Mindenkinek bele kell majd adnia az acélipar zöldítésébe

Modern világunk az acéliparra épül, ami az energiaipar után Európa szén-dioxid-kibocsátásának második fő forrása. Jelenleg az európai acélipar - amelyben a termelés még mindig nagyrészt szén felhasználásával történik - az EU teljes üvegházhatású gázkibocsátásának 5,7 százalékáért felelős. Ahhoz, hogy zöldebb alapokra építhessük a jövőnket, az acéliparnak teljesítenie kell az EU, valamint a Párizsi Megállapodás 2015-ben meghatározott célkitűzéseit, miszerint 2030-ig 30 százalékkal kell csökkentenie a kibocsátást, 2050-ig pedig klímasemlegessé kell válnia. E célok elérése nem pusztán anyagi vagy technológiai hatékonyságot igényel, a kérdés az, hogy hogyan lehet mindezt elérni úgy, hogy az iparág ne omoljon össze és ne szökjön az egekbe az acél ára.

Az alapanyagimport megkönnyítésével stabilizálhatók tartósan az építőipari acél nyersanyagárak a Swedsteel-Metecno szerint

A nyersanyaghiány és a kínálat csökkenése okozta válsághelyzetben hosszú távon csak az EU-ba irányuló alapanyagimport feltételeinek könnyítésével orvosolható a drasztikus acél építőanyag-áremelkedés a könnyűszerkezetes acélcsarnokokat gyártó Swedsteel-Metecno szerint. Bár bizonyos építőipari alapanyagok elérhetősége és ára esetében már érezhető némi stabilizáció, az acél alapanyagok ára további 10-15 százalékkal emelkedett az ősz folyamán.

Fontos és nagyon konjunktúraérzékeny ágazat

Az acél- és fémfeldolgozó ipar Németország egyik legrégebbi és termékei felhasználói körét tekintve legmeghatározóbb ágazata. Az ágazatban tevékenykedő kisebb-nagyobb, túlnyomórészt a tulajdonos családok által vezetett cégek mintegy félmillió főt foglalkoztatnak, éves forgalmuk 80 milliárd euró körüli összeget tesz ki. Az előállított termékek felhasználói köre rendkívül széles: az autóipartól a villamos- és építőiparon keresztül a gép- és berendezésgyártókig terjed.

Váltóállítás közben

„Sínen van az acélipar, de most állítjuk a jövőjét meghatározó váltókat! Az ágazati konszernek és vállalatok intenzív erőfeszítéseket tesznek az egyre komplexebb és kihívásokkal teli globális környezetben versenyképességük megőrzése és erősítése érdekében. A változások ugyanakkor újabb lehetőségeket is hordoznak, de az acéliparban rejlő magas potenciálok kiaknázásának alapfeltétele a stabil és tervezhető keretfeltételeket nyújtó politikai szabályozási környezet.”