Az euró-övezet gazdasági teljesítményének visszaesése – ahogy az általában lenni szokott – országonként most is nagy különbségeket takar.  Luxemburgban az előállított javak és szolgáltatások volumene az első negyedévben 2,0, Portugáliában pedig 1,6 százalékkal meghaladta a múlt év utolsó negyedévit, ezzel szemben Litvániában 2,1, míg Írországban 4,6 százalékos csökkenést mértek. Németország, Európa vezető gazdasági hatalmának GDP-je 0,3 százalékkal szintén elmaradt az előző három havitól.    

A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az Eurostat jelentésével nagyjából egyidőben nyilvánosságra hozott nyári előrejelzésében 

• a szervezet tagállamai számára mind az idén, mind jövőre 1,5 százalékos,
• míg a monetáris unió országaiban az idén 0,9, jövőre pedig az OECD átlagával megegyező, 1,5 százalékos növekedést valószínűsít. 
• A világgazdaságban ezzel szemben erre az évre 2,7 százalékos növekedést feltételez, ami kis mértékben, 0,1 százalékponttal meghaladja a három hónappal korábbi előrejelzést.

Az OECD szerint a legtöbb ország gazdasága és a világkereskedelem csak nagyon lassan épül fel a koronavírus-járvány és az Ukrajna elleni orosz támadás sokkoló hullámaiból, különösen az energiaárak emelkedéséből. Pozitívum, hogy a szűk kínálati keresztmetszetekből adódó feszültségek enyhülnek. Jövőre azonban a világgazdaság teljesítménye még mindig szerény mértékben, 2,9 százalékkal bővül, ami alacsonyabb, mint a koronavírus-járvány előtti tíz év átlaga, s arra utal, hogy még hosszúnak ígérkezik a tartós, fenntartható növekedéshez vezető út.  

A világgazdaság élvonalába tartozó országok közül Indiában várható a legerőteljesebb, az idén 6, jövőre pedig 7 százalékos növekedés. Mindez összefügg azzal, hogy az Egyesült Államok, Japán és Európa mindinkább lazítja kapcsolatait Kínával, s – nem eredménytelenül - törekszik az ottani termelés egy részének Indiába történő áttelepítésére. 

OECD: Németország a gazdasági teljesítmény változása tekintetében alig haladja meg az orosz mutatót 

2023 első negyedévében Németország gazdasági teljesítménye fél százalékkal elmaradt az előző év azonos időszakáétól. Az iparból, valamint az üzleti hangulatra vonatkozó felmérésekből származó adatokra hivatkozva az utóbbi időben egyre több, gazdasági előrejelzések készítésével foglalkozó intézmény csökkentette a német gazdaság fejlődésére vonatkozó előrejelzését. Ismerve a német gazdaságnak az euró-övezet egészében betöltött meghatározó szerepét nyilvánvaló, hogy a GDP németországi csökkenése nélkül az euróövezet gazdasága nem zsugorodott volna az év első három hónapjában. 

Németország, az Egyesült Államok, Kína és Japán után a világ negyedik legnagyobb nemzetgazdasága német szóhasználattal „Sorgenkind”-dé, azaz „problémás gyerekké” vált, melynek az OECD a korábbi, tavaszi előrejelzéshez képest 0,3 százalékponttal mérsékelte ez évre vonatkozó növekedési várakozását. A párizsi szervezet szakértői úgy vélik, hogy a német gazdaság teljesítménye az idén nem növekszik, hanem a legjobb esetben is csak stagnál. Az infláció mindeközben továbbra is magas marad, azaz Németország gazdasága a stagfláció időszakát éli. A képlet egyszerű: az infláció magas szintje nyomán mérséklődik a vásárlóerő, csökken a fogyasztás, s fékeződik a gazdaság élénkülése. 

Az OECD szerint Németország ezzel a nagy ipari országok sorában a sereghajtók közé kerül, s még Oroszországot is alig előzi meg. Az orosz gazdaság teljesítménye ugyanis az idén minden szankció ellenére mindössze 1,5 százalékkal zsugorodik, (megjegyezve, hogy az abszolút sereghajtó helyén Argentína áll, a gazdasági teljesítmény 1,6 százalékos csökkenésével).

(Romanus Otte, a Business Insider szakírója az orosz gazdaság esetében a sokak által számítottnál kedvezőbb várakozást a védelmi iparra fordított magas kormányzati kiadások és a magánháztartásoknak nyújtott támogatások növekedésserkentő hatásában látja, miközben az ország energiaexportból származó bevételei csökkennek. Kína és India azonban nagy mennyiségű olajat vásárol Oroszországtól, bár azt számukra igen kedvezményes feltételek között teszik.)

A Deutsche Bank kutatási részlege május utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott előrejelzésében azzal számol, hogy a német GDP 2023-ban összességében 0,3 százalékkal zsugorodik, míg a jövő évi gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését 1,0 százalékról sovány 0,5 százalékra csökkentette.

Az elmúlt két negyedévben a német GDP összességében 0,9 százalékkal csökkent, s ez meghaladja azt a szintet, ami egy „szimpla” technikai recesszióban előfordulna. Ráadásul „A második félévre és a 2024-re vonatkozó kilátások nem utalnak arra, hogy a növekedési lendület jelentősen felgyorsulna" - írják a Deutsche Bank Research (DBR) szakértői. Szerintük ez nem csak a konjunktúrával, hanem strukturális tényezőkkel is magyarázható; a konkrét okok között az energiaárak, az energiafordulathoz kapcsolódó költségek és bizonytalanságok, továbbá a globalizációs hullám lassulása és a szakképzett munkaerő hiánya, mint a vállalatok beruházási hajlandóságát fékező tényező kívánkozik kiemelésre. 

A DBR szakértői szerint az elsőszámú exportpiacnak számító Egyesült Államokban az év végére prognosztizált recesszió várhatóan tovább fékezi a német gazdaság dinamikáját. Közben az energiafordulat politikája is megterheli a gazdasági légkört és az SPD, a Zöldek és az FDP alkotta közlekedésilámpa-koalícióban a feszültségeket tovább fokozza az adósságfékkel kapcsolatos eltérő álláspont. „Ennek ellenére a három kormánypárt egyike sem érdekelt az előrehozott választások kirobbantásában" - írja a DB Research.

Robert Habeck szövetségi gazdasági és klímavédelmi miniszter a június közepén a hagyományos helyszínén, Bad Sarowban június közepén rendezett keletnémet gazdasági fórumon tartott beszédében úgy fogalmazott, hogy a német gazdaság jövőre valamivel erőteljesebben növekedhet, mint korábban gondolták. Akkor akár 1,9 százalékos növekedés is lehetséges, s ezzel a német gazdaság lassan visszatérne a „normálisabb értékekhez”, mondta a miniszter, bár azt nem tette hozzá, hogy a korábbi, a jövő évre vonatkozó 1,6 százalékos várakozásnál meghatározásánál erre az évre élénkebb növekedéssel, azaz magasabb bázissal számoltak. 

Németországban a koronavírus-járvány, majd az Ukrajna elleni orosz támadás következményei miatt öt évig alig volt növekedést - tette hozzá Habeck, aki szerint „Németországban ismét növekedésre van szükség". Ezért fontos a keretfeltételeken dolgozni, például a beruházások vonzása érdekében.

Az iparszövetség szerint sok a probléma a telephelyi feltételek körül

Egy, a közelmúltban a Német Ipari Szövetség (BDI) által készített felmérés eredményei megerősítették, hogy – finoman szólva – nincs minden rendben Németország, mint gazdasági-ipari telephely feltételrendszere körül. 

A felmérésben részt vevő 392, különböző nagyságú ipari vállalat 16 százalékánál éppen folyamatban van termelési tevékenysége egy részének külföldre helyezése, további 30 százalék pedig kifejezetten foglalkozik a termeléskihelyezés gondolatával. A hazai beruházási tevékenység növeléséhez a német ipar csúcsszerve szerint többek között a bürokrácia érezhető csökkentésére, továbbá célzott adómérséklésekre lenne szükség. 

Bár az energia- és nyersanyagárakkal kapcsolatos helyzet a múlt évhez képest enyhült, a felmérésben részt vevő iparvállalatok közel kétharmada számára továbbra is ez az egyik legsürgetőbb kihívás. Az ipari áram árának sürgősen, megbízhatóan és tartósan versenyképes szintre kell csökkennie, különben az ipar átalakulását a kudarc veszélye fenyegeti. A BDI azt várja a német kormánytól, hogy az mielőbb álljon elő egy konkrét, megvalósítható koncepcióval, amely tartósan, nemzetközileg versenyképes áron garantálja a biztonságos energiaellátást. 

A vállalatok mintegy háromnegyede panaszkodik a túl magas munkaerőköltségekre, ami a szakképzett munkaerő hiányának súlyosbodásával párosul. A külföldről származó munkavállalóknak a német munkaerőpiacra tervezett bevándorlásának fő akadálya a szakképzett munkavállalók bevándorlásáról szóló törvény reformja ellenére még mindig a bonyolult és hosszadalmas adminisztratív eljárásokban keresendő.

Takarékoskodásra kényszerülnek a minisztériumok

A korábban számítottnál kedvezőtlenebb növekedési kilátások az előzetes tervekhez képest nagyobb takarékosságra kényszerítik a német kormányzati szerveket, s Christian Lindner pénzügyminiszter „kiadási plafont" szabott ki minden minisztériumra. Az egyes reszortoknak maguknak kell javaslatot tenniük arra, hogy hol tudnának spórolni. 

A pénzügyminiszter által kezdeményezett megszorítási csomag végre-hajtásából a védelmi minisztérium kivételével minden tárcának ki kell vennie részét, ami a Der Spiegel c. hírmagazin szerint 3,7 milliárd euró megtakarítást eredményezhet. A legnagyobb, több mint egymilliárd eurós megtakarítást a közlekedési minisztériumnak kell elérnie, amelyet a sorban a kutatási és képzési (533 millió euró), a gazdasági és klímavédelmi (387 millió euró), a belügy- (378 millió euró) és a fejlődő országok támogatásáért felelős fejlesztési minisztérium (329 millió euró) követ. A megszorító intézkedésekkel szemben azonban nagy az érintett tárcák ellenállása, amit a kancellár a pénzügy-miniszterrel és az érintett miniszterekkel folytatandó háromoldalú tárgyalások során akar feloldani. Az idő szorít: a kormányzat még a július 5-én kezdődő nyári szünet előtt be akarja nyújtani a költségvetés tervezetét a Bundestagnak.

HRI: az infláció ólomként nehezedik a német gazdaságra 

A Handelsblatt Bert Rürup professzor, a szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács korábbi elnöke által vezetett (és – nem mellesleg – rendkívül szigorú előrejelzéseiről ismert) kutatóintézete nyári prognózisa szerint a német gazdaság az év második felében kilábal a recesszióból, de ez még nem lesz elég egy markáns fellendüléshez.  

Számokban kifejezve – a Handelsblatt Research Institute (HRI) most azzal számol, hogy a német gazdasági teljesítménye az idén 0,7 százalékkal csökken, jövőre pedig – az ez évihez képest – 0,6 százalékkal emelkedik. Ez jóval kedvezőtlenebb a tavaszi előrejelzéshez képest, amikor az évre jelzett visszaesés még nem volt több 0,2 százaléknál, a jövő évre pedig 0,9 százalékos növekedést jeleztek a HRI kutatói.  

A szövetségi kormány minden ellenkező híresztelése ellenére a német gazdaság nem küzdötte le a koronavírus-járvány és az ukrán háború okozta kettős válságot, mondta a HRI elnöke. Az EU-tagországok többségével ellentétben a gazdaság összteljesítménye 2023 első negyedévében még mindig jóval alacsonyabb volt a járvány kitörése előttinél, azaz a 2019 év véginél és a az intézet aktuális előrejelzése szerint a koronavírus-járvány előtti szintet legjobb esetben is csak 2024-ben fogja új elérni. Ilyen hosszú, öt évig tartó gazdasági stagnálásra még nem volt példa az ország háború utáni történetében. Már pedig növekedés nélkül nem javul jólét, s nincsenek olyan adó- és járulékforrások, melyekből az állam finanszírozni tudná a Bundeswehr és az infrastruktúra korszerűsítését vagy a társadalom elöregedésének következményeit. 

A HRI szerint az olyan ambiciózus várakozások, mint amilyent a közelmúltban Olaf Scholz (SPD) kancellár a dekarbonizáció és a gazdaság és társadalom ökológiai szemléletű átalakítása hatásaként megfogalmazott, illuzórikusak. Ez még akkor is így van, ha – mint az feltételezhető - az ukrajnai háború nem eszkalálódik tovább, nem terjed át a NATO területére, nem lesz energiahiány, s globális pénzügyi válság sem lép fel. Németország gazdasága három negyedév visszaesése után csak a második félév kezdetétől fog újra növekedni, de ennek átlagos mértéke nem lesz több mintegy 0,2 százaléknál. 

Ráadásul az inflációs ráta, melynek átlagos mértéke 2023-ban még mindig 5,4, 2024-ben pedig 3 százalék lesz, ólomként nehezedik a német gazdaságra – azaz jövőre sem fog az Európai Központi Bank által célul tűzött 2 százalékos szintre mérséklődni. 

Az elmúlt két év árrobbanásai nyomán csökkentek a reáljövedelmek, valamint a reálvagyon. 2024 végére az árszínvonal mintegy 20 százalékkal lesz magasabb a négy évvel korábbinál, míg az ezt megelőző időszakban mintegy 15 évet vett igénybe, hogy az árak hasonló mértékben emelkedjenek. Mivel a bérek nem tartották a lépést az inflációval, a reálbérek három egymást követő évben csökkentek. 

A HRI előrejelzése szerint a magánfogyasztás az idén 1 százalékkal csökken, s bár a következő évben sikerül megállítani a csökkenést, s pótolják az idei visszaesést, a magánfogyasztás reálértéke még mindig alacsonyabb lesz, mint 2019-ben, a koronavírus-járvány előtti utolsó évben volt. 

Az elkövetkező években a szakképzett munkaerő hiánya valószínűleg meghatározó tényezővé válik egyes ágazatokban, mert évente lényegesen több munkavállaló vonul majd nyugdíjba, mint amennyi fiatal belép a munkaerőpiacra. Ráadásul egyre nyilvánvalóbbak az oktatás hiányosságai, így az újonnan belépő generációk foglalkoztathatósága is egyre nagyobb kihívást jelent.  

Mindent egybe vetve „a német gazdaság ismét Európa beteg embere lett”, figyelmeztetett a HRI elnöke. Németország mostanra magas adóterheléssel sújtott országgá vált, ráadásul az infrastruktúra nagy része leromlott állapotban van. A politikusok jól tennék, ha a gazdaság és a társadalom széndioxid-mentesítését növekedést serkentő gazdaságpolitikával ötvöznék, mert – mint írja - „gazdasági növekedés nélkül az energetikai átállás sem megvalósítható”.