A digitalizációval kapcsolatban nem elég arról gondolkodni, hogy milyen megoldások teszik majd könnyebbé a jövőben az ipar és a társadalom mindennapjait. Legalább ugyanolyan fontos, hogy megfelelő szabályozási háttérrel biztosítsák a hozzáférést, a jogok érvényesülését és a személyes tér védelmét.
Megfelelő szabályozás nélkül a digitalizáció nemcsak elrobog a felhasználók mellett, hanem a személyes adatokat is magával viheti. De nem kizárólag az egyén sérülékeny online biztonságát féltik a szakemberek, hanem a szakmailag értékes adatokat is, legyen szó gépek, termelési folyamatok vagy termékek paramétereiről.
Kibervédelem, zöld digitalizáció és a kvantumszámítás
Olyan hívószavakkal várták az érdeklődőket, amelyek a kutatásban, az iparban, de akár a mindennapi életben is kiemelt figyelmet élveznek, ezért a döntéshozóknak és a társadalomnak közös kompromisszumot kell vállalniuk. Olyat, amiben az érdekérvényesítés mellett egyik oldalon sem sérülnek a legfontosabb jogok és az adatvédelem.
Mindezek közül mégis a szektor dinamikus zöldítése, a technológiák klímavédelembe való bevonása vonzotta a legtöbb érdeklődőt. Nem véletlenül: évei maradtak az iparnak csupán arra, hogy választ adjon azokra a kérdésekre, amelyek arra vonatkoznak, miképpen oldják meg a gyártók a növekvő igények kielégítését az energiafelhasználás minimalizálása mellett.
Mert már nemcsak arra van szükség, hogy zöldenergiákkal elégítsék ki a gyártás étvágyát, hanem arra is, hogy a felhasznált energiamennyiség összességében csökkenjen. Az EIT Digital által idézett becslés szerint 2018-ban a világ villamosenergia-felhasználásának 4 százalékáért volt felelős a digitális technológia. Ezen belül 38 és 50 százalék közé tehető a digitális eszközök felhasználása (beleértve az ipari és lakossági eszközöket is). További nagyfogyasztók a szektoron belül az adatközpontok és a kommunikációs hálózatok is, amelyeket gyakran hibáztatnak is a környezetvédők az energiafelhasználásuk mértéke miatt.
A szakemberek ugyanakkor egybehangzóan úgy vélik, hogy kár lenne egy olyan ágazatot vádolni, amely egymaga egy sor másik területet tehet energiahatékonyabbá. A digitalizáció ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy a kibertérben szimulációkat, digitális tervezést, adatelemzést és tesztelést végezzünk anélkül, hogy ezek a valóságban is megvalósulnának. Az iterációk automatizálhatók, ami lerövidíti és megkönnyíti a fejlesztést, illetve a nyersanyagokkal is takarékosabban bánhatnak a cégek – kevesebb alapanyagra, energiára és gépórára van szükség például egy új alkatrész gyártástervezéséhez.
Ahhoz viszont, hogy a digitalizáció jól működjön, elengedhetetlen a megbízható kibervédelem, amivel kapcsolatban Willem Jonker, az EIT Digital ügyvezető elnöke is kifejezte balsejtelmeit nyitóelőadásában. A szakember szerint a pandémia az egész világon megmutatta, milyen értékesek az adatok, amik az okostelefonok korában igazán egyszerűen gyűjthetőek. A kormányok és az egészségügyi intézmények is rengeteg eszközt kaptak a kezükbe, hogy ezek használatával dolgozzanak a járvány megfékezésén.
Most mégis itt állunk és nem tudunk mihez kezdeni a hirtelen jött hatalommal – rendszerszinten. Ezért sürgeti Európa legnagyobb digitalizációra szakosodott szervezete, hogy döntéshozói szinten szülessenek meg azok a szabályozások, amelyekkel biztosítható a megfelelő adatkezelés. Hogy ne csak rendelkezésre álljanak, hanem biztonságosan legyenek kéznél a kincset érő adatok.
Amiket egyébként ma már olyan hatékony eszközökkel lehet feldolgozni, mint a kvantumszámítás. Mert ekkora adattömbökhöz nem lennének elégségesek a hagyományos módszerek és nem is hagyatkozhatnak erre sem a vállalatok, sem a kormányzat, mindenképpen több és alaposabb elemzés kell, ráadásul a tárolás is sokkal komplikáltabb, mint kis mennyiségű adat esetén. Ez az infrastruktúra viszont drága, bonyolult és roppant energiaigényes.
Ezzel pedig a kör bezárul: a digitalizáció olyan fejlődési forrást jelent, amely mellett nem szabad és nem is lehetséges elmenni. Annak viszont, hogy megfelelően kihasználjuk, nagy ára van és nemcsak anyagilag, hanem környezetileg is. Olyan egyensúlyt kell találnia tehát a vállalatoknak, a szakmai szervezeteknek és a szabályozó testületeknek, amelyekkel hosszú távon, fenntarthatóan és biztonságosan működhet majd a digitális világ.
