Az Apulum márkanév Európa-szerte ismerősen csenghet azoknak, akik kedvelik a minőségi porcelángarnitúrákat. 40 év sikere és a minőségi porcelánok iránti növekvő kereslet arra sarkallta a manufaktúrát, hogy a legújabb automatizálási technológiákat segítségül hívva tegye hatékonyabbá termelését. A választás a Fanuc robotokra esett, hogy biztosítsák a folyamatosan magas minőséget a legnagyobb pontosságot igénylő munkafázisokban, kiegészítve a kézi megmunkálást.
„A robotok alkalmazásával számunkra a legnagyobb előnyt nem a felgyorsult termelés jelenti, hanem a gyártási selejtek radikálisan lecsökkent száma. Fontos, hogy ne csökkenjen a profit amiatt, hogy a gyártósorról eladhatatlan, selejtes termékek kerülnek le. A Fanuc segített, hogy 15 százalékról 3-ra csökkentsük a selejtes termékek arányát, javítva a termelésünk minőségét és a jövedelmezőséget” – mondta el Alvaro Santini.
A minőségjavulás igazolta a robotokat
Természetesen a robotok integrálása nem volt kihívások nélküli. A mérnököknek sokat kellett finomítaniuk a beállításokon, míg a robotokat a már meglévő gépi rendszerekbe tudták illeszteni, és az sem volt egyszerű feladat, hogy az idős iparos munkásokkal elfogadtassák az új „jövevényeket”. Később azonban, amikor a termelés már hosszú ideje olajozottan ment az új rendszer szerint, még azok is elismerték a robotokat, akik eleinte ellenük voltak, és belátták, hogy az Apulum soha nem lett volna képes ilyen sokrétű, egyben magas minőségű termékeket gyártani az automatizált megoldások nélkül.
A Fanuc szakemberei kiemelik azt is, hogy a gyártásautomatizálás igénye nem minden esetben a gyártói oldalról eredeztethető, hanem a megrendelőtől is. A kulcsindíték például az Apulum döntése mögött olyan hosszú távú és nagy volumenű megrendelések teljesítése volt, amelyek kikötik a konzisztens, kimagasló minőséget, és ennek teljesítésére a robotizálás a legjobb megoldás.
A robotok termelésbe való integrálása nem jelenti azt, hogy az Apulum a jövőben nélkülözni fogja az emberi munkaerőt. Sőt, ellenkezőleg: a robotizálásnak köszönhetően a cég jövője stabil, ami lehetővé tette, hogy egy második gyárat is nyissanak. Ahogyan Santini fogalmaz: „A porcelángyártás olyan, mint az autópálya. A szélső, lassú sávban közlekednek a kis megrendelésre gyártó kézművesek. Középen haladnak a közepes megrendelésekre termelők, kombinálva a kézi és az automata megoldásokat, a leggyorsabb sávban pedig azok haladnak, akik a legkomolyabb súlyt fektetik a robotizált megoldásokra. De a robotok csak üres porcelánvázak, emberekre van szükségünk, hogy megtöltsük őket értelemmel.”
