Van az a kategória, amikor egy autó nem egyszerűen látványos, hanem konkrétan megáll körülötte a levegő. A Kimera Automobili K39 pontosan ilyen. Élőben teljesen más dimenzió, mint bármi, amit mostanában hiperautóként bemutattak. Amikor először megláttam, az volt az érzésem, mintha egy nyolcvanas évekbeli endurance versenyautó kiszabadult volna egy alternatív univerzumból, ahol a Group B korszakot sosem tiltották be. Alacsony, elképesztően széles, és olyan arányai vannak, amiket ma már szinte senki nem mer bevállalni.
Nyers forma, felesleges vonalak nélkül
Az egész autóban van valami nyers agresszió. Nincsenek rajta felesleges vonalak vagy túldizájnolt részletek, minden elem funkcionálisnak érződik. A karbon karosszéria élőben egészen elképesztő, főleg ahogy a fény megtörik a hatalmas sárvédőkön és a hátsó aerodinamikai elemek körül. Oldalról nézve egyszerre emlékeztet a klasszikus Lancia versenyautókra és a modern Le Mans-prototípusokra, mégsem érződik másolatnak — sokak szerint a Ferrari F40 öröksége is ott van benne, a felnyíló fényszórókkal együtt. Inkább olyan, mintha a múlt és a jövő összeveszett volna egy olasz mérnökasztalon.
A K39-et a Comói-tónál, a Concorso d'Eleganza Villa d'Este 2026 rendezvényen mutatták be, ami tökéletes helyszín volt ehhez az autóhoz. A torinói Luca Betti alapította márka eddig a Lancia 037-et újraértelmező EVO37 és EVO38 restomodjairól volt ismert; a K39 viszont nem ráncfelvarrás, hanem alapoktól, karbon monocoque-ra épített, teljesen új konstrukció.
A svéd kapcsolat
A legdurvább része egyértelműen az, hogy a Kimera összeállt a Koenigsegg-gel. Az olasz old-school versenyautós őrület találkozása a svéd hiperautós mérnöki megszállottsággal. A K39-be egy kifejezetten ehhez az autóhoz hangolt, 5,0 literes twin-turbós V8 került, amely a Koenigsegg Jesko motorján alapul, kisebb turbókkal a jobb gázreakcióért. A teljesítmény nagyjából 1000 lóerő, mellé 885 lb-ft (1200 Nm) nyomaték és 8250-es fordulati határ jár — a forrásmotor E85-ön közel 1600 lóerőre is képes, itt viszont szándékosan visszafogták. Váltóként hétfokozatú manuális az alap, szekvenciális, fülek mögötti megoldás opcióként.
Versenyautó az utcán
Belül sem próbál modern luxusautónak tűnni. Nincs gigantikus kijelzőfal vagy steril minimalizmus. Inkább olyan érzés, mint egy utcára engedett versenyautóban ülni: mélyen ülsz, körülötted alcantara és karbon, minden centiméter azt sugallja, hogy itt a vezetési élmény fontosabb volt, mint a marketing.
A hangja pedig egyszerűen beteg. Nem az a mesterséges, túlhangosított modern sportautó-hang, hanem valódi mechanikus őrület. Ahogy felpörög a V8, hallod a turbókat, a szívást, a kipufogó minden egyes robbanását. Olyan érzés, mintha az autó folyamatosan támadni akarna.
Nem akar tökéletes lenni
A K39 nem akar tökéletes lenni. Nem steril, nem biztonságos érzésű, és pont ettől zseniális. Ritkán látni ma olyan autót, ami ennyire karakteres és ennyire őszinte. A Kimera nem csak egy új hiperautót épített — inkább újra megmutatta, milyen volt az az időszak, amikor az autók még félelmetesek voltak, és ezért imádtuk őket. A gyártás erősen limitált széria lesz: több mint húsz darabot már le is foglaltak, és érkezik egy Pikes Peak-ihlette, Martini-festésű versenyváltozat is.
