Az amerikai haditengerészet és a Lockheed Martin sikeresen befejezte azt a tesztet, amelynek során négy új, nagy hatótávolságú hajó elleni rakéta (LRASM) egyszerre, minimális emberi irányítással repült.  A rakéta nemcsak a célpontot képes felderíteni és felmérni, hogy miként támadhatja meg, hanem saját ellenintézkedéseket is hoz, és szükség esetén képes kitérő lépéseket tesz.

A videón látható teszt valahol a Csendes-óceánon zajlott, a képzeletbeli forgatókönyv alapján a térség hajózási útvonalait ellenséges erők fenyegették. A szimuláció szerint műholdas hírszerzés azonosított néhány irányított rakétás rombolót és kísérőiket 379 kilométeres távolságra. A parancsnokság azonnali rakétacsapást rendelt el. Két járőröző F/A-18 Super Hornet harci repülőről egy-egy AGM-158C LRASM-et indítottak. Eközben egy amerikai fregatt két hajóról indítható változatot lőtt ki függőleges indítórendszeréből. A négy rakéta a levegőben repülve célra tartott, miközben bekapcsolta kameráit, és felvette a látóirányú adattovábbítást. A célpontokról folyamatosan kapták a legfrissebb adatokat műholdaktól és más repülőgépektől.

Útközben a négy rakéta az intenzív elektronikus hadviselés zónájába került. A kommunikációt zavarták. A GPS ki volt kapcsolva. A parancsnokságról nem érkezett több adat. A korábbi rendszerek esetében ez a küldetés végét jelentette volna, de az LRASM-ek autonóm üzemmódba kapcsoltak, és egymást tájékoztatták a küldetés folytatásáról.

A rakéták a fedélzeti navigációjukat használva megközelítették az ellenséges hajókat, de váratlanul ellenséges erők jelentek meg az útjukban. A rakéták automatikusan új irányt számoltak, és kikerülték a fenyegetéseket, miközben tovább közeledtek a célpontjukhoz.

Amint látótávolságba kerültek, a rakéták felmérték a rombolók védelmét és kíséretét. Kiválasztották a hajók legsebezhetőbb pontjait és a légvédelem leggyengébb területét, ahová behatolhatnak. A négy rakéta hullámmagasságban repülve kikerülte az utolsó közeli rakétaelhárító ütegeket, és 450 kilogrammos robbanófejükkel csapást mértek, megsemmisítve vagy megbénítva az ellenséget.

Lényegében ez az, amire a Lockheed Martin és az amerikai haditengerészet a 12. integrált tesztesemény (ITE-12) során törekedett, és amelyről kevés részletet hoztak nyilvánosságra. Az új rakétafejlesztésre azért került sor, mert az egyre kifinomultabbá és halálosabbá váló érzékelő- és fegyverrendszerek miatt az egyenrangú konfliktusokban egyre ritkábbá válnak az erők, sőt a harci repülőgépek közötti közvetlen ütközetek. Ennek eredményeképpen számos eszköz, például a hadihajók inkább fegyverplatformokká és parancsnoki központokká váltak, amelyekből több száz kilométer hatótávolságú fegyvereket lehet indítani.

A Lockheed Martin szerint a közeljövőben is folytatják az új iránynak megfelelő fejlesztéseket. Távolabbi céljuk, hogy az LRASM felszín elleni harcászati rakéták képességeibe a mesterséges intelligenciát is bevonják.

Forrás: New Atlas

Borítókép: Lockheed Martin