Ötven mérföldre a kanadai határtól, New York állam Essex megyéjében, a Lewis városka melletti Saranac-völgyében, az amerikai kormány 1958-1960 között alakíttatta ki azt a 8,3 hektáron elterülő katonai bázist, amely kimondottan az Atlas F interkontinentális ballisztikus rakéták kilövése érdekében építtetett fel. Az álcázás érdekében az objektum fölé egy 3000 össznégyzetméteres kétszintes verandás gerendaházat is felépíttetett a kormány, amelyben több szoba, amerikai konyha, nappali, fürdőszoba és hálószoba is helyet kapott.
A faház mellé egy 105 hektáros erdőt, illetve egy kisrepülőgépek által használatos repülőteret is telepített/felépíttetett Washington. A beruházás 18 millió dollárjába került az észak-amerikai állam adófizetőinek, amely mai áron már 400 millió dollárt jelentene. A korszerűbb (új generációs) Titán II. rakéta, valamint az 1991. július 31-én érvénybe lépett START-1, majd az 1993. január 3-án aláírt START-2 (Strategic Arms Reduction Treaty) stratégiai nukleáris fegyvereket korlátozó szerződések miatt az Amerikai Egyesült Államok 1995-ben számolta fel a saranaci silót, amelyet 1996-ban 160 ezer dollárért el is adott egy ausztrál származású építész végzettségű unokatestvér párosnak.
Bruce Francisco és Gregory Gibbons az egykori katonai objektum új tulajdonosai praktikus okokból a műtárgy és a lakóház felújítása mellett döntöttek. A gerendaház alatt közvetlenül elnyúló egykori kétszintes irányító központot minden luxussal ellátott háló- fürdő-, és dolgozószoba komplexummá alakították át. Nemcsak a vasból készített csigalépcsőt burkolták le ekkor márvánnyal, hanem a vasbeton falakat is. Az építészek a hatalmas fürdőszoba kiépítése érdekében szintén ekkor számolták fel az egykori vezérlő- kommunikációs-, akkumulátor, a légbeszívó és az orvosi szobákat is.
A Linda Monzeluzzi belsőépítész irányította „korhű” átalakítás során azonban meghagyták a három darab, egyenként 200 kilós, hermetikusan záródó acélajtót, amelyek mögött található a 10 emeletet átfogó, 52 méter átmérőjű, 185 méter mély rakétasiló. Anyagi okok miatt a mérnökpáros egyelőre ezt a műtárgyat nem újította fel vagy alakította át lakhatási célokra, csak a személy- és teherliftet modernizálták, illetve a Föld hőjét felhasználva klimatizálták az egész komplexum járatrendszerét.
Az eladásra kínált luxusotthon honlapja szerint a silót azért sem alakították át eddig, mert a talajvíz, és a közeli Saranac folyó rendszeresen betör a függőleges vájat alsóbb szintjeire, amelynek kiszivattyúzása tetemes anyagi ráfordítást igényel. (A probléma teljes megszüntetése bányászati eljárással több tonna külső és belső betoninjekciózást igényelne. Ez a művelet azonban jó pár százezer dollár pluszkiadást követelne.) Az eladásra kínált objektumot jelenleg 3 millió 30 ezer dollárra tartják az eladók. A kínálati árba nemcsak a fent részletezett gerendaház, a siló és az egykori irányító központ tartozik bele, hanem egy magánrepülőtér, egy hangár, illetve a birtokhoz tartozó 8,3 hektárnyi földterületen engedélyeztetett további 10 építési telek is.
Szakértők szerint a komplexum igazi értékét azonban nem ez, hanem a környezet jelenti, hiszen a ház az Adirondack Nemzeti Park mellett, a Placid tótól egy kőhajításnyira helyezkedik el, ahol egész évben lehet golfozni, vadászni, horgászni, csónakázni, túrázni, vagy éppenséggel az 1980-as téli olimpiai játékok miatt a környező hegyekben kialakított pályákon síelni.
