I. Zogu (1895-1961) albán király, aki magát Szkander bég leszármazottjának tartotta, hosszas keresgélés után Budapesten találta meg élete párját 1937 decemberében. A kiválasztott ara, gróf Apponyi Geraldine (1915-2002) volt. Az esküvőt a tengerparti Durazzóban (ma Durrës) 1938. április 27-én tartották, ahol az egyik tanú Benito Mussolini veje, gróf Galeazzo Ciano külügyminiszter volt. Az állítólag szerelemből összeházasodott ifjú pár Horthy Miklós kormányzótól két lipicai mént, III. Viktor Emánuel olasz királytól egy sárkányt ábrázoló szobrot, Adolf Hitlertől pedig egy kétüléses skarlátvörös színű Mercedes-Benz 540K kabriót kapott ajándékba. Az esküvőt egyébként a főváros helyett azért tartották a durazzói, Kristo Sotiri tervezte 1937-ben felavatott 20 szobás nyári királyi fellegvárban, mert a tiranai palota „vállalhatatlan volt a külföldi vendégek előtt”.

Gróf Apponyi Géraldine ösztönzésére I. Zogu 1938-ban kezdte el építeni Albánia első királyi kastélyát a lefoglalt 178 kilogrammot kitevő nemzeti aranytartalékból. A Gherardo Boso olasz építész tervezte épület külleme teljes mértékben az olasz fasiszta építészetet követte, hiszen a látszólagos függetlenség ellenére a balkáni ország már ekkor Róma politikai, kulturális és gazdasági támogatásától függött. A háromemeletes épület alagsorában helyezték el a 400 fő befogadására alkalmas mozit és a 60 fős koktélbárt is, amelynek belső építészeti munkáit a szudétanémet származású, ám magát csehnek valló Bedřich (Friedrich Fritz) Gerstel dekoratőr végezte el.

A rohamtempóban felépített, teljesen berendezett palotát 1939 szeptemberében vehette volna át a királyi pár. 1939. április 7-én azonban minden katonai ellenállás nélkül az olasz hadsereg megszállta Albániát, így I. Zogu feleségével és kétnapos, I. Leka (1939-2011) névre keresztelt gyermekével közösen, illetve a 11 bőröndben elrejtett Nemzeti Bank 178 kilogrammot kitevő készpénztartalékával együtt Görögországon át Törökországba menekült 120 fős kíséretével.

Az albán királyi pár több országban is megfordult száműzetésük során, így többek között Nagy-Britanniában is. Zoguék a szigetországban először a londoni Ritz Hotelben találtak menedékre, majd az elkövetkező öt évet a buckinghamshire-i Parmoor House-ban töltötték. 1946-tól 1955-ig az egyiptomi Alexandriában, majd 1955-től Párizsban élt a család. Zogu 1961. április 9-én bekövetkezett halála után az özvegy Madridban telepedett le, majd 1982-ben az elűzött királyi család a Dél-afrikai Köztársaságba költözött.

Idén azonban nagy szenzációként tálalta az amerikai sajtó, hogy Albánia egykori uralkodója és magyar felesége New Yorkban is (majdnem) élt, ráadásul nem is akárhol, a gazdagok által felkapott Long Island Syosset kerületében, a Jericho-Oyster Bay Road menti kastélyban. A Westbrook farmnak vagy Knollwoodnak is hívott neoklasszicista stílusú kastély építését még 1906-ban kezdték el Charles Hudson acélmágnás, a Wall Street egyik királya megbízása alapján. Az 1920-ban átadott 60 szobás épületet Philip Hiss és H. Hobart Weekes építészek tervei szerint építették fel. Ezen a 260 hektáros telken legeltette az amerikai nábob több mint 100 darab Jersey szarvasmarháját is.

Az épületkomplexumot 1951-ben 102.800 dollárért vásárolta meg Zogu és Geraldine. Az amerikai folklórban úgy tartják, hogy az ex-uralkodópár nem készpénzzel, hanem egy vödörnyi gyémánttal és rubinnal fizette ki a vételárat. Ráadásul nem is személyesen adták oda az összeget, pontosabban a csillogó ékköveket, hanem személyzetük által. Talán pont a beosztottaikba fektetett bizalom, illetve az Albániából kicsempészett 178 kilogrammot kitevő készpénztartalék miatt az épületbe sohasem költözött, költözhetett be a család. Zoguék már a Földközi-tengeren hajóztak, amikor Gibraltár kikötőjében utolérte őket a hír, hogy frissen megvásárolt házukat kirabolták, a korábban odaszállított bútorokat szétverték és egy részét elszállították, illetve a kincseket keresve felásták az egész telket és a kastély több belső falát is lebontották.

Személyi biztonságára hivatkozva I. Zogu az ingatlan azonnali eladása mellett döntött, ám a Lisszabonban aláírt adásvételi papírok szerint erre csak 1955-ben került sor. Az új vevő Lansdell K. Christie vasércbánya tulajdonos lett. Ám ő sem járt jobban. Mire a gyáros tulajdonjogilag átvehette volna a villa kulcsait, a vandálok a földdel tették egyenlővé a frissen megvett házát. Biztonsági okokból a meghagyott falszakaszokat 1959-ben bontatta le Nassau megye vezetése. Az egykor tetszetős ingatlankomplexumból ma már csak a lépcsőfeljáró és a kerti pavilon maradt meg. A kertet teljesen visszavetette a természet, amely drogosok és hajléktalanok menedéke lett.