GyártásTrend: A felnőttkori érdeklődésnek gyakran van gyerekkorból kiinduló gyökere. Nálad ez hogyan alakult, milyen indíttatásból kezdtél el elektronikával foglalkozni?

B. Kiss Bálint: A szüleim mindent megtettek, hogy gyerekként minél több területet felfedezhessek – legyen az képzőművészet, zene vagy műszaki dolgok. Kezdetben a kézművességtől kezdve a zenéig sok mindent érdekelt, kipróbáltam, amit csak tudtam, barkácsolni például imádtam. Az idő múlásával fokozatosan a műszaki területek iránt kezdtem érdeklődni, és a mikro- és monotechnológia terepén „találtam magam”, amikor 2013-ban adódott egy izgalmas lehetőség; részt vehettem a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet nyári táborában. A tábor középiskolásoknak szólt, akik még pályaválasztás előtt álltak. Egy hétig az MFA mikrotechnológia és monotechnológia osztályának részeként különböző kutatásokban és projektekben vettünk részt, felfedeztük a MEMS-szenzorok világát, különös hangsúlyt fektetve a gázérzékelők fejlesztésére. Ez az élmény megerősített abban, hogy a műszaki pályát szeretném választani, különösen a villamosmérnöki terület iránt éreztem a legnagyobb vonzalmat.

GyT.: Fel tudsz idézni olyan momentumot, amikor kezd számodra világossá válni, hogy semmi más nem érdekel olyan erősen, mint az elektronika? Van ilyen pillanat?

B. K. B.: Tizenegy, tizenkét éves lehettem. Édesapám akkoriban szeretett volna készíteni egy metronómot, és ehhez szüksége volt egy áramkörre, amit előtte sohasem csinált. Az áramkör megépítése, az, ahogy egy ilyen eszköz létrejön, lenyűgözött. Az én saját metronómom is elkészült, amit egy kartonlapra terveztem meg, és magam huzaloztam össze, kézzel. 

Az elektronika világában sokszor előfordul, hogy az ember kezdetben olyan projekteken dolgozik, amelyek nem működnek elsőre. 

Ez egy interaktív folyamat, ahol a hibák és kudarcok mindennaposak. Az, hogy mégis kitartottam, és tovább folytattam, a belső motivációm és a környezetem támogatásának eredménye volt. 

A szüleim – akik rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy támogassák az érdeklődésemet – mindig azt mondták, hogy ne adjam fel, és hogy addig csináljam, amíg tényleg sikerrel nem járok.

GyT.: Tinédzserként már saját fejlesztéssel rukkoltál elő, az apaBoarddal.

Mi vezetett odáig, hogy egy teljesen új eszközt fejlessz, mi volt az ösztönzőerő?

B. K. B.: Az apaBoard mint oktatási segédlet megszületésekor az volt a cél, hogy az elektronikával ismerkedő fiataloknak segítsen megérteni ennek a területnek az alapjait, és könnyedén létrehozhassanak működő készülékeket.

Maga a projekt egyébként a Magyar Innovációs Szövetség által szervezett féléves verseny keretei közt valósult meg, melynek során mentori segítséget kaptam, ez adta meg az alapfejlesztés keretét. Az intenzív fél évet egy másfél éves időszak követte; tovább fejlesztettem az eszközt és a hozzá tartozó tananyagot. Az apaBoard maga egyébként egy moduláris eszköz, amely egy 10x10-es nyomtatott áramkörre épült. Az eszköz összeszerelése során már korábban tesztelt és stabilan működő áramköröket használtam fel. Ezeket az áramköröket be- és egymással összekapcsolva létrehozható egy működő eszköz, melyet az előre készített példák alapján már csak programozni kell. 

A versenyen szép sikert értem el, ami számos kaput nyitott meg számomra. Külföldi versenyekre, konferenciákra jutottam el általa, ahol bemutathattam a projektet, illetve idehaza összesen több mint 150 előadást tartottam.

GyT.: Hogyan alakult az utad, a tanulmányi pályád ezt követően?

B. K. B.: A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar villamosmérnöki szakán végeztem, és a duális képzés keretében a Balluff Elektronika Kft.-nél tanulhattam. A cégnél töltött első két félévben a termelési folyamatokban mélyedtünk el, majd egy évig a fejlesztési csoportoknál tanultunk, kiemelten az ipari kommunikációs és szenzorhálózatok témakörben.

A duális képzés során közvetlen kapcsolatba kerültem az iparral, megismerhettem a gyártási folyamatokat, a fejlesztést, és megszerezhettem sok praktikus tudást. Utólag elmondhatom, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati képzés kiemelkedő volt. Kiemelném dr. Vörösházi Zsolt egyetemen végzett oktatói munkáját, aki rendkívül magas színvonalú előadásokat tartott, és akinek témavezetésével készíthettem el én is a szakdolgozatomat.

Az egyetemet és a duális képzést 2019-ben fejeztem be, ugyanakkor a cégnél további lehetőséget adtak a folytatásra, a fejlesztési osztályon helyezkedhettem el. 

Kezdő mérnökként az általam végzett munka fókuszában a méréstechnika állt, amely magában foglalta a méréstechnikai elméletet és ennek gyakorlati alkalmazását, valamint a mérési láncok felépítését és a mérések kiértékelését. Jelenleg az innovációs csoportban dolgozom, előfejlesztési projektekbe kapcsolódva, azokat támogatva. Az utóbbi projektjeim során az áramkörtervezésre is lehetőségem nyílt, beleértve mind a kapcsolás, mind pedig a nyomtatott áramkörök tervezését is.

GyT.: Milyen szakmai irányok érdekelnek jelenleg, merre szeretnél fejlődni?

B. K. B.: Az innovációs csoport, ahol dolgozom, igen sokoldalú szemléletet képvisel. A megközelítés az, hogy kicsit mindenhez kell érteni, de legalább két dologhoz mélyebben is.

Merthogy a munka során egyszerre kell hardvert és szoftvert fejleszteni, a méréstechnikához érteni, szimulációkat végezni. Persze mindenkinek megvan a maga erőssége, de alapvetően át kell látni az összes többi, érintett területet is.

Személy szerint nagyon komfortosan érzem magam ebben a sokoldalú szerepkörben, nincsenek előre kijelölt irányok, ehelyett inkább arra törekszem, hogy mindig olyan területeken dolgozhassak, amelyek valódi érdeklődést váltanak ki belőlem. Emellett az önfejlesztésnek is igen fontos szerepe van ebben az egész folyamatban, hiszen a motivációmhoz vezető út egyfajta önismereti folyamat. Arra törekszem, hogy megtaláljam, mi az, ami valódi örömöt és elégedettséget nyújt számomra. Szeretnék még egy területet kiemelni, ami úgy gondolom, hogy tanács is lehet a feltörekvő fiataloknak; ha sikert szeretnének elérni, akkor a sport nem hagyható ki a számításból, az én életemnek, szakmai karrieremnek is meghatározó kiegészítője.