A kormánykoalíción belüli egyet nem értések csúcspontja, hogy október utolsó napjaiban a három koalíciós partner vezetői egymástól függetlenül, külön-külön megbeszélésekre hívták össze a gazdasági szervezetek képviselőit, éles kritikát kiváltva Friedrich Merztől, az ellenzéki CDU elnökétől, a konzervatív ikerpártok közös kancellárjelöltjétől. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a német gazdaság tartós gyöngélkedése a kontinens többi, a némethez kapcsolódó nemzetgazdaságára, így a magyar gazdaságra nézve is súlyos terhet jelent.   

A Szövetségi Statisztikai Hivatal október utolsó hetében nyilvánosságra hozott első, véglegesnek még messze nem nevezhető adatai szerint „Németország gazdasága enyhe növekedéssel rajtolt a második félévbe”. 

Konkrét számokban kifejezve a bruttó hazai termék mennyisége 2024 harmadik negyedévében

• az ár-, a szezonális és a naptárhatást figyelembe véve – jórészt az állami és a magánfogyasztások emelkedésének serkentő hatására - 0,2 százalékkal meghaladta a második negyedévit, ugyanakkor
• az ár- és naptárhatás figyelembevételével 0,2 százalékkal elmaradt a 2023 harmadik negyedévitől, míg csak az árhatás figyelembevételével, (tekintettel arra, hogy az idén egy munkanappal több állt rendelkezésre), 0,2 százalékkal meghaladta azt. 

Jelentésükben a statisztikai hivatal munkatársai emlékeztetnek arra, hogy a GDP 2024 második negyedévi visszaesésére vonatkozó számításukat – az első negyedévi 0,2 százalékos növekedés után, a korábbi -0,1 százalékról 0,3 százalékra mérsékelték, a módosítás folytán kedvezőbb bázist teremtve a gazdasági teljesítmény harmadik negyedévi alakulására vonatkozó számításhoz. 

Thomas Obst, a kölni IW gazdaságkutató intézet szakértője szerint a gazdasági teljesítmény harmadik negyedévi relatíve kedvező alakulása nem sokat változtat azon a tényen, hogy a német gazdaság továbbra is válságban van. 

„A gazdasági számok egy kis reménysugarat mutatnak, de semmi többet: Németország továbbra is az eurózóna problémás gyermeke. A legtöbben még mindig recesszióra számítanak az év folyamán, Németország pedig megrekedt a stagnálásban. A növekedést elsősorban a kormányzati és a lakossági fogyasztás hajtotta. A csökkenő inflációnak és a magas bérrendezésnek köszönhetően az embereknek ismét több pénz van a pénztárcájukban. Ez a fogyasztásban is érezteti hatását, és valószínűleg így is marad - feltéve, hogy a munkaerőpiaci helyzet nem romlik tovább.

A vészjelzések továbbra is egyértelműek: az ipar rendelésállománya továbbra is gyenge, a világgazdaság növekvő széttöredezettsége megterheli a vállalatokat. Ehhez jön még a lassú beruházási aktivitás, amelyért részben a szövetségi kormány is felelős. A valódi fellendüléshez sok mindennek meg kell változnia: a magas adók és energiaárak, a bürokratikus terhek és a nemzetközi összehasonlításban magas fajlagos munkaerőköltségek nem teszik vonzóvá Németországot, mint gazdasági telephelyet. Emellett a szövetségi kormánynak sürgősen át kell szerveznie az ország katasztrofális infrastruktúráját, s több pénzt kell befektetnie” – írta a kölni gazdaságkutató intézet szakértője.

„A német gazdaság csak hajszál híján kerülte el a recessziót”, fogalmazott Klaus Wohlrabe, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet kutatásvezetője a Szövetségi Statisztikai Hivatal által nyilvánosságra hozott harmadik negyedévi növekedési adatokról, egyben nyugtázva a második negyedévi teljesítmény -0,1 százalékról -0,3 százalékra történt módosítását. „A negyedik negyedévben várhatóan ismét enyhe fellendülés várható. Erre utalnak az ifo üzleti klímaindex októberi eredményei” – tette hozzá a müncheni szakértő, mely eredmények írásunk egy későbbi részében kerülnek bemutatásra.  

A magánfogyasztásban az elmúlt negyedévben folytatódott az óvatos fellendülés, amire a kiskereskedelmi forgalom növekedése szolgál igazolásként. A vásárlóerő év közbeni élénkülése azonban dinamikusabb fogyasztói gazdaságra engedett volna számítani. Az elmúlt évek válságai és a szövetségi kormány nem egyértelmű gazdaságpolitikája azonban elbizonytalanította a fogyasztókat. Ennek következtében a jövedelem-növekedés jelentős részét inkább megtakarították, mint elköltötték. Ez a visszafogottság, azaz a lakosság takarékosság magatartása aligha fog jelentősen változni az elkövetkező hónapokban.

A gazdasági visszaesés értelemszerűen továbbra is rányomja bélyegét a munkaerőpiac alakulására: októberben a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (BA) adatai szerint a munkanélküliek száma mindössze 16 ezerrel, alig 2,79 millió főre csökkent, ami viszont 183 ezerrel meghaladja az egy évvel korábbit. A munkanélküliségi ráta az előző hónaphoz képest változatlan szinten, 6 százalék maradt.

„A munkaerőpiac őszi fellendülése idén nagyrészt elmaradt” – fogalmazott Andrea Nahles, a BA vezetője. A rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt 20 évben októberben nem volt ilyen kis mértékű a munkanélküliség csökkenése. Mindazonáltal a sokéves szezonális trenddel ellentétben a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság már szeptemberben is alig csökkent. A BA szerint a munkaerő iránti kereslet októberben is csökkent. Ennek megfelelően 689 ezer be nem töltött álláshelyet regisztráltak, 60 ezerrel kevesebbet, mint egy évvel korábban. 

A kamarák konjunktúra-felmérése szerint minden tekintetben további romlás várható

Az ipari és kereskedelmi kamarák által 2024 őszén 25 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat körében elvégzett konjunktúra-felmérés szintén október végén nyilvánosságra hozott adatai sem adnak okot a derűlátásra. A felmérés eredményeit összegző szakértők a német gazdasági teljesítmény 

• 2024. évi alakulására vonatkozó előrejelzésüket -0,2 százalékra, azaz 0,2 százalékos visszaesésre módosították, 
• míg 2025-re a gazdasági teljesítmény stagnálását, azaz 0,0 százalékos növekedését valószínűsítik. 

Mindez azt mutatja, hogy a legutóbbi, koranyári kedvezőtlen várakozások kemény valósággá váltak: az aktuális üzleti helyzet romlása folytatódott, az aktuális üzleti helyzetüket pozitívan (26 százalék), illetve negatívan (25 százalék) értékelő vállalatok közti különbsége a koranyári 5-ről egyetlen százalékpontra apadt. 

A felmérésben részt vevő vállalatok üzleti várakozásainak megítélése szintén romlott: az üzleti várakozásaik romlására számító vállalatok aránya a koranyári 26-ról 31 százalékra emelkedett, míg az üzleti várakozásaik javulását váróké 16-ról 13 százalékra mérséklődött, a kettő közötti, már a korábbi felmérés során is a negatív tartományban lévő mutató -10-ről -18 százalékpontra romlott. 

Az üzleti tevékenység legfőbb kockázati tényezőként a vállalatok 

• 59 százaléka – a koranyári 55 százalékkal szemben - a belföldi keresletet,
• 57 százaléka a gazdaságpolitikai keretfeltételek kedvezőtlen alakulását, 
• 54 százaléka a bérköltségek magas szintjét,
• kerek 50 százaléka a szakképzett munkaerő hiányát, míg 
• 49 százaléka az energia- és nyersanyagárak magas szintjét jelölte meg. 

A felmérés során több mint 6.600 vállalat élt azzal a lehetőséggel, hogy szövegesen konkretizálja a „gazdaságpolitikai keretfeltételek kedvezőtlen alakulását”. Ezek sorában a leggyakrabban a „bürokrácia” szót említették a válaszadók.

A világgazdasági feltételek összességében nem túlságosan kedvezőtlen alakulása ellenére a felmérésben részt vevő iparvállalatok 31 százaléka csökkenő exportvárakozásokról írt, míg annak emelkedését csak 19 százalék várja. A derűlátó és a borúlátó vállalatok arányának különbsége – az utóbbiak javára - így 7 százalékponttal, 12 százalékpontra mérséklődött. 

Romlottak a beruházási kilátások is: míg a felmérésben részt vevő vállalatok 23 százaléka tervezi beruházási kiadásai növelését, addig csökkenésre mintegy egyharmaduk számít, így az utóbbiak aránya 7-ről 9 százalékpontra emelkedett. 

Mindezek alapján az sem véletlen, hogy létszámnövelést mindössze a vállalatok 12 százaléka, míg a jelenlegihez képest csökkenést 24 százalék tervez. A kettő közötti különbség a koranyári -7 százalékpontról -12 százalékpontra romlott, s ezzel messze elmarad a nulla százalékpontos sokéves átlagnál. 

Végezetül a vállalatok pénzügyi helyzetében nem látszik lényeges változás, a legutóbbi felmérés 40 százalékos mutatójáról 41 százalékra emelkedett a pénzügyi helyzetüket problémásnak megítélő vállalatok aránya. 

Martin Wansleben, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) a kamarai szervezet élén töltött 23 év után december végén nyugállományba vonuló főtitkára a konjunktúra-felmérés berlini nyilvánosságra hozatalakor emlékeztetett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi előrejelzésére, mely szerint Németország jelenleg a 41 fejlett gazdaság közül a 39. helyen áll a növekedés tekintetében: „Németországban nem csupán gazdasági válsággal, hanem tartós strukturális válsággal állunk szemben.” 

A DIHK 2024 őszére vonatkozó gazdasági felmérésének adatai nem indokolják a 2025-re vonatkozó optimizmust – tette hozzá a főtitkár, az írásunk címében feltett kérdésre egyértelműen nemleges választ megfogalmazva. „Éppen ellenkezőleg, a vállalatok visszajelzései egyes helyeken arra engednek következtetni, hogy a dolgok még rosszabbra fordulhatnak. A 2024-re vonatkozó előrejelzést a legjobb esetben is „piros nullára” csökkentjük. A jövő évre is csak nulla növekedést várunk. Ez lenne a harmadik egymást követő év a bruttó hazai termék reálnövekedése nélkül!”

A nyár eleji rossz várakozások mostanra „ténylegesen operatív valósággá váltak. Ezeket nem deríti fel az általános gazdasági feltételek javulásának reménye sem, sem a gazdaságpolitikai enyhülés, például az energiaárak csökkenése vagy a jövedelmek közép- és hosszú távú emelkedése. Nagyon aggódunk amiatt, hogy Németország egyre inkább gazdasági teherré válik Európa számára, s már nem tudja betölteni gazdasági hajtóerő szerepét.”

„Kézzelfogható strukturális válságot élünk át. A magas energia- és személyi költségek, az eszkalálódó bürokrácia és az adóterhek mellett geopolitikai bizonytalanságok és a németországi és külföldi kereslet összeomlása is megfigyelhető” - mondta Wansleben.

A német gazdaság egyes főbb mutatószámai a DIHK 2024 őszi előrejelzése alapján: két év visszaesése után jövőre is csak stagnál a GDP, a magánfogyasztás és az állami kiadások bővülnek, a bruttó beruházások és az áru- és szolgáltatásexport volumene az idei visszaesést, illetve stagnálást követően 2025-ben sem változik.

Az aktuális helyzet és az üzleti várakozások különösen az iparban borúsak

Az írásunk eggyel korábbi fejezetét tovább bontva ez idő szerint az iparban a legrosszabb a helyzet. Az optimisták itt túlnyomó kisebbségben vannak. A vállalatok mindössze 19 százaléka értékelte „jónak” a jelenlegi üzleti helyzetét, míg 35 százalékuk „rossz” választ adott. Az egyenleg 11 százalékponttal -16 pontra csökkent, jóval elmaradva a 21 pontos sokéves átlagtól. „Utoljára 20 évvel ezelőtt, a 2002-es és 2003-as súlyos válság idején volt ilyen helyzet. Ez egyértelmű vészjelzés” - figyelmeztetett Wansleben. „Akkor a kormány az Agenda 2010-zel próbált úrrá lenni a válságon. Most is messzemenő reformokra van szükségünk”.”

Az autóiparban különösen drámai a visszaesés: itt az aktuális helyzetüket kedvezőtlennek és kedvezőnek tartó vállalatok arányának egyenlege 27 százalékponttal, -31 százalékpontra zuhant. „Itt jönnek a képbe az iparág előtt álló mélyreható kihívások” - magyarázta a DIHK főtitkára. „A magas termelési költségek és mindenekelőtt az e-mobilitásra való átállás, amely további alkalmazkodási és beruházási igényeket von maga után. Ehhez jön még … a globális piacokon egyre élesebbé, egyre komolyabbá váló verseny.” 

Egy, a pénzügyek megítélésére vetett pillantás megmutatja, mennyire nehéz a helyzet sok vállalat számára: „Az autóiparban jelenleg minden második vállalat pénzügyi problémáról számol be. Az autóipari alkatrészeket és tartozékokat gyártók 30 százaléka nehezen jut külső tőkéhez.”

A gazdaság egészét tekintve a következő hónapokra vonatkozó üzleti várakozások sem adnak okot optimizmusra. Érezhetően nő ugyanis a negatív várakozásokat megfogalmazó vállalatok aránya, „akik számára nincs fény a horizonton” - mondta Martin Wansleben. „Legfeljebb az Európai Központi Bank közelmúltbeli kamatcsökkentése jelenthet reménysugarat, de ezt még nem látjuk a számokban.”

A bruttó állóeszköz-felhalmozás még mindig jóval a korona előtti szint alatt van. A javulásnak sincsenek jelei. Éppen ellenkezőleg: a vállalatok egyharmada csökkenteni akarja beruházásait a maga telephelyén, míg az iparban ez az arány eléri a 40 százalékot. „A deindusztrializáció jelei egyre világosabbá válnak. A gyenge beruházások azt mutatják, hogy az ipari értékteremtés bázisa csökken. Egy öregedő társadalom számára, amely olyan kihívásokkal is meg akar birkózni, mint a gazdaság széndioxid-mentessé tétele, a termelékenységi fejlődés az egyetlen út a jövőbe. Ehhez azonban masszívan több beruházásra van szükség.”

A gyenge beruházási hajlandóság a foglalkoztatási tervekben is tükröződik. Mint írásunk egy korábbi részében már jeleztük, a vállalatok negyede csökkenteni akarja a foglalkoztatottak számát. Ezzel szemben csak alig több mint tizedük számol létszámbővítéssel. „A strukturális változás teljes lendületben van” - hangsúlyozta a DIHK főtitkára. „Különösen jelentős megszorításokat tapasztalunk az autóiparban és az energiaigényes vállalatoknál; e két területen az elmúlt évektől eltérően a jövőben több munkahely megszűnésére kerül sor. Ezt jelenleg a demográfiai tendenciák lassítják - a szakképzett munkaerő hiánya a gyenge gazdasági helyzet ellenére viszonylag stabil foglalkoztatást biztosít”, bár ez Wansleben szerint „csak csekély vigasz”.

A telephelyi feltételek változása, romlása hatással van a német vállalatok nemzetközi versenyképességére. Németországot a világpiacokon való lemaradás veszélye fenyegeti. A világgazdaság erőteljes növekedése ellenére az exportban nem várható javulás a következő tizenkét hónapban: csak minden ötödik vállalat számít a kivitel növekedésére, míg közel egyharmaduk csökkenést valószínűsít.

Wansleben szerint „a számok drámaiak. Itt az ideje, hogy irányt változtassunk. A negatív tendenciát meg kell állítani. Ehhez gyors és célzott intézkedésekre van szükség, amelyek különösen a gazdasági keretfeltételeket javítják.” S bár a szövetségi kormány a közelmúltban kidolgozott növekedési kezdeményezése jó megközelítéseket kínál, az messze nem elegendő. „További átfogó reformcsomagokra van szükség” - követelte a főtitkár. „Különösen megemlíteném az adókedvezményeket egy beruházásbarát társaságiadó-reformon keresztül és a szolidaritási hozzájárulás teljes eltörlését. A bürokráciacsökkentés kérdését pedig végre úgy kell kezelni, hogy az a működési szinten is érzékelhetővé váljon.” 

Négy hónap visszaesés után októberben javult az Ifo-index

Annak, aki az egyértelműen borúlátó kamarai felmérésnél valamivel biztatóbb hangvételű jelentésre vágyik, célszerű müncheni gazdaságkutató intézet a jelen írás korábbi fejezetében már idézett több mint 9 ezer vállalat megkérdezésén alapuló, négy hónap folyamatos romlása után az üzleti légkör minimális javulását mutató felmérés górcső alá vétele. 

Az üzleti légkörre számított jelzőszám a szeptemberi 85,4 pontról 86,5 pontra, ezen belül 

• az aktuális üzleti helyzet megítélése 84,4 pontról 85,7 pontra, míg 
• az üzleti várakozáséké 86,4 pontról 87,3 pontra emelkedett, (megjegyezve, hogy azt továbbra is szkepszis jellemzi). 

A gazdaság egyes főbb területei közül 

• a feldolgozóipar korábbi, lefelé menő trendje megállt, ami – a folyó üzleti tevékenység romlásának folytatódása mellett, a rendelésállomány kedvezőtlen alakulása ellenére – az üzleti várakozások korábbinál kevésbé jellemző pesszimizmusára vezethető vissza. A kapacitáskihasználtság mértéke 76,5 százalék, jóval alacsonyabb a 83,4 százalékos sokéves átlagnál. 
• A szolgáltatási szektor üzleti légköre javult, miután a vállalatok érzékelhetően elégedettebbek az aktuális helyzetükkel, s kis mértékben a várakozásaik is pozitív irányban változtak. Utóbbin belül a logisztika, a turizmus és az információs technika hangulata különösen sokat javult. 
• A kereskedelmi vállalatokra számított jelzőszám kis mértékben szintén emelkedett, ami – az aktuális üzleti helyzet feletti „kisebb elégedettség” mellett - az egyébként alacsony szinten álló üzleti várakozások enyhe javulásának köszönhető. 
• Az építőipar üzleti légköre a három többi tevékenységgel ellentétben egyértelműen romlott, melynek oka – az aktuális üzleti helyzet korábbinál valamivel jobb megítélése mellett – a borúlátóbbá vált üzleti várakozások következménye. 

Az Ifo által az exportőrök körében végzett felmérés eredményei közelebb állnak a kamarai konjunktúra-felmérésnek az export alakulására vonatkozó borúlátásával, illetve összhangban van saját felmérése az ipar üzleti légkörére vonatkozó negatív értékelésével. Azaz: októberben tovább folytatódott a hangulat romlása a német ipar exportra termelő üzemeiben. „A vállalatok jelenleg nem profitálnak a más országok pozitív gazdasági fejlődéséből” - mondta Klaus Wohlrabe, aki szerint így „az exportágazatban folytatódik a szűkös időszak.”

Az iparon belül a legnagyobb exportkieséstől az autóipar és a fémipar tart. Az élelmiszer- és italgyártók viszont az export növekedésére számítanak, de ők a teljes forgalom szempontjából nem számítanak volumenhordozónak. Mindeközben az elektromos berendezések gyártóinak várakozásai is érezhetően felderültek, mert - miután a közelmúltban még csökkenést terveztek -, most arra számítanak, hogy az export mennyisége változatlan szinten marad.

A német gazdaságot sújtó recesszió és a világ más térségei, különösen a Távol-Kelet gazdaságának gyöngélkedése nem marad következmények nélkül a legnagyobb német tőzsdei vállalatok számára: „A profit csökkenését sejtető figyelmeztetések után az elemzők nemrégiben drasztikusan mérsékelték 2024-re vonatkozó előrejelzéseiket” – idézte a Handelsblatt egy, a Commerzbank szakértője által készített, s a közelmúltban nyilvánosságra hozott elemzését. 

Konkrét számokban kifejezve: a hazai és nemzetközi szakértők arra számítanak, hogy a 40 DAX-vállalat teljes nyeresége a januárban prognosztizált 128 milliárd euróval szemben nem lesz több 112 milliárd eurónál, azaz 12 százalékkal kevesebb az év elején valószínűsítettnél. A profit csökkenése ellenére az érintett cégek 2021 és 2022 után így is minden idők harmadik legjobb eredményét érnék el, s az idei nyereségtömeg 11 milliárd euróval meghaladná az előző évit. 

A német gazdaságnak az év elején számítottnál kedvezőtlenebb helyzete a profit csökkenése formájában – a Puma és az Airbus mellett - leginkább a három nagy autógyártót érinti. Nélkülük a DAX-vállalatok nyeresége megközelíti a 82 milliárd eurót, ami mintegy ötödével meghaladja az egy évvel korábbit. 

Miközben a berlini szövetségi kormány növekvő fogyasztásra és több exportra számít, a valóság a csődök és az állást keresők száma növekedését sejteti. A megrendelések hiánya, a magas kamatok és a drasztikusan megnövekedett energiaköltségek miatt Németországban csődhullám indult el. Az Allianz Trade hitelbiztosító az idén 22,2 ezer csődöt vár, ami csaknem negyedével haladja meg a tavalyit, míg a jövő évre az ideinél is több, 23 ezer cég számára feltételezi csődhelyzet bekövetkezését. 

A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai és a hallei IWH gazdaságkutató intézet előrejelzései megerősítik ezt a tendenciát. A statisztikai hivatal 2024 első félévére negyedével több vállalati fizetésképtelenséget jelzett, mint az előző év azonos időszakában; míg az IWH 2010 tavasza óta a legmagasabb számot jelezte a harmadik negyedévre vonatkozóan.

E helyzet kialakulásában a gazdaság gyöngélkedése mellett a koronavírus-járvány kései hatásai is szerepet játszanak, idézte a Handelsblatt Steffen Müllert, az IWH szakértőjét. A járvány okozta válság idején a kormányzati támogatási programok mesterségesen alacsonyan tartották a fizetésképtelenné vált vállalatok számát, ámbátor „az akkor támogatott vállalatok közül sokan most küzdenek nehézségekkel”.

A telephelyi feltételek sürgős javításra szorulnak

A világ országaiban működő német kereskedelmi kamarák, (az AHK-k) és a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) közös felmérése október közepén nyilvánosságra hozott eredményei szerint Németország, mint üzleti telephely világszerte veszített vonzerejéből. A felmérésben, amelyben a világ különböző régióiból több mint 1250 vállalat vett részt, a cégek csaknem fele (48 százalék) úgy vélekedett, hogy Németország megítélése „romlott” (35 százalék), sőt „jelentősen romlott” (13 százalék). Az euróövezetben, az ázsiai-csendes-óceáni térségben és Kínában tevékenykedő német érdekeltségű vállalatok különösen kritikusan ítélik meg a fejleményeket. Ezzel szemben Afrikából és a Közel-Keletről, valamint Dél- és Közép-Amerikából pozitívabb hangok érkeztek.

Volker Treier, a DIHK külkapcsolatokért felelős főtitkárhelyettese szerint „legfőbb ideje, hogy a német politika ismét a gazdasági telephelyünk vonzerejére összpontosítson. Ehhez javítani kell a legfontosabb telephelyi tényezőkön.” A felmérés szerint a vállalatok több mint egyharmada csupán közepesnek ítéli meg Németország üzleti tevékenységgel kapcsolatos vonzerejét, míg több mint egynegyedük egyenesen vállalkozásellenesnek tartja azt, ami Treier szerint „egyértelmű vészjelzés”.

Aggodalomra ad okot az innovációs erő alakulása, amely az üzleti helyszín jövője szempontjából döntő sikertényező. Bár a megkérdezett vállalatok 46 százaléka dicsérte Németország innovációs képességét, a cégek egyötöde kételkedik abban, hogy az ország kellően innovációbarát.

Különösen aggasztó, hogy egyre kevesebb vállalat ajánlja Németországot, mint befektetési telephelyet. Csak 43 százalék támogatja, 32 százalék semleges marad, sőt minden negyedik (25 százalék) azt tanácsolja, hogy aki ezt tenné, ne fektessenek be Németországban.

A felmérésből világosan kiderül, hogy a vállalatok hol látnak egyértelmű cselekvési szükségletet: kevesebb bürokráciára, megbízhatóbb politikai döntésekre és a vállalatok és a szakképzett munkavállalók számára erősebb befogadó kultúrára van szükségük. „A külföldön működő német kamarák hálózata és a DIHK készen áll a támogatásra” - hangsúlyozta a főtitkár-helyettes. „De az igazi házi feladatot a 'telephelyek számára ismét jobb feltételek megteremtése' tekintetében Németországban kell elvégezni.”

Belső viták nehezítik a „jelzőlámpa-koalíció” működését

Egy, a német gazdaság jelenéről és közeljövőjéről szóló még oly vázlatos elemzésben sem lehet elmenni a követendő gazdaságpolitikát illetően az ún. jelzőlámpa-koalíción belül kialakult vitákról. Az nyilvánvaló, hogy három, egymástól eltérő ideológiát képviselő koalíciós partner közötti viták nem maradnak/nem maradhatnak a pártok és a kormányzat vezető tisztségviselői szűk körében; ugyanakkor tény, hogy a 2024 őszén kialakult ellentétek, illetve azok megjelenési formái minden korábbit meghaladtak, s váltak a politikai-gazdasági közélet vezető témakörévé. 

A kiindulási helyzet az, hogy a kormányzat által a nyár végén elfogadott, 49 intézkedésből álló ún. növekedési kezdeményezés számottevő részét még nem ültették át a gyakorlatba, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy ezek önmagukban még messze nem elegendők a német gazdaságnak az állóvízből való kimozdítására.

 A kiút módozatait az egyes koalíciós partnerek különbözőképpen látják. „Többre van szükség”, figyelmeztetett Robert Habeck zöldpárti alkancellár, gazdasági és klímavédelmi miniszter, de ezek konkrét tartalmát illetően a felek nem jutottak egyezségre. „Ötletekben nincs hiány” – ismerte el Christian Lindner (FDP) szövetségi pénzügyminiszter, megjegyezve, hogy „ami jelenleg hiányzik, az a kormánykoalíción belüli egyetértés”. S bár Habeck előterjesztett egy ún. impulzuspapírt a kormányzati gazdaságpolitika által követendő megoldásokról, azt nem egyeztette az SPD-vel és az FDP-vel. Ezek után az FDP azonnal elutasította a gazdasági miniszter javaslatait. 

 Október utolsó napjaiban maga a kancellár tett egy újabb kísérletet egy, az ipar és a szakszervezetek képviselői részvételével a kancellárián tartott konzultációval, de a Németország, mint ipari telephely megerősítéséről és korszerűsítéséről folytatott bizalmas megbeszélésre a Zöldek és az FDP vezetőit, továbbá fontos vállalkozói szervezetek képviselőit sem hívták meg, s annak tartalmáról sajtótájékoztatót sem tartottak. Ezek után az FDP vezetői, Christian Lindner pénzügyminiszter és Christian Dürr parlamenti frakcióvezető üzleti találkozóra hívott meg olyan gazdasági szervezetek képviselőit, akik nem vettek részt a Scholz-találkozón.

Mindezek alapján Friedrich Merz, a CDU elnöke, a konzervatív ikerpártok közös kancellárjelöltje a „gyakorlatilag már nem cselekvőképes” jelzővel illette a kormányzatot, táptalajt kölcsönözve azon találgatásoknak, hogy esetleg nem is várnák meg a jövő szeptembert a soron következő szövetségi választások lebonyolításával. Emellett magukban a koalíciós partnerekben is nő a frusztráció. Rolf Mützenich, az SPD frakcióvezetője „egyszerűen ostobaságnak” nevezte Lindner ellencsúcsát, azzal vádolva az FDP vezetőjét, hogy akadályozza a kancellár munkáját. Kritikus hangok hallatszanak a Zöldek részéről is. 

Nehéz helyzetbe kerültek a különféle vállalati-vállalkozói szervezetek, melyek vezetőit egyre inkább bosszantja kormánykoalíción belüli viták. Az a tény, hogy mostanában egyszerre több, a különböző koalíciós partnerek által kezdeményezett üzleti csúcstalálkozó is zajlik, dilemma elé állítja őket. Egyrészt fontos számukra a politikusokkal való párbeszéd, s nagy érdekük lenne a gyors megoldások feltárása; másrészt azonban egyre nagyobb a veszélye annak, hogy – amint a Tagesschau tudósítója fogalmazott – „a koalíciós partnerek között folyó viták frontjai közé kerülnek”.

Felix Hackenbruch, a berlini Tagesspiegel munkatársa november első óráiban megjelent írásában arra a 42 évvel ezelőtti eseményre emlékezett, amikor Otto Graf Lambsdorff (FDP) szövetségi gazdasági miniszter a maga gazdasági fordulatra vonatkozó javaslataival megbuktatta a Helmut Schmidt (SPD) vezette szociálliberális koalíciót, teret nyitva a Helmut Kohl (CDU) vezette keresztény-liberális koalíció megalakításához. Kísért a múlt: Christian Lindner FDP-s pénzügyminiszter november 1-jén egy olyan, 18 oldalas dokumentumot hozott nyilvánosságra „Wirtschaftswende Deutschland” („Gazdasági fordulat Németországban”) címmel, ami a jelzőlámpás koalíció idő előtti megszűnéséhez vezethet. „A közlekedési lámpák napjai meg lehetnek számlálva”, összegezte a történteket a Tagesspiegel cikkírója.

Markus Söder bajor pártelnök-miniszterelnök és Carsten Linnemann, a CDU főtitkára egyaránt úgy véli, hogy a Christian Lindner (FDP) vezette pénzügyminisztérium új dokumentumának nyilvánosságra kerülése alapján a jelzőlámpa-koalíció megbukott. S ha Olaf Scholz (SPD) szövetségi kancellár nem maga vet véget a koalíciónak, akkor Frank-Walter Steinmeier államfőnek kell közbelépnie - követelte a bajor politikus. Linnemann szerint a pár nap múlva esedékes amerikai elnökválasztásra való tekintettel stabil szövetségi kormányra van szükség, a jelzőlámpa-koalíció viszont egyszerűen nem tudja, hogyan tovább. A két ellenzéki párt már korábban is új választásokat követelt, s a koalícióban kiéleződő konfliktus új érveket szolgáltatott nekik.

Arra a kérdésre, hogy Lindner javaslatai alapján hajlandó lenne-e újragondolni és újratárgyalni néhány törvényt, Lars Klingbeil, az SPD társelnöke az ARD „Bericht aus Berlin” című hétvégi közéleti műsorában úgy fogalmazott: mindenképpen támogatná például a bürokrácia csökkentését célzó további intézkedéseket. „De ha a végén az derül ki, amit Lindner úr már 500-szor javasolt, és amit mi már 500-szor elutasítottunk … akkor nem fogunk ezen az úton haladni.” - mondta.

Lindner javaslata a klíma- és átalakítási alap ellensúlyozás nélküli megszüntetéséről összeegyeztethetetlennek tűnik a Zöldek értékrendjével, mondta a személyeskedéstől sem mentes nyilatkozatában a pártja elnöki posztjára pályázó Felix Banaszak ugyanezen tévéműsorban. 

A gazdasági válság mellett a szövetségi költségvetés milliárdos hiánya az egyike annak a két kulcsfontosságú témának, amelyről november első hetében tárgyal a koalíciós bizottság. A kérdéseket a koalíció lehetséges töréspontjainak tekintik. „Ez most a döntések hete lesz”, fogalmazott az SPD társelnöke.  

Lindner a ZDF Berlin Direkt című műsorában kifejtette, hogy a gazdaság nem maradhat úgy, ahogy van”. A fejlett gazdaságok közül jelenleg Német-országban a legrosszabb a fejlődés. Ennek oka a bürokrácia, a túlzott adóterhek és a magas energiaárak. Németország sajátos hozzáállása az éghajlat-politikához szintén egy tényező. „Mesterségesen megnehezítjük magunknak a helyzetet, és erről beszélnünk kell. Az ország polgárainak elvárása az, hogy valami változzon”, figyelmeztetett a szövetségi pénzügyminiszter, az FDP elnöke. 

E sorok írásakor még nem világos, hogy a koalíció vezető tisztségviselői miként kezelik majd a köztük kialakult válságot. A koalíciós bizottság ezen írás megjelenése után ülésezik, ahol a Lindner által kidolgozott dokumentum kerül napirendre. Novemberben a Bundestagban el kell fogadni a jövő évi költségvetést, de hogy a három érdekelt párt vezetése meg tud-e állapodni egy közös költségvetési előterjesztésben, az első november első hétvégén minden korábbinál nyitottabb kérdés.     

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock