés szerzőjével, aki szerint az ár, a minőség és a szállítási idő mellett a fenntarthatóság egyre fontosabbá válik a teljes értékláncban, sőt fontos versenyképességi tényezőként jelenik majd meg az adott vállalat teljes értékláncában. Figyelembe véve a klímavédelem felértékelődését és a klímavédelem erősítését szolgáló nemzetközi megállapodásokat, a logisztika legnagyobb kihívása alighanem a szén-dioxid és az üvegházhatású gázok szállítás közbeni kibocsátása, a fosszilis tüzelőanyagok közlekedési-szállítási célú felhasználásának csökkentése lesz, bár nyilvánvaló, hogy Európában, Kínában és a világ számos más pontján a közlekedés környezetbarátabbá tételét szolgáló erőfeszítések ellenére a logisztikai és fuvarozási vállalatoknak még hosszú utat kell megtenniük az abszolút fenntarthatóság eléréséhez.
Áthelyezett hangsúlyok az intermodális szállítmányozásban
Az említett „UmweltDialog”-ban megjelent szakcikk szerzője az adott logisztikai vállalat kiinduló helyzetének elemzését és az üzleti stratégiával összhangban álló fenntarthatósági stratégia kidolgozását követően olyan szempontok érvényesítésére helyez különös hangsúlyt, mint a különböző folyamatok optimalizálása, az üresjárati idők minimalizálása és annak eldöntése, hogy a vállalat konténereket és más szállító járműveket bérel-e ahelyett, hogy megvásárolja azokat. A mintegy 1200, kisebb-nagyobb ipari és kereskedelmi vállalatot tömörítő Szövetségi Gazdasági, Közlekedési és Logisztikai Szövetség (BWVL) értékelése szerint a koronavírus-járvány teljesen új kihívások elé állította a logisztikában jeleskedőket. A közúti áruszállítást különösen érzékenyen érintették a világjárványhoz kapcsolódó korlátozások. A határellenőrzések miatti forgalmi dugók késedelmekhez vezettek – előfordult, hogy a teherautóknak akár 15 órát is várakozniuk kellett a lengyel–német határon. Bár a légi árufuvarozás részben a maszkok és vakcinák iránti kereslet élénküléséből sokat profitált, a határzárak, a csökkenő kereslet és a termelés leállításának hatásai itt is egyértelműen érezhetők voltak. A következmények pedig nem várattak magukra: növekvő szállítási költségeket és a sürgős fuvart igénylő áruk nagy távolságokra és rövid idő alatt történő szállításának ellehetetlenülését érzékelhették a piaci szereplők. A terhek és a következmények azonban az egyes logisztikai ágazatokban eltérő módon jelentkeztek. Pierre Timmermanns, a DB Cargó értékesítési igazgatótanácsának tagja szerint „a Covid–19 sok logisztikai rendszer számára sokkhatás volt, a sok határlezárás pedig óriási kihívást jelentett. Improvizációra került sor, és az áruszállító vonat lett a teherautó első számú alternatívája”. Ennek oka, hogy a vasút viszonylag kevéssé volt érintett a világjárványban. Kezdetben a hatásokat speciális szállításokkal lehetett enyhíteni: ahol a teherautók dugókban rekedtek, a Deutsche Bahn segített a szupermarketeknek szükséges élelmiszerek szállításában.
Hol lehet a logisztikai „felfordulás” vége?
A koronavírus-járvány olyan fejleményeket eredményezett, amelyek a jövőben minden logisztikai szereplő számára stratégiai fontosságúvá válhatnak. Sok vállalat ébredt a tudatára annak, hogy ellátási láncuk nem válságálló – és függ például egyes kínai beszállítóktól.
„A pandémia ugyanakkor megmutatta, mennyire sérülékenyek a globális érték- és logisztikai láncok. „Sok vállalat túlságosan védekező és reaktív, ha a fenntarthatóságról van szó”, így viszont „a fenntarthatóság időzített bombává válik a közlekedési és logisztikai ágazat számára”.
A szakértők nagyrészt egyetértenek abban is, hogy a logisztikai világjárvány a digitalizáció fellendülését eredményezi, és a költségnyomás növekedésével a vállalat belső folyamatainak is még hatékonyabban kell működniük. Az ellátási láncok nyomon követését szolgáló digitális technológiákba, a digitális készlet-előrejelzésbe és -ütemezésbe, valamint az átfogó kapacitástervezésbe történő beruházások pedig válságállóbbá tehetik a vállalati logisztikát.
Dr. Daniel Haag, a PwC stratégiai igazgatója „Fenntarthatóság a szállításban és a logisztikában” címmel közölt, a világhálón elérhető tanulmányában emlékeztet arra, hogy a közúti teherszállítás szén-dioxid-kibocsátása – a járművek hatékonyságának emelkedése ellenére – 1995 óta több mint 20 százalékkal növekedett, miközben hatalmas csökkentésre van szükség az elfogadott éghajlati célok eléréséhez. A pandémia ugyanakkor megmutatta, mennyire sérülékenyek a globális érték- és logisztikai láncok.
„Sok vállalat túlságosan védekező és reaktív, ha a fenntarthatóságról van szó”, így viszont „a fenntarthatóság időzített bombává válik a közlekedési és logisztikai ágazat számára”. Dr. Daniel Haag szerint jelentős változások (a szerző kifejezésével „felfordulás”) kezdődtek a szállítási és logisztikai ágazatban.
Ezek közé tartozik az ellátási láncokkal szembeni elvárások változása, a rugalmassággal szembeni megbízói igények növekedése, a versenykörnyezet többek között digitális közlekedési platformok megjelenése formájában bekövetkező változása, a járművek jobb, költséghatékonyabb kihasználása és a fenntarthatósághoz való hozzájárulása; továbbá – nem utolsósorban – a digitális eszközök és platformok megjelenése és alkalmazása, valamint az autonóm vezetés bevezetésének közeli időszaka. Annak okát, hogy az érintett vállalatok legtöbbje ma még messze elmarad a lehetőségeiktől, az átláthatóság hiányában, a vállalati üzleti és fenntarthatósági stratégia összekapcsolásának elmaradásában, a piac többi szereplőjétől való megkülönböztetés nem kellően tudatos felépítésében, a vállalatok kevésbé ambiciózus célkitűzéseiben (azaz a hosszú távú időhorizont meg nem tervezésében), valamint a megvalósítás felelősei, erőforrásai, költségei és folyamatai meghatározásának hiányában látja.
A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin nyári lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.
