2030 már túl közel van
„Energiafordulat 2030” című előadáscímet Kéri András rögtön pontosította: szerinte helyesebb 2040-ről beszélni, hiszen 2030 energetikai szempontból már szinte „holnapután” van. Ami addig megtörténik, annak jelentős része a jelenlegi folyamatokból már látható, az igazán nyitott kérdések inkább a következő évtizedre vonatkoznak – mondta.
„A jövőt rendszerint a múlt folyamataiból próbáljuk levezetni, gyakran úgy, hogy egyszerűen meghosszabbítjuk a már látható trendeket. Az energetikában azonban ez különösen félrevezető lehet, mert miközben a hagyományos erőművi technológiák fejlődése sokszor viszonylag egyenletes, az új technológiák terjedése ennél jóval gyorsabb lehet” – mondta Kéri.
A napenergia után jöhet a szél
Európában az elmúlt 25 évben jelentősen nőtt a nap- és szélenergia szerepe, Magyarországon pedig különösen a napenergia térnyerése volt látványos az elmúlt években. A szélenergia Magyarországon eddig jóval kisebb lehetőséget kapott, az előadó szerint azonban ezen a következő időszak változtathat.
Kéri kiemelte, a szélenergiával kapcsolatban nem az a kérdés, érzünk-e szelet a Deák Ferenc téren. A bemutatott szélpotenciál-térkép alapján a modern szélerőművek szempontjából releváns magasságban Magyarország jelentős részén megfelelőek az adottságok.
Különösen kedvező a Kisalföld, de nem kizárólag ott vannak szélerőművek telepítésére alkalmas területek. Az új beruházások egyik fontos sajátossága az előadás szerint inkább az, hogy piaci alapon kell működniük. A beruházónak kell finanszíroznia az erőművet, biztosítania a területet, kiépítenie a szükséges hálózati kapcsolatokat és kapcsolódó infrastruktúrát. Az előadó ezt fontos különbségként emelte ki a korábbi napenergiás támogatási rendszerhez képest. Érvelése szerint ilyen körülmények között érdemes a piacra bízni annak eldöntését, hol életképes egy beruházás: ha a fejlesztő megfelelő finanszírozást talál hozzá, vállalja a kockázatot és saját tőkéjét teszi bele, meg kell adni számára a lehetőséget a beruházásra.
A szél- és napenergia ráadásul az előadásban bemutatott adatok szerint részben kiegészítik egymást: a naperőművek a hosszabb nappalok idején termelnek többet, miközben a szélenergia télen és éjszaka is nagyobb szerepet kaphat. Az előadó ezért úgy vélte, a két technológiára egymást kiegészítő rendszerként érdemes tekinteni.
Az előadó szerint hasonlóan gyors változás zajlik az akkumulátoros energiatárolásban. Az új tárolókat folyamatosan helyezik üzembe, miközben a vállalatok saját felhasználásra is vásárolnak akkumulátoros rendszereket. Kéria következő egy-két évben ezen a területen további gyors növekedésre számít, amely tendenciát nem csak az új beruházások, hanem a technológia fejlődésének és olcsóbbá válása is segíti.
A következő nagy lépés a villamosítás
Az előadás egyik központi gondolata az elektrifikáció, vagyis a jelenleg más energiahordozókkal működő folyamatok villamosítása volt. Kéri szerint az épületek, az ipar és a közlekedés energiafelhasználását vizsgálva az látszik, hogy számos területen a szükséges technológia már rendelkezésre áll. Vannak ugyan olyan folyamatok – például egyes magas hőmérsékletű ipari technológiák vagy a repülés –, ahol a megoldások még nem kiforrottak, sok más esetben azonban már nem technológiai akadályról van szó.
Különösen nagy átalakulást vár az előadó a közlekedésben. Míg 25 évvel ezelőtt az elektrifikált közlekedés elsősorban a vasutat, a villamost és a trolibuszt jelentette, ma már a személyautók és az áruszállítás villamosítása is reális lehetőség. Az előadás szerint az elektromos kishaszongépjárművek már Budapesten is egyre gyakrabban jelennek meg, és a nagyobb vállalatok is alkalmazzák őket.
A váltás mellett nem kizárólag kibocsátási érvek szólnak. Az elektromos járművek alacsonyabb üzemeltetési költsége és az energiaárak kisebb volatilitása is fontos tényező lehet. Az előadó szerint a fosszilis energiahordozók nemzetközi árai jelentős kitettséget jelentenek, ezért az elektrifikáció energetikai és gazdasági kockázatcsökkentést is jelenthet.
Más energiaforrás, nagyobb hatékonyság
Az elektrifikáció jelentősége az előadás szerint abból is következik, hogy számos elektromos technológia hatékonyabban használja fel az energiát fosszilis megfelelőjénél. Példaként Kéri a hőszivattyút és az elektromos hajtást emelte ki: az előbbi a felhasznált villamos energia többszörösének megfelelő hőenergiát képes biztosítani, míg az elektromos hajtás energiahatékonysága lényegesen magasabb a belső égésű motorénál.
Ezért a villamosenergia-felhasználás arányának növelése az előadó érvelése szerint ennél nagyobb arányú fosszilisenergia-megtakarítást eredményezhet. Az európai villamosítási tervekben ennek megfelelően az elektromos közlekedés és a hőszivattyúk terjedése egyaránt fontos szerepet kap.
Új innovációs tempó érkezett az energetikába is
Az előadás végén az energetikai átalakulás egy másik aspektusa is előkerült: nemcsak új technológiák, hanem újfajta innovációs gondolkodás jelent meg. Az elektromos autózás példáján az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan új szereplők léptek be az iparágba, amelyek más fejlesztési kultúrát hoztak magukkal. A korábbi, többéves termékfejlesztési ciklusok helyett gyorsabb fejlesztésben, folyamatos szoftverfrissítésben és rövidebb innovációs ciklusokban gondolkodnak. Szerinte ez is hozzájárult ahhoz a technológiai fejlődési ütemhez, amely ma az elektromos közlekedésben látható.
Ezzel szemben kockázatosnak tartja, ha a gazdaságpolitika a korábbi technológiák életben tartására koncentrál. Érvelése szerint a fosszilis energiahordozók folyamatosan kitettek a nemzetközi ármozgásoknak, míg egy egyszer megépített napelem vagy szélerőmű hosszú éveken keresztül képes energiát termelni. A szélerőműveket sok esetben nem azért cserélik újabbakra, mert működésképtelenné váltak, hanem mert ugyanazon a kedvező helyszínen egy korszerűbb, nagyobb berendezéssel több energia állítható elő.
