Steven M. Kille, a DesignWerkes vállalat elnök-vezérigazgatója szabadúszó tervezőmérnökként kezdte vállalkozását. Később tartóssági vizsgálatokhoz készített felszereléseket, amelyek segítségével ügyfelei az általa és a beszállítói által tervezett gépjárműalkatrészek roncsolódását vizsgálták. Ezek után összetett elektromechanikai alrendszerek tervezésében, kivitelezésében és összeszerelésében vett részt például hibrid hajtású tömegközlekedési járműveknél.
Mielőtt megvették az első Haas VF-3 gépet 2002-ben, Kille kimondottan elektromechanikus járműrendszereket tervezett, például kapcsolóegységeket, amelyeket szigorú vizsgálatoknak vetnek alá. Ha egy járművállalatnak vissza kell hívnia egy terméket valamilyen korai meghibásodás okán, a lehetséges költségek nagyon magasra szökhetnek. A szakember nemsokára belátta, hogy számottevő értéknövekedést érhet el azáltal, ha nem csupán a terméket tervezi meg, hanem a tesztberendezést is megkonstruálja és megépíti, valamint bevizsgálja a végterméket az ügyfél számára.
Egyre bővülő gyártókapacitás
Miután a cégnél eldöntötték, hogy fémek CNC központokon történő megmunkálásához megfelelő gépeket keresnek, a vizsgálódásaik azt mutatták, hogy a Haas termékek a legjobb ár-érték arányt képviselik. Ekkor vásárolták meg a VF-3 modellt. Ezután következett a beszerzésben egy VF-2 és egy SL-10 esztergaközpont, majd egy másik VF-3. Amikor a gazdaság megfeneklett, kicsit lelassítottak, de amikor a dolgok ismét javulni kezdtek, beruháztak egy SL-20-ast és egy VF-5-öst, majd egy másik VF-3 modellt. Két éve vették meg a VF-6-ost és az első VF-5SS-t, majd nemsokára még egy VF-5SS-t. A nagy sebességű Haas gépek megvásárlása fordulópont volt.
Nagyjából 20 százalékos termelékenységjavulást tapasztaltak az átlagos sebességű gépekhez képest. Mivel a gyártott darabok 90 százaléka alumínium, az 1200/perc fordulatszámú orsó nagyon fontos számukra. A nagy sebességű Haas gépekből álló gyártócella alkotja azt, amit a DesignWerkes megmunkálási központjának tekinthetünk: egy finomra hangolt, integrált gyártósort. Tizenkilenc műveletet futtatnak a cella négy tagján. Ez egy állandósult beállítás, ezért meglehetősen költséghatékonyan üzemeltethető. Beépítették a termelési ütemtervbe a beszállítói bázist is, így napi öt alkalommal tudják üzemeltetni a cellát.
A beszállító minden kedden és csütörtökön hoz anyagot, és minden reggel a galvanizálócég felvesz öt készletet az alkatrészekből, és másnap feldolgozva visszajuttatja azokat. Ez a szervezés azt jelenti, hogy alacsony üzemi költséggel működhetnek. A DesignWerkes Haas gépei napi két műszakban üzemelnek, összesen 20 órán át. Novemberben és decemberben napi 24 órán át üzemben voltak, hogy tartani tudják az ügyfelek által szabott határidőket, azaz nyolc hétig folyamatosan működtek.
A zöldeké a jövő
Steven Kille biztos benne, hogy a jövőben a zöld technológia lesz a vállalkozásának nagy lehetősége. A végtermék lehet új, de a kihívás mindig a régi marad. Az az erőátviteli egység, amelyen jelenleg dolgoznak, városi buszok hibrid hajtásrendszeréhez készül. Az ügyfél eredetileg tanácsadónak kérte fel a céget, mert gondjaik merültek fel. A problémák korrekt beazonosítása után a teljes rendszer nulláról induló újratervezésére adtak megbízást.
Megépítették a rendszer néhány újabb prototípusát, hogy lássák, hogyan teljesít a teszteken az eredetihez képest. Kiderült, hogy valamennyi problémát megoldották a DesignWerkesnél, és annyi költséget takarítottak meg a terméken, hogy a megtakarításokból fedezhette a megbízó az újratervezések költségét. Ez a rendelés győzte meg a vállalatot, hogy továbbra is a Haas Super Speed cellájába fektessen.
