Egy, a DPA hírügynökség április végén nyilvánosságra hozott összeállítás idézi Katharina Utermöhl, az Allianz vezető közgazdásza véleményét, aki szerint ha megszűnnének az Oroszországból érkező energiaszállítások, az idén 0,9 százalékra mérséklődne a gazdasági növekedés üteme, ám a következő évben 1,4 százalékkal már maga a gazdasági teljesítmény is visszaesne.   

Marc Schattenberg, a Deutsche Bank Research közgazdásza és munkaerőpiaci szakértője szintén az orosz energiaembargó lehetőségére figyelmeztetett. „Az EU és Németország részéről a gázvásárlás leállításáról még nem született döntés, de nem lehet kizárni a megszakítást Oroszország részéről”, mondta a szakértő, emlékeztetve arra, hogy Oroszország Lengyelország és Bulgária irányában április 28-án elzárta a gázcsapot. 

Az energiaimport leállásának veszélyeire figyelmeztetők táborához Fritzi Köhler-Geib, az Újjáépítési Hitelintézet (KfW) vezető közgazdásza is csatlakozott. „Energiaembargó nélkül a német gazdaság érezhető módon még az idén is növekedhet. De tekintettel a jelentős lefelé mutató kockázatokra, a dolgok másképp is alakulhatnak" – figyelmeztetett az állami fejlesztési bank szakértője. 

Veronika Grimm, a neves közgazdász professzorokból álló független szakértői tanács tagja nem kevésbé sötét felhőket lát a német gazdaság egén. Mint fogalmazott, „az energiaárak várhatóan magas szinten maradnak. Ami hosszú távon komoly kihívást jelent a versenyképességre.” Majd hozzátette, hogy Németországban oly mértékben fel kell gyorsítani a megújuló energiák termelését szolgáló beruházásokat, ahogy az csak lehetséges. 

Energiaválság, infláció, csökkenő reálbérek 

Fritzi Közler-Geib, a KfW szakértője már idézett szakértője szerint a magas energiaárak jelentős gazdasági kockázatokkal párosulnak. „Az emelkedő energiaárak márciusban rekordszintű inflációhoz vezettek, és csökkentik a vásárlóerőt" – mondta, hozzátéve, hogy a reálbérek a tartósan magas infláció miatt idén várhatóan csökkennek. „A háztartások még soha nem voltak ennyire pesszimisták, mint most. A fogyasztás komoly visszaesésére számítunk" - mondta Katharina Utermöhl. „A probléma némi fáziskéssel a munkaerőpiacot is sújtani fogja, amit pedig eddig nagyrészt megkímélt.” Ezzel Marc Schattenberg, a Deutsche Bank szakértője is egyetért, aki szerint legkésőbb akkor, amikor az orosz gázszállítások megszakadnak, véget ér a német munkaerőpiac kedvező fejlődése. 

„Függetlenül attól, hogy Oroszország leállítja-e a gázszállítást vagy a Nyugat rendel el embargót – az súlyos következményekkel járna a német gazdaságra, a munkahelyekre és a jólétre” - mondta Jörg Hofmann, az IG Metall, az ország, s egyben Európa legnagyobb ipari szakszervezetének elnöke a Rheinische Post napilapnak adott interjúban. Hofmann szerint „az áram- és fűtési költségekre felső korlátot kellene szabni: az árakat évi 8000 kilowatt-óráig kellene korlátozni, és csak afelett kellene a piaci árat érvényesíteni" . 

Az Augsburger Allgemeine című napilapban hasonlóan nyilatkozott Frank Werneke, a közalkalmazottakat és közszolgáltatásban foglalkoztatottakat tömörítő ver.di szakszervezeti egyesülés elnöke, aki szerint „szükség lenne egy államilag garantált gázárbefagyasztásra, a 2021-es szinten, például 12 ezer kilowattóra mennyiségre", ami egy négyfős átlagos háztartás fogyasztásának felel meg.  

A közelmúltban a vállalatvezetők arra szólították fel a politikusokat, hogy azok gondolkodjanak el a gázveszélyhelyzeti terv „fordított sorrendben” történő végrehajtásáról és szükség esetén először a magánfogyasztókat, s az ipart csak ezt követően kapcsolják le az energiaszolgáltatásról. 

Michael Ebling (SPD), Mainz a városi kommunális szolgáltatók szövetsége (VKU) elnöki tisztségét is ellátó főpolgármestere szerint a jogi helyzet egyértelmű. A háztartások és a szociális intézmények védett fogyasztók, ezért első helyen az ő gázellátásukról kell gondoskodni. „Ugyanakkor … egy elhúzódó gázhiány esetén már most fel kell készülni az ellátási helyzet masszív romlására”, kidolgozva egy hosszabb gázhiány esetén alkalmazandó energiatakarékossági tervet, melyhez a kereteket a politikának és a Szövetségi Hálózati Ügynökségnek kell megteremtenie. „Az energiaszolgáltató vállalatoknak, az iparnak és a fogyasztóknak fel kell tudni készülniük erre. Szükség esetén képesnek kell lennünk arra, hogy bölcsen mérlegeljünk és rugalmasan cselekedjünk", fogalmazott a VKU elnöke. 

A fogyasztóvédők szempontjából sem szabad megkérdőjelezni a magánháztartások jogi védelmét. Thomas Engelke, a Német Fogyasztó-védelmi Szervezetek Szövetsége (vzbv) energia- és építőiparért felelős részlegvezetője a Funke médiacsoportnak nyilatkozva elmondta: „Ellátási szűk keresztmetszetek esetén a magánháztartásokat, mint ún. védett fogyasztókat továbbra is biztonságosan el kell látni földgázzal és más energiákkal. , mint úgynevezett védett fogyasztók."

A szakértők által jelzett veszélyek egy amúgy is kimondottan nehéz szakaszban érték a német gazdaságot: megszakadtak és súlyos ellátási nehézségekhez vezetett a Kínával kiépült szállítási láncok, még mindig vannak a koronavírus-járvány nyomán kialakult zavarok, súlyos hiány van a szakképzett munkaerőből és a válság okozta áremelkedések. Fennáll a munkahelyek megszűnésének veszélye, és a mindennapi szükségletek ellátása is sérülhet. A német gazdaság és társadalom közös, kiemelt jelentőségű feladatává vált az energiával való fokozott takarékosság.

Kormányzati törekvések az orosz földgáztól való függetlenedés felgyorsítására

Egy, a DPA hírügynökség rendelkezésre álló törvénytervezet megállapítása szerint „Németország kevés lehetőségeinek egyike arra, hogy rövid időn belül további gázmennyiséget szerezzen be a világpiacon, a cseppfolyósított földgáz (LNG) vásárlása". A hírügynökség értesülése szerint a szövetségi gazdasági minisztérium a környezetvédelmi és az igazságügyi minisztériummal közösen kidolgozta és tárcaközi egyeztetésre benyújtotta az észak-németországi LNG-projektek megvalósításának felgyorsításáról szóló előterjesztést. 

Az ún. LNG-gyorsító törvény hátterében az Ukrajna elleni orosz agresszió áll, amely nyomán számottevő mértékben súlyosabbá vált az energiapiacok helyzete. Az engedélyezési folyamatok tervezett felgyorsítása összhangban van a szövetségi kormány általános politikájával, melynek célja a kiemelt projektek tervezési folyamatainak felgyorsítása. 

Németország mindenképp csökkenteni akarja az orosz földgáztól való függőségét, miután a Lengyelországba és Bulgáriába irányuló gázszállítások befagyasztása tovább növelte az egy hasonló hirtelen lépéssel szembeni félelmet. Az előterjesztés szerint „kivételes helyzet van”, s ez különleges intézkedéseket igényel. 

Ezek keretében az engedélyező hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy különleges feltételek mellett ideiglenesen felfüggesszenek bizonyos előírásokat, pl. a környezetvédelmi hatásvizsgálatokban. A törvényt az úszó és szárazföldi LNG-importterminálokra kell alkalmazni, amelyeket gyorsabban kell engedélyezni és üzembe helyezni. Mindkét változat speciális infrastruktúrát igényel, így csatlakozni kell a földgázvezeték-hálózathoz, és bizonyos esetekben a kikötői létesítményeket is ahhoz kell igazítani. A helyhez kötött létesítményekkel ellentétben az úszó tároló és az újragázosítási egységek (Floating Storage and Regasification Units - FSRU) gyorsabban telepíthetők lesznek.

Az LNG a hajóval történő szállítás céljából cseppfolyósított földgáz. A német partokhoz való megérkezés után azt újra gázosítani kell, hogy aztán csővezetéken keresztül tovább lehessen szállítani.

Kormányzati források szerint a Szövetségi Gazdasági és Klímavédelmi Minisztérium (BMWK) három úszó terminálról írt alá bérleti szerződését. Ezek értelmében a bérbeadást magáncégek látják el. Ugyanezen forrás szerint folyamatban vannak egy negyedik úszó terminál tervéről folyó tárgyalások is. Mindent egybe vetve a szövetségi kormány az elkövetkező tíz évben akár hárommilliárd eurót is kész erre a célra fordítani. 

A DPA hírügynökség által idézett dokumentum külön megemlíti a Schleswig-Holstein tartományban lévő Brunsbüttelt és az alsó-szászországi Wilhelmshavent, melyek mind úszó, mind szárazföldi LNG-létesítmények telephelyeként jönnek szóba. Rajtuk kívül más telephelyek is szóba jöhetnek. „Az, hogy az egyes helyszíneket ezután megvalósítják-e, különböző jogi, műszaki és gazdasági tényezőktől függ" – olvasható a DPA által ismertetett dokumentumban. Konkrétan a Mecklenburg-Elő-Pomerániában lévő Rostock és az  alsó-szászországi Stade neve már korábban szóba került. 

Olaf Lies (SPD), Alsó-Szászország energiaügyi minisztere úgy látja, hogy az LNG-terminálokra vonatkozó tervezett gyorsítási törvény „nagyon jó alapot" biztosít a projektek megvalósításához. „Most meg kell mutatnunk, hogy új német tempóval gyorsan ellen tudunk állni Oroszország energiapolitikai szorításának" - mondta Lies egy, a DPA-nak adott nyilatkozatában. Mint fogalmazott, gyorsított eljárásokra van szükség ahhoz, hogy az energia-ellátásban is fordulatot lehessen elérni. Az LNG kiépítésének felgyorsításáról szóló törvény a folyamatban lévő további, az eljárások gyorsításáról szóló törvényhez is mércét fog szabni, legyen szó akár a szárazföldi és tengeri szélenergiáról, a napenergia hasznosításáról és a szükséges villamosenergia-hálózatok bővítéséről.

Michael Kruse, az FDP parlamenti frakciójának energiapolitikai szóvivője „régóta várt áttörésként" méltatta a terveket. "Az úszó terminálok helyszíneinek kiválasztásával megteremtjük a jogi keretet ahhoz, hogy még ebben az évben az északnémet kikötőkön keresztül LNG-t tudjunk kirakodni" - mondta a kormánypárti képviselő, ugyancsak a DPA hírügynökségnek adott nyilatkozatában.  

A miniszter szerint csökkent az energiafüggőség 

Robert Habeck zöldpárti gazdasági és klímavédelmi miniszter egy, az energiabiztonságról szóló kormányjelentés május 1-jei bemutatásakor adott nyilatkozata szerint „Németország gyorsan csökkenti energiafüggőségét Oroszországtól, és szélesebb alapokra helyezi energiaellátását. "A kőolajtól való függés 12 százalékra esett vissza, a szénnél ez 8, a gáznál 35 százalék. 

Az első hasonló, március 25-i jelentés óta további lépések történtek, mondta a miniszter. „Az elmúlt néhány hétben az összes érintett szereplővel együtt további intenzív erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy kevesebb fosszilis tüzelőanyagot importáljunk Oroszországból, és szélesebb alapokra helyezzük az ellátást". 

A gazdasági tárca szerint az orosz gáztól való függetlenség csak "nemzeti erőfeszítéssel érhető el". Számos szereplő – szövetségi, állami, helyi hatóságok, vállalatok és magánháztartások – egyidejű, sok lépésére van szükség. A szövetségi kormány az érintett szövetségi államokkal szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy Németországban már 2022-ben és 2023-ban üzembe helyezzenek több úszó cseppfolyósgáz-terminált.

Minden lépés „hatalmas közös erőfeszítést igényelt minden szereplőtől, és olyan költségeket is jelent, amelyeket a gazdaság és a fogyasztók is megéreznek" - mondta a zöldpárti politikus. „De szükség van rájuk, ha nem akarunk nyitottak lenni Oroszország zsarolására.” Mindezen lépésekre mindig a megújuló energiák terjeszkedésének felgyorsulásával és az energia-megtakarításban való nagyobb előrelépéssel összefüggésben kell gondolni. „A felgyorsított energiaátállás a jövő olcsó, független és biztonságos energiaellátásának a záloga."

Enyhült az alapanyag- és előgyártmány-hiány

Mindeközben jó hír, hogy a német iparban enyhülni látszik az alapanyag- és előgyártmány-hiány. A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet felmérése szerint áprilisban a vállalatok „már csak” 75 százaléka panaszkodott az alapanyag- és előgyártmány-ellátottságban tapasztalható szűk keresztmetszetekre és nehézségekre, miközben márciusban ez az arány még meghaladta a 80 százalékot. Klaus Wohlrabe, az intézet kutatásvezetője szerint a javulás ellenére „sem beszélhetünk a feszültségek átfogó enyhüléséről. Az ukrajnai háború mellett Kínára is egyre gondterheltebben tekintünk.”  

Áprilisban a legsúlyosabban, 91,9 százalékos arányban az adat-feldolgozó berendezések gyártóit érintette az anyaghiány, de az alapanyag- és előgyártmány-hiány által sújtott vállalatok aránya a német exportban meghatározó szerepet játszó autóiparban (89,1 százalék), a villamos felszerelések és berendezések gyártásában (86,2 százalék) és a gép- és berendezésgyártók körében is (84,3 százalék) is jóval meghaladja a 75 százalékos feldolgozóipari átlagot. "Egyelőre semmi jele annak, hogy az elkövetkező hónapokban számottevően javulna a helyzet”, mondta Klaus Wohlrabe, az Ifo kutatásvezetője. 

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock.