Milyen út vezetett a műszaki egyetemi tanulmányokig?

A humán tantárgyak mellett a matekot és a fizikát is szerettem, a választáskor mégis kicsit tudatosabban végig kellett gondolnom, melyik az a pálya, amelyik tényleg nekem való. Mindenképp szerettem volna, hogy valamilyen alkotó tevékenységet, kreatív munkát végezhessek.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ipari termék- és formatervező mérnök szakáról először csak a felvételi tájékoztatóban olvastam, nem is igazán tudtam, mit takarhat ez, majd amikor kicsit jobban utánanéztem, akkor láttam, hogy a terméktervező szakma számomra ideális lesz, mert átmenetet jelent a formatervező művész és a mérnök között.

Sokak számára meghatározóak az egyetemi évek alatt szerzett különféle szakmai gyakorlatok, munkatapasztalatok. Hogyan alakult ez a te életedben?

Ez teljes mértékben igaz rám is, hiszen már az alapképzés kötelező hathetes szakmai gyakorlatát is a jelenlegi munkahelyemen, a CAD-Terv-nél töltöttem. Ennek a fokozatnak a szakdolgozatát is volt lehetőségem itt írni, majd még az utána következő nyáron is maradhattam, tehát majdnem másfél évem volt – hol félállásban, nyáron pedig teljes állásban – gyakorlati tapasztalatokat szerezni.

Abban is szerencsém volt, hogy részt vehettem egy nemzetközi terméktervezési projektben az egyetemen az EGPR (European Global Product Realization) keretében. Szintén fontos állomás volt a Mediso orvostechnikai cég, ahova a mesterdiplomám kapcsán kerültem. Már a két féléves diplomamunka első félévét követően gyakornokként alkalmaztak, a végzés után pedig még egy évet már mérnökként dolgozhattam ott.

Miből írtad a mesterdiplomádat?

Mobil, agy- és végtagvizsgálatra alkalmas PET/CT kamera konstrukciós tervezése volt a mesterdiploma-munkám témája, amely később a cég egy aktívan futó projektje volt, így láthattam a terméket megvalósulni is.

Hogyan kerültél végül mégis a jelenlegi munkahelyedre?

Korábban, még az egyetemi időkben éppen Pétertől, a CAD-Terv mérnökség vezetőjétől kaptam egy nagyon jó tanácsot; próbáljak ki más környezetet is, egy nagyobb céget, hogy el tudjam dönteni, mit szeretnék. Ez nagyon jó tanácsnak bizonyult, mert így össze tudom már hasonlítani a cégeket, a működésüket, és tudom, hogy most a helyemen vagyok. Amikor felmerült, hogy visszajöhetnék, nem sokat gondolkodtam, hiszen itt megtaláltam azt a változatosságot, amit kerestem.

Mi az, ami miatt ennyire jól érzed itt magad?

Minden segítséget megkapok, nagyon megbízom a főnökeimben, abban, ahogyan egyengetik az utamat. Számítanak rám, egyre nagyobb a felelősségem, megkapom azt a fajta önállóságot, amely kell ahhoz, hogy az ember magától fejlődjön, ugyanakkor folyamatosan megvan a kontroll, nem vagyok magamra hagyva. És nagyon jó a társaság. Munkán kívül is összejárunk.

Pontosan mi a feladatod, miből áll a napi munkád?

A CAD-Terv mérnökségen belül van géptervezői, illetve terméktervezői csapat, én ez utóbbiban terméktervező mérnökként dolgozom. Feladatunk különböző termékeknek a kidolgozása, amihez kapcsolódóan valamikor egész konkrét a feladat, pontosan tudható, hogy mit kell megcsinálni, de valamikor csak a probléma adott.

Például elég gyakran kapunk megbízásokat állandó partnerünktől, az Elektroluxtól, porszívóalkatrészek tervezésére. Ha például változik a dizájn, és megálmodnak egy felületet, nekünk azt úgy kell kidolgoznunk, hogy az szerelhető legyen.

Nem is gondolná az ember, mennyi mindenre kell figyelni ahhoz, hogy mire a polcokra kerül egy-egy termék, az minden szempontból könnyen kezelhető és praktikus legyen.

A konkrét tervezés mellett pedig sok esetben a kiegészítő marketinganyagokhoz is készítek látványterveket, technikai dokumentációkat, mint például a Platform űrkutatási projektben, ahol kollégáim végezték a műhold gépészeti fejlesztését.

Hogyan osztod be az idődet?

Projektekben gondolkozunk, ennek megfelelően kell a feladatokat rangsorolni, s mivel egyszerre nagyon sok mindennel kell foglalkozni, mindig előre kell gondolkodni, és előfordul, hogy át kell csoportosítani a feladatokat, a prioritásokat. Ebben még szeretnék sokat fejlődni.

Egy-egy projekt dedikáltan a tiéd, vagy csapattag vagy?

Jelenleg van olyan projekt, amelyet teljes egészében megkaptam, de természetesen van, ahol bedolgozom. Ennél a munkánál akkor is csapatban dolgozik az ember, ha ő felel az adott projektért, hiszen adott esetben fizikusokkal, elektromos szakemberekkel, gépészekkel, villamosmérnökökkel kell együttműködni, a tudásmorzsákat felszedni, hogy utána az, amit te létrehozol, az egy kerek egész, és a fejlesztés során a többi területen dolgozó szakemberek által is a saját területükön továbbgondolható, kidolgozható legyen.

Hogyan inspirálódsz?

Igyekszem követni a műszaki és dizájnújdonságokat, de ami ennél is sokkal fontosabb – és erre Budapest nagyon jó helyszín –, hogy elhagyjam a szakmai zónát, és kiállításokra, színházba, koncertekre járjak.

Minden ilyen jellegű impulzus pozitívan hat a tervezőmérnöki tevékenységre. Most épp olyan időszakomat élem, hogy minden ilyen adódó lehetőséget kipróbálok. Alkalomszerűen jógázom, és nemrég kipróbáltam a rooftop jógát, egy pláza tetején. Egyébként felnőttbalettre rendszeresen járok, és tervezem, hogy az úszást is beillesztem a napirendembe.

Nagyon fontosak ezek a dolgok ahhoz, hogy mindig a legfrissebb, a legjobb ötleted szülessen tervezéskor. Újabb, jobb és még jobb ötletekre pedig mindig szükség van, egy terv soha nincs kész, hiszen mindig születhet még jobb, még újabb változat.