Több megközelítés is létezik a szuperintelligencia megteremtésére, de talán legkönnyebben megérthető az, hogy öntanuló programok fejlesztésének egy pontján létrejön egy „pozitív visszacsatolású hurok”, amikor a gép szoftvere jobb algoritmust tud írni, mint az ember. Miután ez a hurok létrejött, a pozitív visszacsatolás miatt egyféle intelligenciarobbanás zajlik majd le. Napok, talán percek kérdése, és kifejlődik egy erős szuperintelligencia, amelynek a képességei messze túlhaladják majd az emberiség szellemi képességeit.

Nick Bostrom, a 2014-ben megjelent Szuperintelligencia könyv szerzője szerint az eredmény egy olyan gép lesz, amely „okosnak mondható, pontosan annyira, amennyire egy ember is okos egy bogárhoz vagy féreghez képest”.

A szuperintelligenciához vezető utak

Bostrom szerint az alábbi lehetőségek léteznek:  

Mesterséges intelligencia (Artifical Intelligence) – Turing múlt századi felvetése, hogy ahelyett, hogy létrehoznánk egy felnőtt értelmi képességeivel rendelkező gépet – lévén a feladat túlon túl összetett –, hozzunk létre egy gyermeki képességekkel rendelkező magintelligenciát, amely aztán képes tanulni, s elérni a felnőtt képességeit. Turing elképzelése szerint ez a magintelligencia egy meghatározott fix belső rendszerrel (architektúrával) rendelkezett volna, és a fejlődése a tudás-tartalom felhalmozásával játszódott volna le. A mai álláspont szerint ez a magintelligencia sokkal inkább a saját belső architektúráját is megváltoztatni, s elsősorban jobbítani képes rendszer kell, hogy legyen. Olyan egység, amely képes önmagát lemásolni, és jobbat létrehozni. Nem másról beszélünk, mint az evolúció „try and error” működéséről, amely egyszer már a földtörténet során elvezetett az értelem kialakulásig.

Az emberi agy teljes emulációja – más szóval az agy digitális reprodukciója úgy, hogy sérülésmentesen megőrződjön a személyiség és a memória. Bostrom szerint ebben az esetben nem kell megértenünk az emberi tanulás mibenlétét, és azt, hogyan programozzuk a fejlődni képes magintelligenciát. Másrészt a feladat a nehézsége miatt talán megmosolyogtató. Az alábbi területeken kellene ehhez áttörést elérni: az agy mikroszkopikus méretekig terjedő 3D-s szkennelése, a kapott eredmény átfordítása egy 3D-s modellbe, amely megőrzi a neuronok összekapcsolódási és működési rendszerét, valamint egy elég erős hardver, amely mindezt működtetni képes. Az eredmény egy olyan virtuális személyiséggel rendelkező emberi agy, amely a számítógépek sebességével hajtja végre a számításokat.

Biológiai szelektivitás a nagyobb IQ elérésére – magas intelligenciával rendelkező emberek utódainak szelektív létrehozása, a generációkon átívelő még magasabb intelligencia elérésére. Másképpen: fajnemesítés, amely felveti a rosszemlékű eugenetikát. A feladat megvalósulása esetén is időigényes (több száz év), másrészt egy magasabb emberi intelligenciát létrehozva is valószínűleg genetikai határai vannak a homo sapiens intelligenciájának. Bostrom az eredményt gyenge szuperintelligenciának nevezi, de úgy látja, hogy a jóval intelligensebb emberek hasznosabbak lennének a társadalom számára, másrészt a segítségükkel gyorsabban el lehetne jutni az erős szuperintelligenciáig.

Agy-gép interfészek – lehetővé teszik, hogy az emberi agy lassú számítási sebességét megnöveljék a gépi számítás gyorsaságával – ezt nevezzük cyborgizationnak. Ma már különböző agyi betegségek (talán legismertebb a Parkinson-kór) gyógyításában használnak gépi implantátumokat.

Hálózatok és szervezetek – ebben az esetben nem egy individuum intelligenciája növekszik meg radikálisan, hanem a hálózatba kötött emberek úgynevezett kollektív intelligenciája hozhat létre egyféle szuperintelligenciát. Valójában az internet és annak specializált kommunikációs eszközei ma is efelé viszik az emberiséget. Működik a közösségi háló együttgondolkodási, információterjesztési rendszere. Mindebben még óriási tartalékok vannak. Másrészt felvetődik a kérdés, hogy maga az internet csak összekötő váza lehet a rendszernek, vagy maga is „tudatára ébredhet”. Évek hosszú sorának felhalmozott tudása, a rendszer tökéletesítése során bekerülhet egy olyan összetevő a „levesbe”, amely létrehozza a szuperintelligenciát.

Bostrom végkövetkeztetése szerint a mesterséges intelligencia fejlesztése a leggyorsabb út a szuperintelligencia megteremetéséhez, bár önerősítő folyamatokként hatnak a különböző területeken szerzett újabb és újabb technológiai áttörések.

Mi történik a szuperintelligencia megjelenése után?

Egyértelmű, hogy más fordulatot vehet az emberiség történelme. Egyes kutatók szerint az emberfeletti intelligencia megjelenése a technológiai szingularitást fogja előidézni: a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Bármennyire a fantasztikum világába szeretnénk száműzni a gondolatot, komoly tudósok és jövőkutatók foglalkoznak vele – az USA-ban létezik Szingularitás Egyetem is. A kifejezést először még Neumann János vetette fel a múlt század ötvenes éveiben, majd tette ismertté Vernon Vinge. Napjainkban a téma legismertebb szakértője és lelkes híve Raymond Kurzweil, a Google műszaki igazgatója. Kurzweil szerint a szingularitáson túl jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftver alapú emberek.

Ma is széles körben alkalmazunk speciális mesterséges intelligenciát használó programokat: ilyenek a netes keresőmotorok, fordítóprogramok, sakkozóprogramok (1997-ben győzte le a Deep Blue sakkgép az emberi világbajnokot Garry Kasparovot). Ezek a programok azonban tanulási képességeik ellenére is csak az adott területen tudják javítani magukat, a sakkozóprogram továbbra is csak sakkozni tud – feladatot hajt végre. Messze vagyunk attól, hogy a gép az önfejlesztés motivációjával működjön, haladjon valamerre, ki akarjon fejleszteni valamit, vagy csak meg akarja védeni önmagát.

A későbbiekre nézve Nick Bostrom a motivációnak a helyes megválasztását érzi a legnagyobb kihívásnak, véleménye szerint csak addig tudunk beavatkozni a tudatára ébredt gép végcéljába, amíg mi parancsolunk neki. Bostrom szerint talán az vezethet eredményre, ha azt a motivációt ültetjük a gépbe, hogy az emberiség egészének érdekét kövesse. Eliezer Yudkowsky mesterséges intelligencia-kutató ezt „koherens extrapolált akaratnak” nevezte el.

Bostrom végkövetkeztése szerint jelenleg az emberiség nem áll készen a szuperintelligenciára, de fel kell készülnie rá, hogy amikor bekövetkezik, folytathassa földi pályafutását.