A zöldenergia-forradalom tényleges kiteljesedéséhez óriási energiatároló rendszerek létesítésére lesz szükség, hogy a fogyasztók áramellátása a napelemek és szélturbinák alulteljesítése esetén is zökkenőmentes legyen.
Ezt a kényszert felismerve Kína gigászi erőforrásokat fektet a hasonló megoldások kialakítására. Az ázsiai állam igyekezetének egyik szembetűnő jele, hogy Dailan városában nemrég például már a Föld legnagyobb, 100 megawattos teljesítményű és 400 megawattórás kapacitású vanádium redox folyadékáramlásos akkumulátorát is üzembe helyezte.
Az ország ugyanakkor a sűrített levegős energiatárolás (CAES) módszerének szintén óriási szerepet szán saját áramellátásában, és ezért újabban, Csangcsiakou városában immár a „világ első 100 megawattos fejlett CAES rendszerét” is a hálózatára csatlakoztatta.
A CAES üzemek úgy működnek, hogy az áramfogyasztás völgyidőszakaiban a „felesleges” árammal a környezeti levegőt összesűrítik, majd pedig nagy nyomás alatt egy földalatti barlangban vagy tartályban eltárolják. Amikor villamos energiára van szükség, a túlnyomásos levegőt felmelegítik, ami így kitágul és működésbe lendít egy expanziós turbinát. Végeredményben ez utóbbi egység hajtja meg az elektromosság „újbóli megtermelésére” rendeltetett generátort.
A kínai létesítmény meghatározásában a „fejlett” jelző egyébként arra szolgál, hogy a tárolót például a 110 megawattos, alabamai, McIntosh Plant nevű CAES üzemtől megkülönböztesse. Ami azt illeti, tényleg fontos differencia, hogy míg az amerikai komplexum az energia visszanyeréséhez az elraktározott sűrített levegőt fosszilis üzemanyagokkal égeti el, a csangcsiakoui rendszer üzemeltetéséhez állítólag nincs szükség klímakárosító erőforrásokra.
(Forrás: New Atlas)
