Az ultrahangalapú eszköz a fehér botot egészíti ki, annak mintegy 70 cm-es hatótávolságát 4 méterre növeli, és számtalan sérülést képes megelőzni, amelyeket a látásukban korlátozottak legtöbbször fejmagasságban szereznek.

A készülék a klasszikus echolokáció elvén működik. Egy 40 kHz-es ultrahang-impulzust bocsát ki maga előtt, mintegy 15°-os nyílásszögben. Ez a rövid hangimpulzus a kúpszögön belül lévő objektumokról visszaverődik, az eszköz ezt detektálja, a készülékben található mikrokontroller pedig méri a visszaverődés időtartamát. Az időtartamból a segédeszköz távolságot számol, ez alapján jelez vissza a felhasználónak rezgés vagy csipogás formájában. Ennek üteme a közeli objektumoknál gyorsabb, távolabbiaknál lassabb, így egy meglehetősen intuitív érzékelést tesz lehetővé.

Az alapkészülékhez különböző platformok tartoznak, amelyek között egy mozdulattal válthatunk. Hordható kézfejen, csíptethető kabátszélre, táskaszíjra, valamint rögzíthető a fehér botra is. Az ütésálló Nawent kifejezetten szerethető formára tervezték, a prototípusok egyike például katicabogár-burkolatot kapott, amellyel a gyerekekre is gondoltak az alapító tervezők.