A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet januári konjunktúra-felmérése során az abban részt vevő vállalatok igen gyönge bizonyítványt állítottak ki, átlagosan 4,2-es osztályzatot adtak a szövetségi kormány gazdaság-politikájának, (egy olyan skálán, ahol az 1-es a legjobb és a 6-os a legrosszabb osztályzat). A kritika a gazdaságpolitika valamennyi területére és a gazdaság valamennyi ágazatára kiterjed; pozitív értékelések ritkán fordultak elő. „A vállalatok jelenleg alig tapasztalnak előrelépést a kulcsfontosságú gazdaságpolitikai kérdésekben” – fogalmazott Klaus Wohlrabe, az ifo kutatásvezetője, megjegyezve, hogy „az ítélet ennek megfelelően negatív”.  

A vállalatok a kormány szociális és nyugdíjpolitikáját értékelték a legrosszabbra, átlagosan 4,6-os osztályzattal. A munkaerőpiac, az ipar, valamint az energia- és klímapolitika területén a 4,1 és 4,2 közötti értékelések csupán „elégségesek”. A kormány valamivel jobban, de még mindig csak kielégítően teljesít a fiskális politika, valamint az infrastruktúra- és digitalizációs politika területén, amelyek 4,0-s osztályzatot kaptak. 

Az egyes ágazatok között alig vannak különbségek, azaz egyikükben sem értékelték pozitívan a kormányzati gazdaságpolitikát. Még a legjobb értékelések is a „kielégítő” tartományban maradnak, megjegyezve, hogy olyan ágazatok vállalatai, mint például a feldolgozóipar vagy a munkaerőpiachoz kapcsolódó szolgáltatások az átlagnál jóval alacsonyabb osztályzatokat adtak. 

A gazdaság szereplői türelmetlenségüknek hangot adva egyértelműen aggodalmukat fejezték ki a gazdaságpolitika legsürgetőbb cselekvési területeivel kapcsolatban. A vállalatok 

• 40,4 százaléka elsősorban a bürokrácia és a szabályozás csökkentését,
• 37,1 százaléka az adó- és illetékreformot szorgalmazza többek között az adócsökkentések és az adórendszer egyszerűsítése révén, 
• 24,6 százaléka a munkaerőpiac anomáliáit és a szakképzett munkaerő hiányát,
• 23,3 százaléka az energiapolitikát, 
• 23,3 százaléka a beruházásokat, a telephelyi tényezőket és az infrastruktúra-fejlesztést 

nevezte meg korrigálandó területként. „A vállalatok most kézzelfogható előrelépést várnak a kulcsfontosságú reformkérdésekben” – mondta Klaus Wohlrabe, hangsúlyozva, hogy „véleményük szerint a puszta bejelentések már nem elegendők.”

Szintén az ifo felmérésében közölt adatok szerint a németországi kapacitások kihasználtsága 2026 januárjában kismértékben, 83,6 százalékra emelkedett, azaz folytatódott a 2025 közepén megindult pozitív tendencia.   „Úgy tűnik, hogy a német gazdaság túljutott a mélypontján és az élénkülés küszöbén kezdetén van. A kapacitáskihasználtsági ráta azonban még mindig több mint két százalékponttal a hosszú távú átlag, az 1991 óta gyűjtött adatok 85,8 százalékos átlagától” – figyelmeztetett Timo Wollmershäuser, az intézet gazdasági előrejelzésekért felelős vezetője. 

Különösen az ipari kapacitás-kihasználtság jóval alacsonyabb, 77,5 százalék, a 83,2 százalékos hosszú távú átlagnál. A feldolgozóiparon belül a legalacsonyabb adatokat januárban a textiliparban (70,3 százalék) és a bőriparban (65 százalék) regisztrálták, míg a legmagasabbakat az autóiparban (82,3 százalék). Az építőiparban a kapacitás-kihasználtság 66,6 százalékos mutatója szintén elmarad a 69,4 százalékos sokéves átlagtól, de ez – tekintettel a téli viszonyokhoz képest is szokatlanul kedvezőtlen időjárásra - az átmeneti csökkenés nem meglepő. A szolgáltatókra számított kapacitás-kihasználási ráta januárban 89,5 százalékon állt, ami meghaladta a hosszú távú 88,7 százalékos átlagot, s – Timo Wollmerthäusert idézve - „összhangban van a szolgáltatók jelenlegi üzleti helyzete túlnyomórészt pozitív megítélésével”. 

Gazdaságpolitikai fordulatot sürget az ipari és kereskedelmi kamara…

Helena Melnikov, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) ügyvezető igazgatója a szövetségi kormány január végén nyilvánosságra hozott éves gazdasági jelentésére adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „Németország növekszik, de az túl lassan megy végbe. Kihívásainkat tekintve a 2026-ra jelzett minimális gazdasági növekedés elkeserítő jelzés, s messze elmarad attól, amit országunk el tudna érni. Ez nemzetközi összehasonlításban is riasztó: 2019 óta, a koronavírus-járvány előtti évben a globális gazdaság 19 százalékkal, az Egyesült Államokban 15 százalékkal, Olaszországban pedig 6 százalékkal nőtt. Ezzel szemben Németország mindössze 0,2 százalékos növekedést ért el, ami hét év óta gyakorlatilag semmilyen növekedést nem jelent.

A középpontban a gazdasági növekedésnek kell állnia. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az infrastruktúra-gyorsítási terveket nem szabad ismét eltorlaszolni az állami felelősségek körüli apró-cseprő vitákkal. Az energia- és munkaerőköltségek versenyképességet javító reformokat is kivétel nélkül végre kell hajtani. A kormánynak minden területen növelnie kellene ambícióit. Ez vonatkozik a régóta esedékes bürokrácia- és adócsökkentésekre is. Ezeket a feladatokat most el kell Németországban végezni, hogy jobban tudjunk reagálni a geopolitikai fejleményekre. 

Németország és Európa továbbra is nagymértékben függ a harmadik országoktól. Vállalataink ezt nap mint nap megtapasztalják a nyersanyagok, a félvezetők és az informatikai szolgáltatások tekintetében. Miközben a geopolitikai feszültségek és a gazdasági kényszer fenyegetése alapjaiban rengeti meg külkereskedelmünket, az EU vegyes jelzéseket küld: Az EU-Mercosur megállapodás késedelme visszaveti Európa cselekvőképességét és hitelességét a kereskedelmi partnerek előtt. Másrészt biztató, hogy megállapodtak az Indiával kötendő új szabadkereskedelmi megállapodás kulcsfontosságú elemeiben. Az EU-nak továbbra is szorgalmaznia kell az új kereskedelmi megállapodások megkötését, és globálisan megbízható kereskedelmi partnerként kell újrapozícionálnia magát. Indián kívül sürgősen előrelépésre van szükségünk Indonéziával, Malajziával, Thaifölddel és az Egyesült Arab Emírségekkel is.”

…a nagy- és külkereskedők csúcsszerve…

A Német Nagy- és Külkereskedők Szövetsége (BGA) a 2025. évi külkereskedelmi adatok alapján elismerte, hogy „tagadhatatlanok a német exportágazat tartós strukturális gyengeségei. A hatalmas kihívások – köztük az egyre protekcionistább amerikai vámok, a folyamatos geopolitikai feszültségek, a törékeny ellátási láncok és a gyenge globális gazdaság – ellenére a német exportcégek ismét bebizonyították figyelemre méltó alkalmazkodóképességüket. Ez a rugalmasság azonban nem fedheti el azt a tényt, hogy a stagnálás önmagában nem fogja ellensúlyozni a nemzetközi piaci részesedés folyamatos csökkenését.” 

Az exportágazat továbbra is a németországi növekedés és foglalkoztatás stabilitásának kulcsfontosságú horgonyát képezheti. „De ehhez végre aktív támogatásra van szükség a politikailag mellékes szemlélődés helyett” – fogalmazott Dirk Jandura, a BGA elnöke.  

A német export értéke 2025-ben mindössze 1, míg az import ennél jelentősebb mértékben, 4 százalékkal bővült. „Ez azt jelenti, hogy az export egyre inkább elveszíti a német gazdaság növekedési motorjának szerepét”, mondta Jandura. S „míg ismét elkerültünk egy hatalmas összeomlást, ami a külkereskedelem rugalmasságát mutatta, a valódi fellendülésnek nincs jele. … A globális versenyben a stagnálás visszaesést jelent. A keretfeltételek kézzel-fogható javulása nélkül a nemzetközi piaci pozícióvesztés folytatódni fog.” 

A BGA elnöke szerint „az exportágazatra nehezedő folyamatos nyomás okai már régóta ismertek, de politikailag még mindig nem foglalkoznak velük. Exportőreink egyszerre küzdenek a növekvő kereskedelmi akadályokkal, a geopolitikai kockázatokkal, a sok globális piacon tapasztalható gyenge kereslettel és a folyamatosan növekvő szabályozási terhekkel – különösen Európából. Ehhez járulnak még a magas energiaárak, a bonyolult jelentéstételi követelmények és a német érdekek lassú kereskedelempolitikai támogatása. 

Amire most szükség van, az a gazdaságpolitika egyértelmű irányváltása: kevesebb bürokrácia, gyorsabb engedélyezés, versenyképes energiaárak és aktív, stratégiai kereskedelempolitika, amely új piacokat nyit a meglévők korlátozása helyett. A politikusoknak végre eredményeket kell felmutatniuk – Berlinben és Brüsszelben egyaránt. Csak így biztosítható Németország nemzetközi versenyképessége és a külkereskedelem fenntartható növekedési pályára állítása” – figyelmeztetett a nagy- és külkereskedők vezető reprezentánsa. 

…és a kutatási és innovációs tanácsadói testület

A szövetségi kormány mellett működő kutatási és innovációs szakértői bizottság (EFI) február 11-én nyilvánosságra hozott éves jelentésében elismeri a német innovációs és kutatási politika terén elért haladást, de – mint Sebastian Bolay, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) szakértője fogalmazott -, „a bizottság jelentése világossá teszi, hogy Németország innovációs motorja döcög. Ennek következményeit nap mint nap látjuk a vállalkozásokban: a DIHK üzleti felmérései azt mutatják, hogy a vállalatok kutatás-fejlesztési beruházási tervei évek óta az átlag alatt vannak. Jelenleg ezen felmérések szerint a vállalatok harmadának sincs terve Németországban termék-innovációkba való befektetésre. Ez azzal fenyeget, hogy tovább romlik a német gazdaság versenyképessége.” … Pedig „a vállalatokon belüli kutatás és fejlesztés kulcsfontosságú előfeltétele annak, hogy a globális piacokon versenyelőnyben maradjunk. 

Ezért sürgősen szükségünk van az innovációs tevékenység gyorsítására. A High-Tech Agenda ígéretes javaslatokat fogalmaz meg ezen a téren; a szövetségi kormánynak most gyorsan végre kell hajtania azokat. Továbbá a politikai döntéshozóknak el kell távolítaniuk az innováció strukturális akadályait. Ez magában foglalja például az innovációs folyamatban lévő bürokratikus akadályok csökkentését, … valamint a koalíciós megállapodásban bejelentett szellemi tulajdonstratégia gyors végrehajtását. Csak így tehetjük Németországot ismét dinamikus innovációs központtá.”

„Behúzott kézifékkel nem fogunk kijutni a válságból”

Az ipari és kereskedelmi kamarák 26 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat megkérdezésén alapuló év eleji konjunktúra-felmérése szerint a német gazdaság továbbra is strukturális problémákkal küzd. Ez még akkor is így van, ha – mint a felmérés eredményeit összegző kamarai szakértők fogalmaztak – „egyes ágazatokban vannak reménysugarak”. Ezt megváltoztatandó Helena Melnikov, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) ügyvezető igazgatója ismételten megfogalmazta azt a már többízben megfogalmazott követelést, miszerint „2026-nak a valódi reformok évének kell lennie”.

„A növekvő globális gazdaság és a például a biztonságra és védelemre megnövelt kormányzati kiadások enyhe lendületet kölcsönöznek egyes ágazatoknak. Ennek azonban nincs szélesebb körű hatása” – fogalmazott az ügyvezető igazgató. „Ez különösen aggasztó az alapvető gazdasági átrendeződés idején. A nemzetközi verseny fokozódik. Sokkal keményebben kell dolgoznunk, hogy megőrizzük pozíciónkat.” 

A felmérés során az abban résztvevő vállalatoknak csupán az egy negyede értékelte jónak a maga üzleti helyzetét, míg egy másik negyede rossznak tartja azt. A szövetségi kormány által kilátásba helyezett reformok ellenére a kilátások csak marginálisan optimistábbak, mint a legutóbbi, őszi felmérés során voltak; minden negyedik vállalat a gazdasági helyzet romlására számít. 

„Ezen adatok alapján 2026-ban gyönge”, (a szövetségi kormánnyal egyetértve – J. I.) „egy százalékos gazdasági növekedésre számítunk, s az is nagyrészt a statisztikai és naptári hatások következménye” – magyarázta az ügyvezető igazgató. Aki szerint „ez messze nem elegendő; a versenytársaink dinamikusabbak. Mindenkinek, aki biztosítani akarja a jólétünket, most következetesen a telephelyi tényezőkön kell dolgoznia.” 

A DIHK év eleji előrejelzése: a GDP, az állam fogyasztási kiadásai, a beruházások és az export bővülése meghaladja a múlt évit 

A vállalatok nemcsak a ciklikus kockázatokat, például a gyenge belföldi keresletet (59 százalék) említik üzleti kockázatként, hanem olyan strukturális tényezőket is, mint a megnövekedett munkaerőköltségek (59 százalék), a bizonytalan gazdaságpolitikai feltételek (58 százalék), valamint a magas energia- és nyersanyagárak (48 százalék). 

„A német kormány reform- és segélycsomagokat jelentett be, de eddig ezekből kevés érzékelhető a vállalkozásokban. Behúzott kézifékkel nem fogunk kilábalni ebből a pangásból” – figyelmeztetett az ügyvezető igazgató. Aki szerint „magasabb sebességbe kell kapcsolnunk és fokoznunk kell a tempót: csökkentenünk kell a bürokráciát, csökkentenünk kell a munkaerő- és energiaköltségeket, és biztosítani kell a megbízható szabályozást. Ez bizalmat épít és felszabadítja a beruházásokat.” 

Ez idő szerint a vállalatok kevesebb mint negyede (23 százalék) tervezi beruházásai növelését, míg közel egyharmaduk (31 százalék) azok csökkenését valószínűsíti. „Ez nem fogja áthidalni a meglévő szakadékot: a magánberuházások 11 százalékkal a járvány előtti szint alatt vannak” – mondta Melnikov. A beruházások elsősorban a pótlásra (66 százalék) és a racionalizálásra (34 százalék) összpontosulnak, míg az innováció és a kapacitásbővítés továbbra is csak kisebb szerepet játszik. 

A vállalatok foglalkoztatási tervei továbbra is rendkívül óvatosak: a vállalkozások negyede (23 százalék) létszámcsökkentésre számít, míg létszámbővítést csak 12 százalékuk tervez. „Ezek a gyenge foglalkoztatási tervek a munkaerőpiacot is megterhelik. Tizenegy év óta először több mint hárommillió embert tartanak nyilván munkanélküliként. Már pedig a vállalatok jelenlegi foglalkoztatási tervei alapján nem várható e trend gyors megfordulása” – mondta Melnikov. 

Az exportra vonatkozó várakozások reménysugarat hordoznak magukban. A kereskedelempolitikai zűrzavar ellenére a vállalatok 22 százaléka, három százalékponttal több, mint a legutóbbi, őszi felmérés során, arra számít, hogy az export a következő tizenkét hónapban növekedni fog. Csökkenést 22 százalék vár, ami szintén kedvezőbb a legutóbbi felmérés 29 százalékos mutatójánál. 

„Az Európai Unió azon erőfeszítése, hogy több szabadkereskedelmi megállapodást kössenek, valamivel több optimizmust generál az exportáló ágazatokban. A verseny azonban továbbra is nagy és a bizonytalanságok továbbra is jelentősek. Tekintettel a kihívásokkal teli nemzetközi környezetre, a német kormánynak sürgősen cselekednie kell. Ahhoz, hogy a megállapodások valóban segítsenek, Németországnak vonzó és hatékony üzleti helyszínnek kell lennie. Ehhez nem elegendőnek a kisebb reformok. 2026-nak a valódi reformok évének kell lennie”, figyelmeztetett az ipari és kereskedelmi kamarák vezető tisztségviselője.

Az iparszövetség csatlakozik a kamarák reformköveteléseihez

A Német Ipari Szövetség (BDI) a gazdaságpolitikával szembeni követelései újabb, év eleji megfogalmazásakor az energiaköltségek, a bürokrácia és a munkavégzéshez kötődő költségek csökkentését, a beruházások és a szabadkereskedelem növelését, valamint a szakképzett munkaerő létszámának növelését fogalmazta meg a legfőbb célkitűzések sorában. 

A feldolgozóipari termelés alakulása Németországban ( 2021 és 2025 között)

A szakmai szövetségek csúcsszerve követeléseit szemléletes formában igazolja az a grafikon, amely részint – a bázist 100-nak véve – a feldolgozóipari termelés 2021 óta végbe menő változását, részint egy-egy kéthónapos időszak ipari termelése az előző év azonos időszakához mért változását mutatja. 

Az EY tanácsadói szolgálat a kamarai konjunktúra-jelentéssel azonos napon nyilvánosságra hozott adatai szerint a német ipari vállalatok tavaly mintegy 124,1 ezer munkahelyet szüntettek meg. Azaz folytatódott az előző év negatív tendenciája, amikor 56 ezer ipari munkahely szűnt meg. 

A 2019. évihez, a világjárvány előtti „utolsó békeévhez” képest még markánsabb a visszaesés: azóta 266,2 ezerrel, azaz 5 százalékkal csökkent az ipari munkahelyek száma. Ezen belül tavaly csak az autóiparban közel 50, 2019 óta pedig mintegy 111 ezer munkahely szűnt meg, ami 13 százalékos csökkenést jelent.Az általános trenddel ellentétben a vegyiparban és a gyógyszeriparban, valamint az elektrotechnikai szektorban a foglalkoztatás három, illetve két százalékkal nőtt. 

A jelenlegi leépítések oka az árbevétel gyönge alakulása. Az EY elemzése szerint az ipari vállalatok árbevétele – az inflációt figyelmen kívül hagyva - tavaly 1,1 százalékkal csökkent, az előző évi 3,5 százalékos visszaesés után. Az autóipari, a papíripari és a textilipari vállalatok tavaly különösen rosszul teljesítettek, az árbevétel-kiesés mindhárom ágazatban kb. 3 százalék körül alakult.  

Az EY adatai szerint az ipari vállalatok csődjeinek száma tavaly 2013 óta a legmagasabb szintre emelkedett.Januártól novemberig mintegy 1480 csődeljárást indítottak, ami tizenegy százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. „A német ipar mély válságban van” – fogalmazott Jan Brorhilker, az EY szakértője. „A további munkahelyek elvesztésének megakadályozásához valódi és jelentős fellendülésre lenne szükség.”

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock