A Wifo által ez évre jelzett 0,3 százalékos növekedés, az IHS által jelzett 0,5 százalékos várakozásról nem is beszélve, erőteljes fejlődést sejtet a „nagy szomszéd”, azaz Németország mutatójához képest, ahol nem bővül, hanem nagyjából ugyanilyen mértékben csökken a gazdaság teljesítménye. 2024-re a két kutatói műhely egyöntetűen 1,4 százalékos növekedést valószínűsít.
Az osztrák gazdaság annyiban kétfelé szakadt, hogy az ipart recesszió sújtja, s az ott keletkező visszaesést a piaci szolgáltatások hozzáadott értékének növekedése ellensúlyozza. A költségvetési politika mindkét vizsgált évben expanzívnak nevezhető, a munkanélküliség az idén várhatóan emelkedik, az infláció mértéke az idén meghaladja az európai átlagot, a gazdasági fejlődés kockázatai pedig elsősorban a nemzetközi környezet változásából erednek.
A gazdasági stagnálás időszaka már tavaly elkezdődött, s az idén tovább folytatódott. Megjegyezve, hogy a főbb mutatók az év elején még a gazdasági helyzet széles körű javulására utaltak, de ezek a tényezők az utóbbi időben nagyban megromlottak. Ráadásul növekedési impulzusok a világgazdaságból sem várhatók.
Az egyre szigorodó monetáris politika rontja a finanszírozási feltételeket, miközben a makacsul magas infláció nagyban visszafogja a háztartások fogyasztását. Globális recesszióról azonban nem beszélhetünk, többek között azért, mert miután az energiaárak a múlt évben meredeken emelkedtek, s lassították a fejlődést, a közelmúltban számottevő mértékben ismét csökkentek.
Gabriel Felbermayr, a Wifo elnöke kifejtette: nemzetközi összehasonlításban Ausztria gazdasága a magas infláció ellenére nem áll rosszul. Az egy főre jutó GDP reálértéke 2023 első negyedévében a válság előtti, azaz a 2019. évi szint 99,7 százalékán állt, szemben Németországgal, ahol ez az arány 96,3 százalék. Ugyanakkor 2024 utolsó negyedévében Európa négy nagy gazdasága – Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország – közül az osztrák gazdaság már csak Németországot fogja megelőzni, ami versenyképessége fokozatos romlásának következménye.
x x x
A két intézet által ez évre jelzett, 0,3, illetve 0,5 százalékra mérsékelt növekedési előrejelzés alapján megállapítható, hogy a korábbi időszak fellendülése véget ért. A gazdasági dinamika lanyhulása a foglalkoztatás mérsékelt, 1,0 százalékos növekedése folytán az idén a munkanélküliségi ráta a Wifo szerint 6,4, az IHS szerint pedig 6,5 százalékra emelkedésével párosul, ami a jövő évre várhatóan 6,1, illetve 6,3 százalékra mérséklődik.
A gazdasági aktivitás előrejelzett lassulása valószínűleg csak lassú hatást gyakorol az árakra. Az infláció mértéke a múlt évi 8,6 százalékról az idén szerény mértékben, 7,5 százalékra mérséklődik, s az árak emelkedése csak jövőre mérséklődik az európai összehasonlításban várhatóan még akkor is magasnak számító, (azaz az Európai Központi Bank által célul tűzött 2,0 százalékot jelentős mértékben meghaladó nagyságú), a Wifo által 3,8, míg az IHS által 4,0 százalékra becsült szintre.
Mi hajtja valójában az inflációt az iparosodott országokban? – tette fel a kérdést a kutatóintézeti előrejelzésekről szóló írásában András Szigetvári, a Der Standard szakírója? E kérdésről hónapok óta heves vita folyik. Miután kezdetben az energiaárakat tartották a válság fő okának, a vita eltolódott abban az irányban, hogy az áremelkedésekért jórészt megnövekedett vállalati profitok felelősek. Egy, az Osztrák Nemzeti Bank által a közelmúltban megjelent és az országos napilapban idézett tanulmány szerint 2022-ben az árak különösen az építőiparban, az energetikában, a mezőgazdaságban, valamint a közlekedési ágazatban emelkedtek, egyes esetekben nagyobb mértékben annál, mint amit a vállalati költségnövekedések indokoltak volna.
Általános keretfeltételek
A geopolitikai környezet alakulását illetően a Wifo szakértői azzal számolnak, hogy az ukrajnai háború folytatódik, de nem eszkalálódik tovább. Emellett azt feltételezik, hogy az EU által Kínára, Iránra és Oroszországra kivetett szankciók érvényben maradnak, de nem súlyosbodnak. S bár az Oroszországból Európába irányuló földgázszállítások valószínűleg nem szűnnek meg, a gázár alakulása továbbra is bizonytalansági tényező marad.
A kínálati oldal előnyös ágazati szerkezete lehetővé teszi az osztrák gazdaság számára, hogy az ipar teljesítményének gyöngülését a piaci szolgáltatások nagyobb növekedése ellensúlyozza. Ennek ellenére – mint a bevezetőben jelezteük – az osztrák gazdasága egésze az idén várhatóan stagnál, s számottevő növekedésre csak 2024-ben lehet számítani. Az ipar teljesítményének ez évre valószínűsített 2,0 százalékos csökkenése és a versenyképességnek a magas energiaárakból fakadó romlása nyomán a korábban magas exportdinamika várhatóan lanyhulni fog. (Emlékezetes, hogy az áruexport mennyisége - a negyedik negyedévi visszaesés ellenére, az import 7,6 százalékos emelkedése mellett – tavaly 12,6 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, de az idén az importtal azonos mértékű, már csak 2,4, a jövő évre pedig 3,1 exportbővülést valószínűsítenek a Wifo szakértői.)
A gazdaság gyöngülése az építési beruházások tavaly 1,4, az idén 1,2, a jövő évben pedig 1,8 százalékra becsült csökkenésében is kifejezésre jut, miközben a gépi beruházások idei 0,1 százalékos csökkenése – a múlt évi 1,9 százalékos és a jövő évre prognosztizált 3,2 százalékos emelkedéssel szemben – átmeneti jelenségnek ígérkezik.
Az osztrák gazdasági fejlődés már idézett kettőssége, azaz a feldolgozóipar gyöngélkedése és a szolgáltatások markáns bővülése tartós jelenségnek ígérkezik. A feldolgozóiparra vonatkozóan a Wifo által számított konjunktúraindex már áprilisban negatív volt, májusban pedig tovább csökkent. A rendelésállomány romlik, az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) legutóbbi felmérése során az ipari szektorban a válaszadók csaknem fele, (egész pontosan 46 százaléka) a rendelésállomány és a termelés további csökkenésére számít, míg javulást csupán 27 százalékuk vár.
A szolgáltatási szektor számára viszont a felmérések eredményei továbbra is kedvező irányú fejlődést jeleznek. S bár májusban az aktuális helyzet megítélése valamelyest romlott, az még mindig jóval meghaladja a hosszú távra számított átlagot és a foglalkoztatási helyzetre vonatkozó várakozásaik is többé-kevésbé stabilak maradtak.
A fogyasztói bizalom ugyanakkor továbbra is gyöngének mondható, a nagyobb vásárlásokra való költési hajlandóság alacsonynak mondható, ami – egyebek között – a munkahelyek megszűnése megnövekedett kockázatának következménye. A gazdaság lanyhulása – mint az írás első részében már utaltunk rá – fékezi a foglalkoztatás emelkedését, jóllehet a munkaerő-kínálat 2023-ban tovább emelkedik, amihez – egyes hazai tényezők mellett - a külföldről, elsősorban az Európai Unió tagországaiból és Ukrajnából származó kínálat bővülése is nagyban hozzájárul.
Több év viszonylag alacsony béremelkedése, sőt csökkenése után 2024-ben – az inflációval korrigálva - már 3,3 százalékos béremelkedés valószínűsíthető. Emlékezetes, hogy 2021-ben és 2022-ben a bruttó bérek Ausztriában csökkentek, s két év után az idén enyhe plusz mutatkozik, ami a szociális partnerek tárgyalásainak következménye. Mivel azonban 2024-ben az infláció jelentősen lelassul, a jövedelmek viszont az előző évi magas infláció folytán számottevő mértékben emelkednek, a következő évben viszonylag magas béremelések várhatók. Nettó értékben a bérek 2024-ben várhatóan 3,2 százalékkal nőnek, amire utoljára nyolc évvel korábban, 2016-ban volt példa.
Az osztrák állami költségvetésnek a GDP-hez viszonyított aránya a 2020. évi 8,0 és a 2021. évi 5,8 százalékról tavaly 3,2 százalékra csökkent. A Wifo kutatói azzal számolnak, hogy az idén 2,2, a jövő évben pedig 1,2 százalékra tovább mérséklődik, míg IHS kutatói ennél magasabb, az idén 2,6, 2024-re pedig 1,6 GDP-arányos hiányt feltételeznek.
Súlyosbodó kockázatok
A Wifo kutatói – bár 2023 márciusa óta előrejelzésükön jelentősen nem módosítottak – emlékeztetnek arra, hogy az elmúlt hónapokban a lefelé mutató kockázatok tovább nőttek. Az infláció a feltételezettnél tartósabbnak bizonyulhat, ha a bérek az előrejelzettnél nagyobb mértékben emelkednek és a haszonkulcsok fennmaradnak. A magas infláció következtében szigorodó monetáris politika szintén kockázatot jelent. További lefelé mutató kockázatot jelent az árutermelés visszaesése, s annak veszélye, hogy ez átterjed a piaci szolgáltatásokra, hozzájárulva egy szélesebb körű recesszió kialakulásához.
A nemzetközi környezetben nem kevésbé vannak a bizonytalansági tényezők. A bankszektorban tapasztalható zavarok és a geopolitikai feszültségek új kockázatokat hoztak létre. A világkereskedelemnek a geopolitikai konfliktusokból eredő széttöredezése szintén lefelé mutató kockázatot jelent a világ számára, s Ausztriának is jelentős többlet-költségekkel járhat. Emellett a monetáris politika globális szigorítása 2022-ben rávilágított egyes feltörekvő piacok sebezhetőségére. Végül, de nem utolsósorban - a Tajvannal kapcsolatos geopolitikai feszültségek, az ukrajnai háború, továbbá az Oroszország, illetve az Európai Unió, az Egyesült Államok és a NATO viszonylatában „megnövekedett annak veszélye, hogy a konfliktus kikerül az ellenőrzés alól”, írják a Wifo szakértői.
A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
