Erre minden esélye megvan, hiszen a maximális hasznos teherbírása 72 575 kilogramm, hatótávolsága 2000 kilométer, a raktér térfogata pedig mintegy 8 200 köbméter – ez így együtt hétszer több, mint amit a legendás Antonov An-225 Mriya kínált egészen addig, amíg el nem pusztult az ukrajnai háborúban.

A coloradói székhelyű Radia vállalat gépe olyan hatalmas, hogy a turbinák szállításához leszállópályát kell építeni a lapátgyártó üzemhez, egy másikat pedig szélerőmű telepítési helyére. A gyárból egyenesen a repülőgépbe pakolják a lapátokat, majd leszállásnál a repülőgép hátuljából kirakodják. Szerencsére a felhajtható orrész és törzs a repülőgép teljes hosszában alkalmassá teszi a gyors ki- és berakodásra.

A különleges feladatok megkönnyítése érdekében a Windrunner-t úgy tervezték, hogy egy viszonylag rövid, 1800 méteres leszállópályán tudjon fel- és leszállni. Összehasonlításul: a hagyományos utasszállító repülőgépek ennél 30-110 százalékkal hosszabb leszállópályát használnak. Ráadásul a Radia képes „félig elkészült” kifutóra is leszállni, azaz olyan területen, amelyet megtisztítottak a szikláktól, bokroktól, fáktól és egyéb akadályoktól.

A Wall Street Journal szerint a Windrunner 104 millió dollárt gyűjtött össze az ügy érdekében. Becslések szerint, ha a gép elkészül, lendületet adhat a hatalmas szárazföldi szélerőművek építésének. Utóbbiak egyébként akár 35 százalékkal is csökkenthetik a tiszta energia költségeit, és a szélerőműveket sokkal szélesebb körben teszik életképessé. A turbinákat ugyanis méretükből adódóan általában speciális offshore hajókon szállítják, ami megakadályozza a szárazföldi szélerőművek szélesebb körű megvalósítását. A tervek szerint a Windrunner körülbelül négy éven belül megépül, tesztelésre és tanúsításra kerül.

Forrás: New Atlas