Az élőlények összes veleszületett tulajdonságát meghatározó, természetes DNS bámulatos információmegőrző kapacitásával a tudósok már régóta tisztában vannak. Egyes feltételezések szerint a világon mostanáig keletkezett valamennyi számítógépes adat egy fél csészényi folyékony DNS-ben már elraktározható lenne. A gond az, hogy a megoldás a szeszélyes környezeti tényezőknek (napfény, sugárzás, hő stb.) kitéve meglehetősen sérülékeny.

A tudósok éppen ezért határozták el, hogy némi külső segítséggel rezisztensebbé teszik ezt a molekulát. Mindehhez a dezoxiribonukleinsav egyik szintetikus formáját, a treóz nukleinsav (TNS) nevű mesterséges genetikai polimert vették igénybe. A TNS a természetes DNS-éivel egyező szekvenáló komponensekkel (adenin, timin, citozin és guanin) rendelkezik, ám esetében a DNS gerincét képező ribóz cukrot treóz cukorral helyettesítik, és így sokkal ellenállóbb a külvilág fenyegetéseivel szemben.

Ami a működőképességet illeti, a TNS-t alkalmazó mechanizmust az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat konvertálásával, majd pedig kiolvasásával már sikeresen letesztelték a tudósok.