Az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) vezette azt a nemzetközi projektet, amelynek célja az ékszerészekénél is keményebb gyémánt létrehozása volt. Küldetése szerint a „szintetikus ásványt” a bányászati területeken fellelhető brutálisan szilárd anyagok felhasogatására szánták.

Jodie Bradby, az ANU docense szerint az ausztrál és amerikai kutatókból verbuválódott csapat egy nanoméretű Lonsdaleite-t állított elő; ezt a hatszögletű gyémántot a természetben csupán a meteor-becsapódások környékén lehet fellelni.

„Ez az új gyémánt egyetlen jegygyűrűre sem fog felkerülni. Valószínűleg inkább bányászati területeken fog majd felbukkanni […] Amikor valaminek a megvágásához szuperkemény anyagra van szükségünk, ez az új gyémánt potenciálisan megkönnyítheti és felgyorsíthatja a feladat elvégzését” – állította Dr. Bradby.

A tudós által irányított kísérletek folyamán a Lonsdaleite-t egy gyémánt üllőben 400 Celsius fokon hozták létre, ami kevesebb mint a fele a megteremtéséhez idáig szükségesnek tartott 1000 Celsius fokos hőmérsékletnek.

»A gyémánt atomjainak hexagonális szerkezete az anyagot sokkal keményebbé teszi a hagyományos, kocka alapú gyémántoknál. A struktúrát nanoszinten is képesek voltunk reprodukálni, ami azért izgalmas, mert az ilyen anyagoknál a „kisebb gyakran erősebbet” is jelent.«

A Lonsdaleite-t a híres krisztallográfus Dame Kathleen Lonsdale után nevezték el.

A kutatás eredményei a Scientific Reports nevű folyóirat hasábjain jelentek meg.

Az RMIT egyetem részéről Dougal McCulloch professzor úgy vélekedett, hogy a szakterület világszinten vezető kutatóinak összefogása létfontosságú volt a projekt sikerében.

„A nanokristályos hexagonális gyémánt felfedezése csak az ausztrál és tengerentúli vezető tudósok közötti szoros együttműködéssel volt lehetséges, és a csapat az elektronmikroszkóphoz hasonló legkorszerűbb eszközöket használta” - mondta McCulloch.