Az Európai Űrügynökség (ESA) nemrég szabad utat engedett saját, Comet Interceptor (romantikus fordításban: Üstökösvadász) nevű küldetésének kivitelezése előtt. A misszió keretében egy, a belső Naprendszerbe éppen belépő kométát kíván meglátogatni a szervezet. A megbízatás végrehajtásáért egy űrhajó és két kisebb űrszonda lesz a felelős. A vállalkozásban részt vevő eszközpark űrbe bocsátására 2029-ben kerülhet sor. A járművek az ESA ARIEL nevű, exobolygókutató teleszkópjával egy rakétára préselve vághatnak majd neki az ismeretlennek.
Ugyan a Comet Interceptor az európai űrhivatal korábbi, Rosetta és Giotto nevű misszióinak sikereire építkezik, ezekhez képest jelentős előrelépést fog jelenteni. A legfontosabb változás az lesz, hogy a másik két kalanddal ellentétben az új küldetés a Naprendszerbe frissen betoppanó és ezért a helyi ökoszisztéma hatásaitól mindezidáig megóvott égitestek összetételét vizsgálhatja majd meg. A rakétától leválva az űrhajó a két szondával a második Lagrange-ponton fog készenlétbe helyezkedni, hogy aztán tanulmányozás céljából a számára kijelölt üstökösre rávethesse magát.
Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy az elemzés célobjektumát csak az űrhajó kitelepítése után fogják megválasztani a misszió koordinátorai, annak identitása egyelőre mindenki számára ismeretlen. Ez amiatt van, mert a földi teleszkópok fejlettségi szintje jelenleg még ott tart, hogy az „új” üstökösöket nagyjából csak a Naphoz való legközelebbi pozíciójuk elérése előtt egy évvel képesek detektálni. Ez az időtartam még mindig túl rövid ahhoz, hogy a semmiből egy dedikált űrmissziót meg lehessen szervezni az égitestekhez, egy, az űrben készenlétben álló laboratóriummal azonban már gond nélkül fel lehet keresni őket.
(Forrás: European Space Agency)
